Sarlós

Györgyné

Sarlós Györgyné, leánykori nevén Mózer Erzsébet 1957-ben az Acélöntő SK-ban kezdett evezni Császár Emmi gimnáziumi osztálytársa csábítására. Szorgalmasan, minden nap járt edzésre, Móritz László, majd Szakács Márton volt az edzője. Még abban az évben az országos bajnokságon ifjúsági korcsoportban második helyezést ért el szkiffben. 1958-ban már veretlen volt szkiffben, Császár Emmivel a dublót is megnyerték. 1958-ban az érettségi szünetben volt az ifik részére az első nemzetközi verseny a lengyelországi Bydgoszczban, ahol dublóban Császár Emmivel elsők lettek. 1957-től 36 éven át volt aktív tagja az egyesületének, 7 évig versenyzőként, a nyolcadik évben azonban az amszterdami Eb előtt (1964) olyan súlyos balesetet szenvedett vétlenként Tatán, hogy versenyzői pályafutása véget ért. Négy felnőtt országos bajnokságot nyert, kettőt-kettőt egypárevezősben és kétpárevezősben Pekanovics Máriával.

1960–1964 között volt a válogatott keret tagja. Nemzetközi sikerei 1960-ban Londonban kezdődtek: az Európa-bajnokságon négypárevezősben bronzérmet nyert (beülési sorrendben Kovacsics Ágnes, Mózer Erzsébet, Raskó Józsefné, Terelmesné Orodán Ida, kormányos Radványiné Skotnitzky Ilona). Ekkor még az evezés nem volt olimpiai és világbajnoki versenyszám, de nyílt Európa-bajnokságokat rendeztek, ahol részt vehettek a világ minden tájáról versenyzők. 1961-ben Prágában negyedik, 1962-ben Berlin-Grünauban harmadik helyen értek célba Pekanovics Máriával kétpárevezősben. 1963-ban egy hazai nemzetközi regattán szkiffben győzött az előző évi NDK-s Európa-bajnok ellen, majd a moszkvai Európa-bajnokságon is egypárevezősben indult és bronzérmet nyert.

1958-ban ismerte meg férjét, Sarlós Györgyöt a lengyelországi verseny alkalmával, akivel 1965 januárjában házasságot kötöttek. Házasságukból két gyermekük született, 1965. decemberben Erzsébet, 1968. augusztusban Katalin. Gyermekeivel évekig a partról nézték édesapjuk edzéseit és a versenyeket. A géneken kívül ez is hozzájárult, hogy mindkét lányuk sikeres evezős versenyző lett. 1967 óta Budakeszin élnek, most már csak kettesben férjével. 1965-ben elvégezte a Testnevelési Egyetemet, majd az evezős szakedzői tanfolyamot. 1965-től 1996-ig tanított először Újpesten, majd 28 évig Pátyon. Közben folyamatosan továbbképzésekre járt, és a testnevelés mellett rajzot, biológiát és technikát is tanított.

1972 és 1992 között edző is volt, anyaegyesületében, az Acélöntő Sportkörben (Acélöntő SK). Versenyzői 52 országos bajnokságot és számos helyezést értek el. Edzőtársak, akik munkájában segítették: Mózer Péter, Trifunovits Éva, Szikes Mária, Bohn Ferencné és Novák Zoltán. Az egyesületek közötti pontversenyben többször végeztek az 1-3. helyen. Húszéves edzői tevékenysége alatt az Acélöntő SK versenyzőinek kiemelkedőbb eredményei: 1981–1982: Olimpiai Reménységek Versenyén 3 aranyérem, 1981–1986: ifjúsági világbajnokság 3., 4., 5. helyezés. 1984-ben lánya, Sarlós Erzsébet az olimpiai csapat tagja volt, a Los Angeles-i olimpia bojkottálása miatt a Moszkvában rendezett Barátság-versenyen a harmadik helyen végzett társaival négypárevezősben. 1988-ban a szöuli olimpián nyolcadik és tizedik helyezést értek el a tanítványai (Sarlós Katalin és Hompóth Ferenc is a négypárevezős egységben kapott helyet), 1989-ben Bledben pedig Sarlós Katalin világbajnoki bronzérmet szerzett.

Sportvezetőként 1979–1989 között a Magyar Evezős Szövetség (MESZ) elnökségének tagja volt, 1982 és 1992 között társadalmi munkában a MESZ ifjúsági szövetségi kapitánya. 2007-ben Juhászné Intődy Máriával közös szerkesztésükben megjelent a Volt egyszer egy Acélöntő – Hatvan év a hullámok hátán című, szeretett evezős klubjának történetéről összeállított könyv, amelyet kiállítottak a Sportmúzeum az évi Ezüstgerely-kiállításán.

Sportteljesítményei elismeréseként 1968-ban A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója kitüntetésben részesült. Kiváló pedagógusi tevékenységéért az alábbi elismeréseket kapta: az Oktatási Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetése (1979), az Állami Ifjúsági és Sporthivatal Eredményes Munkáért kitüntetése (1988), a Sportújságírók díja a kiváló oktató-nevelő munkáért (1989). 1991-ben elnyerte a mesteredzői címet; 1996-ban Páty díszpolgárává választották, valamint megkapta a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. 2015-ben átvette a Testnevelési Egyetem Aranydiplomáját.

Nyugdíjba vonulása óta intenzíven foglalkozik különféle művészeti ágakkal. Mestere Csákvári Nagy Lajos „Zeusz” szobrászművész volt, akinél többféle anyaggal és művészeti ággal ismerkedett meg. Rendszeresen részt vesz egyéni és csoportos kiállításokon. 2012-től a Keszi Art tagja. Művei kikerültek Angliába, Németországba, Olaszországba (Róma, Torino, Ezzelini), Szentpétervárra, Szófiába, Ausztráliába. Öt alkotása a Sportmúzeum tulajdona, számos alkotása a Magyar Papírmúzeum tulajdona. Több alkalommal sikerrel vett részt jótékony célú kiállításokon. Alkotásaiért rendszeresen kapott díjakat: Franciaországban Gyermekrajz kiállítás I. díj (1954), Pest megyei Képzőművész kiállítás (pedagógusok részére) megosztott I. díj (1994), Iparművészeti Múzeum Aranyfokos Díj (2004), Néprajzi Múzeum Nagydíj (2004, 2014), Pataky Művelődési Ház Fődíj (2004), Országos Széchenyi Könyvtár Oklevél és Gentilis emlékérem (2010), Róma Oklevél (2015), Dunapalota Nagydíj (2015), Mezőgazdasági Múzeum Díjazott (2017), Dunapalota Díjazott (2020), Ezzelini Oklevél (2020).

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben II. (Bp. 1994, 334. o.); • Sarlós Györgyné adatközlése 2010; • Sarlós Györgyné önéletrajzi írása, 2023