Domonkos

Anna

Tizenhatévesen ismerkedett meg az evezéssel. Rákosszentmihályon lakott, Mátyásföldre járt a Corvin Mátyás Gimnáziumba, és először az atlétikát, meg a teniszt próbálta ki, de nem igazán kedvelte meg. Viszont az evezést, amelyet egy osztálytársa rokona révén próbált ki, úgy megszerette, hogy egy életre elkötelezte magát mellette. Az első edzője dr. Szendey Béla, az első magyar egypárevezős Európa-bajnok volt, később Ormándy Sándor és Hortobágyi Miklós edzőktől is sokat tanult.

Három év versenyzés után már bekerült a válogatottba: 1961-ben indult először Eb-n: negyedikek lettek négypárevezősben. Pap Jenőné volt valamennyiük példaképe, aki 1962-ben már nem indult. A szövetség senkit nem nevezett egypárevezősbe, Domonkos Annát csak tartalékként vitték ki, pedig előtte nemzetközi versenyt nyerte Berlinben. A következő két Eb-n (Amszterdamban és Moszkvában) bronzérmet szerzett Pekanovits Máriával kétpárban.

Pályafutása csúcsaként 1965-ben Duisburgban egypárevezősben lett bronzérmes, mindössze egy másodperccel lemaradva az elsőtől. A szovjet Konsztantinova a korszak kiemelkedő klasszisa volt. Ezt követően 1966-ban és 1967-ben még két negyedik helyet szerzett egypárban.

Lánya, Szántó Éva 1968-ban, fia, Szántó Tibor 1974-ben született. Férje, Szántó György a Képes Sport főszerkesztő-helyettese, 1983-ban agyvérzésben elhunyt. Ettől kezdve gyermekeit egyedül nevelte, és evezni is megtanította őket! Tanulmányait az ELTE BTK történelem szakán végezte, ahol a későbbiekben 25 évig tanított. Ezzel párhuzamosan 5 évig a Művelődési Minisztériumban, később, 1983–89 között főszerkesztőként a Kossuth Kiadóban dolgozott. Doktoriját az ELTE-n, kandidátusi tudományos fokozatát a Moszkvai Lomonoszov Egyetemen szerezte. Társadalmi munkában és főfoglalkozásban is aktív sportvezető volt. Az 1980-as évek elején a korábbi VM Csemege Evezős szakosztálya, amelyet a 70-es években beolvasztottak az MTK-ba, újra alakult, a vezetését elvállalta. dr. Ballya Hugó elvállalta az edzői posztot, majd Salamon Ágnes, Gyimesi Valéria és Reisinger Péter folytatták az edzői munkát. 1989-ben a Csemege Kereskedelmi Vállalat a szakosztályt egy tollvonással megszüntette. Domonkos a törvényi lehetőségeket kihasználva a szülőkkel és a versenyzőkkel összefogva megszervezte az önfinanszírozó módon működő Danubius Evezős Klubot (DEK), amely 1991 decemberben egyesült az 1949-ben betiltott, majd 1990-ben újraalakult Nemzeti Hajós Egylettel (NHE). Így alakult a Danubius Nemzeti Hajós Egylet (DNHE).

Az Országos Sport Hivatal (OSH) elnökhelyetteseként dolgozott 1989–90-ben, amelyre az akkori művelődési miniszter, Glatz Ferenc kérte fel, mivel az egyetemi évfolyamtalálkozón sok hasznos sportolói és sportvezetői tapasztalatról számolt be. 1990–91-ben a Nemzeti Sport újságírója. Tagja volt a rendszerváltás után megalakult Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport az Egészségért Alap első kuratóriumának. 1991–97 között a Magyar Evezős Szövetség főtitkára. A sportág életében három rendkívüli esemény megszervezését irányította: 1993 - FISA (Nemzetközi Evezős Szövetség) rendkívüli kongresszusa Budapesten; 1993 - a MESZ fennállása 100. évfordulójának ünnepi rendezvényei; 1996 - Veterán világbajnokság Velencén. A Danubius Nemzeti Hajós Egylet (DNHE) alelnökeként (2017 óta tiszteletbeli alelnökeként) margitszigeti evezőssport fennmaradásáért küzd. 1997–2001 között MESZ elnökségi tag. 1997–2011 között a Budapesti Evezős Szövetség alelnökeként társadalmi munkában végezte a szövetség menedzselését, adminisztrációját, a fővárosi evezős rendezvények és versenyek szervezését. „A Főváros sportéletében kifejtett kiemelkedő jelentőségű munkássága elismeréseként” 2010-ben a „Budapest Sportjáért Emlékgyűrű” kitüntetésben részesült. 2012-ben az egyetemi evezés szervezéséért végzett munkájáért Magyar Egyetemi–Főiskolai Sportszövetség „Aranyplakett” elismerésben részesítette. 2005. óta a MESZ Hagyományőrző Bizottságában is tevékenykedik.

A kiemelkedő evezős versenyzői eredmények és a sikeres sportvezetői életút önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az evezős család által Anciként ismert Dr. Domonkos Anna személyiségét megismerjük. 1967-ben, sportpályafutása befejezése után az evezéstől nem tudott elszakadni, versenyzőként, szervezőként, mindenesként a sportág mellett maradt. Bármit csinált életében – így a sportvezetést is – minden pedagógiai munka volt számára. Nem múló szenvedéllyel mondja el figyelemre méltó véleményét a sportról, az evezés helyzetéről, mind a mai napig. „Az edzősködést elsősorban pedagógiai munkának tekintem. Meggyőződésem, a fiatalok nevelésének szerves része kell legyen a sport, mert ez testi-lelki fejlődésükre, jellemükre, egész életükre pozitív hatással van, ezért a sportszervezést is fontos pedagógiai munkának tekintem” – mondta. Most már kijelenthető, hogy több évtizedes küzdelme, erőfeszítése a margitszigeti evezés megmaradásáért sikerrel járt.

2017 óta tiszteletbeli alelnökként továbbra is aktív szervezője a szabadidős evezősök számára létrehozott „Hív a Duna” Gróf Széchenyi István Tízevezős Amatőr Regatta és Tízevezős MEFOB-nak, mindezt társadalmi munkában az evezős gyerekekért, és az evezős családokért. Emellett három unoka boldog nagymamája és újból visszatalált a versenyzéshez. Rendszeresen edz, a hazai- és nemzetközi masters versenyek-, vízi túrák gyakori résztvevője, szervezője. Európa leghosszabb egynapos evezős versenyét, a 172-km-es Bp-Baja Regattát már négyszer teljesítette, példát mutatva, és erőt adva a fiataloknak. Legújabban megfogadta, hogy megírja Egylete történetét, a sok hányattatást, megszüntetést-újjáélesztést és az örömöket. Hitvallásának is tekinthető ez a mondat:

Három Európa-bajnoki bronzérem (1963, 1964 – kormányos nélküli kétpárevezős, 1965 – egypárevezős) és három 4. hely. Ötszörös magyar bajnok. Két alkalommal (1964, 1965.) az Év evezőse volt, 1968-ban megkapta „A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója” címet, 1996-ban a „Magyar Köztársasági Sportdíjat”