Az evezés kezdete a családban
Családjukban minden az evezés körül forgott, az a hír járta, hogy „náluk az ebédet is evezőlapáttal eszik”. Az egész család az MNB Evezős Szakosztályának tagja volt, Ágnes 12 évesen tanult meg evezni, öccse, András pedig 10 éves korában. Tripletben (hárompárevezős hajóban) eveztek édesapjukkal és tanítómesterükkel, Kovacsics Lajossal. Tizenhárom évesen napi rendszerességgel evezett szkiffben a Nagy-Dunán, ennek köszönhetően olyan technikai tudásra tett szert, amivel a serdülőkorcsoport versenyeit, ahol 1953-tól kezdődően mindig szkiffben indult, rendre megnyerte. Ifjúsági korba lépve a Vasas Sportklub tagja lett, a versenyeken már több számban és nagyobb hajókban (két- és négypárevezős) is indult. Többszörös ifjúsági bajnok lett.
Élsportolói évek, válogatottság
Felnőttként a Vasas női négypárevezősének tagja lett, a csapat korábbi sikersorozata vele folytatódott, ami edzőjüknek, Irányossy Gézának is köszönhető. 1962 tavaszáig tartó sportpályafutása alatt négy felnőtt magyar bajnokságot nyert: kétpárevezősben (1) és négypárevezősben (3). 1959-től a válogatottságot is elnyerve az Európa-bajnokságokon is indult. 1959-ben és 1961-ben a 4. helyen végeztek, 1960-ban azonban sikerült a 3. helyen célba érni a csapatnak (Kovacsics Ágnes, Mózer Erzsébet, Raskó Józsefné, Terelmes Lászlóné, kormányos: Radványi Rudolfné), és ezzel felállhattak a képzeletbeli dobogóra. A versenyévek után, 1968-ban, amikor a Magyar Evezős Szövetség 75 éves jubileumát ünnepelte, megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója elismerést.
Élet az evezés után
1962 őszén férjhez ment dr. Szigetvári Sándorhoz (1928–2014), aki közgazdász volt. 1964-ben és 1966-ban két gyermekük született. A Terimpex Külkereskedelmi Vállalatnál dolgozott, időközben szakmai nyelvvizsgát tett középfokon orosz nyelvből. 1968-ban férjét külszolgálatba helyezték a Moszkvai Kereskedelmi Kirendeltségre, ahova a család is követte, hat évet töltöttek itt. A kiküldetés évei alatt férje megvédte kandidátusi disszertációját és tudományos fokozatot nyert a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemén (IMO), és Ágnes is itt tette le a felsőfokú szakmai nyelvvizsgát, valamint megszerezte a felsőfokú külkereskedelmi áruforgalmi szakképesítést. 1974-ben költöztek haa. A Hungarotex Külkereskedelmi Vállalatnál helyezkedett el, üzletkötőként a szovjet piacét felelt, munkája gyakori külföldi utazással járt. Később a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár budapesti irodájának vezetője lett. A rendszerváltás után a Budapest Banknál volt osztályvezető, innen ment nyugdíjba 1996-ban.
Életem későbbi szakaszában is, ha mód volt rá, vízre szálltam, csak a mozgás öröméért, de néha még túraversenyeken is elindultam. Napjainkban hosszabb gyaloglásokkal, de még inkább úszással jutalmazom magam. Viccesen azt mondhatom: Még ma is mocorgok! A sport, a versenyzés önfegyelemre, kitartásra, az akadályok és kudarcok leküzdésére nevelt, az evezés megtanított csapatban dolgozni. A fizikai erőnlét és edzettség előnyeit ma is, 86. életévemben is örömmel tapasztalom magamon.
“„
Forrás
• Képes Sport 1959/2 sz., 39.o.
• https://kovacsics.hu/evezes.html