Későn megkezdett sportpályafutás
1948-ban kezdett el evezni, 1952-től pedig a Bp. Honvéd SE (előbb Flottila SK) klub színeiben versenyzett. 1954-ben a Vasas SC evezőse lett, és maradt versenyzői pályája végéig, 1960-ig. Ezen évek alatt – nem kis részben Irányossy Géza edző hozzáértésének – a hazai élvonalba került, klubja képviseletében hét felnőtt magyar bajnokságot nyert: 1954–1959 között négypárevezősben (6) és 1959-ben kétpárevezősben is, a nála tizennégy évvel fiatalabb Kovacsics Ágnessel.
Öt Európa-bajnokságról négy érem
1955-től 1959-ig folyamatosan a magyar válogatott tagja volt, ötször állt rajthoz a női evezősök legrangosabb nemzetközi versenyén, a nyílt Európa-bajnokságokon, mindannyiszor a számára legkedvesebb és legsikeresebb hajóegységben, négypárevezősben. Már első bemutatkozásakor, Snagovban, a harmadik helyen végzett a csapat (Sólyom Andrásné, Granek Istvánné, Raskó Józsefné, Orodán Ida, kormányos: Skotnitzky Ilona); a rá következő két évben (1956, 1957) az egy poszton megváltoztatott legénység már az ezüstérmet harcolta ki. A bledi versenyen mindössze 4 századmásodperccel szorultak a második helyre, a célbíróság is hosszú gondolkodás után hirdette ki az eredményt. 1958-ban Poznanban ismét a képzeletbeli dobogó harmadik fokára értek fel. 1959-ben Maconban a Granek Istvánné, Kovacsics Ágnes, Raskó Józsefné, Terelmes Lászlóné, kormányos: Radványi Rudolfné összeállításban a 4. helyen végeztek.
Be nem teljesült edzői álmok
1943-ban fejezte be a Katolikus Polgári Leányiskolát (Budapest XIII. ker.), azt követően, illetve már versenyzői évei alatt is adminisztrátorként dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetem Anyagtudományi tanszékén (ún. „Gillemot-tanszék”), egészen gyermeke megszületéséig. A versenyzést abbahagyva a Testnevelési Főiskolán evezősedzőnek tanult, 1966-ban kapta meg oklevelét, de – elsősorban meggyengült egészsége miatt – a gyakorlatban edzői tevékenységet nem folytatott.
Kiteljesedés a családban
1952-ben ment férjhez Granek Istvánhoz (1926–1971), aki a TF testnevelő tanára, mesteredző, a nemzetközi és magyar kajak-kenu sport napjainkig ható kiemelkedő alakja, olimpikon, 1957–1971 között az Magyar Kajak-Kenu Szövetség vezetőedzője volt. 1960-ban született meg egyetlen gyermekük, István, (ifj., dr.) , aki szintén kajakozott, juniorválogatott volt, majd 1988–1995 között jelentősen közreműködött a kajakpólósportág hazai népszerűsítésében. Szeretett férje elvesztése után két héttel Margit élete is megszakadt, közös sírjuk Rákoskeresztúron az Új Köztemető Nemzeti Emlék Parcellájában van (33-IV-1-79).
Forrás
• Evezés 1971/8. sz.
• Képes Sport 1959/2 sz., 39. o.
• ifj. dr. Granek István adatközlése 2025. február