Sarlós

Györgyné

1957-ben az Acélöntő SK-ban kezdett evezni Császár Emmi gimnáziumi osztálytársa csábítására. Szorgalmasan, minden nap járt edzésre, Móritz László, majd Szakács Márton volt az edzője. Még abban az évben az országos bajnokságon ifjúsági korcsoportban második helyezést ért el szkiffben. 1958-ban már veretlen volt szkiffben, Császár Emmivel a dublót is megnyerték. 1958-ban az érettségi szünetben volt ifik részére az első nemzetközi verseny a lengyelországi Bydgoszczban, ahol dublóban Császár Emmivel elsők lettek. 1957-től 36 éven át aktív tagja az egyesületének, 7 évig versenyzőként, majd a nyolcadik évben az amszterdami Eb előtti (1964) olyan súlyos balesetet szenvedett vétlenként Tatán, hogy versenyzői pályafutás véget ért. Négy felnőtt országos bajnokságot nyert, kettőt-kettőt egypárevezősben és kétpárevezősben Pekanovics Máriával.

1960–1964 között volt a válogatott keret tagja. Nemzetközi sikerei 1960-ban Londonban kezdődtek: az Európa-bajnokságon négypárevezősben bronzérmet nyert (beülési sorrendben Kovacsics Ágnes, Mózer Erzsébet, Raskó Józsefné, Terelmesné Orodán Ida, kormányos Radványiné Skotnitzky Ilona). Ekkor még az evezés nem volt olimpiai és világbajnoki szám, de nyílt Európa-bajnokságokat rendeztek, ahol részt vehettek a világ minden tájáról versenyzők. 1961-ben Prágában negyedik, 1962-ben Berlin-Grünauban harmadik helyen értek célba Pekanovics Máriával kétpárevezősben. 1963-ban egy hazai nemzetközi regattán szkiffben győzött az előző évi NDK-s Európa-bajnok ellen, majd a moszkvai Európa-bajnokságon is egypárevezősben indult és bronzérmet nyert.

1958-ban ismerte meg férjét a lengyelországi verseny alkalmával, akivel 1965. januárban házasságot kötöttek. Házasságukból 2 gyermekük született, 1965. decemberben Erzsike, 1968. augusztusban Katica. Évekig gyermekeivel a partról nézték édesapjuk edzéseit és a versenyeket. A géneken kívül ez is hozzájárult, hogy mindketten sikeres evezős versenyzők lettek. 1967 óta Budakeszin élnek, most már csak kettesben férjével. 1965-ben elvégezte a Testnevelési Egyetemet, majd az evezős szakedzői tanfolyamot. 1965-től 1996-ig tanított először Újpesten, majd 28 évig Pátyon, közben folyamatos továbbképzésekre járva, testnevelés mellett rajzot, biológiát és technikát.

1972 és 1992 között edző is volt, anyaegyesületében, az Acélöntő Sportkörben (Acélöntő SK). Versenyzői 52 országos bajnokságot és számos helyezést értek el. Edzőtársak, akik munkájában segítették: Mózer Péter, Trifunovits Éva, Szikes Mária, Bohn Ferencné és Novák Zoltán. Az egyesületek közötti pontversenyben többször végeztek az I-III. helyen. Húsz éves edzői tevékenysége alatt az Acélöntő SK versenyzőinek kiemelkedőbb eredményei: 1981-1982 Olimpiai Reménységek Versenyén 3 aranyérem, 1981–1986 ifjúsági világbajnokság III., IV., V. helyezés. 1984-ben Sarlós Erzsébet az olimpiai csapat tagja volt, a Los Angeles-i olimpia bojkottálása miatt a helyette Moszkvában rendezett Jóakarat Játékokon a harmadik helyen végeztek négypárevezősben. 1988-ban a szöuli olimpián nyolcadik és tizedik helyezés (Sarlós Katalin, Hompóth Ferenc, mindketten négypárevezős egységben kaptak helyet) 1989-ben Bledben Sarlós Katalin világbajnoki bronzérme.

Sportvezetőként 1979–1989 között a Magyar Evezős Szövetség elnökségének tagja volt, 1982 és 1992 között társadalmi munkában a MESZ Ifjúsági szövetségi kapitánya. 2007-ben Juhászné Intődy Máriával közös szerkesztésükben megjelent a "Volt egyszer egy Acélöntő – Hatvan év a hullámok hátán" című, szeretett evezős klubjának történetéről összeállított könyv, melyet kiállítottak a Sportmúzeum az évi Ezüstgerely kiállításán.

Sportteljesítményei elismeréseként 1968-ban "A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója" kitüntetésben részesült. Több elismerésben részesült kiváló pedagógusi tevékenységéért: 1979-ben az Oktatási Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetése, 1988-ban az Állami Ifjúsági és Sporthivatal Eredményes Munkáért kitüntetése, 1989-ben a Sportújságírók Díja a kiváló oktató-nevelő munkáért. 1991-ben elnyerte a mesteredző címet; 1996-ban Páty díszpolgárává választották, valamint megkapta a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. 2015-ben átvette a Testnevelési Egyetem Aranydiplomáját.

Nyugdíjba vonulása óta intenzíven foglalkozik különféle művészeti ágakkal. Mestere Csákvári Nagy Lajos „Zeusz” szobrászművész volt, akinél többféle anyaggal és művészeti ággal ismerkedett meg. Rendszeresen részt vesz egyéni és csoportos kiállításokon. 2012-től a Keszi Art tagja. Művei kikerültek Angliába, Németországba, Olaszországba (Róma, Torino, Ezzelini), Szentpétervárra, Szófiába, Ausztráliába. Öt alkotása a Sportmúzeum tulajdona, számos alkotása a Magyar Papírmúzeum tulajdona. Több alkalommal sikerrel vett részt jótékony célú kiállításokon. Alkotásaiért rendszeresen kapott díjakat: Franciaország Gyermekrajz kiállítás I. díj (1954), Pest megyei Képzőművész kiállítás (pedagógusok részére) megosztott I. díj (1994), Iparművészeti Múzeum Aranyfokos Díj (2004), Néprajzi Múzeum Nagydíj (2004, 2014), Pataky Művelődési Ház Fődíj (2004), Országos Széchenyi Könyvtár Oklevél és Gentilis emlékérem (2010), Róma Oklevél (2015), Dunapalota Nagydíj (2015), Mezőgazdasági Múzeum Díjazott (2017), Dunapalota Díjazott (2020), Ezzelini Oklevél (2020).

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben II. (Bp. 1994, 334.o.); • Sarlós Györgyné adatközlése 2010; • Sarlós Györgyné önéletrajzi írása, 2023