Evezés mellett télen síelés
1949-ben kezdett el evezni a Vasasban, komoly tehetsége hamar megmutatkozott eredményeiben is. Váry Gábor tanította meg evezni, 1950–1951-ben Hortobágyi Miklós, 1952-től Ballya Hugó volt edzője, aki nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi élvonalig fejlesztette tudását. 1950 és 1963 között 17 felnőtt magyar bajnokságot szerzett kormányos négyesben (7) és nyolcasban (10). 1957–1961 között a téli hónapokban a síeléssel remekül kiegészítette az evezést, és fenntartotta a sportoló erőnlétét. A Bp. Építők versenyzőjeként 1957-58-59-ben nyert további öt (csapat)bajnoki címet, lesiklásban, műlesiklásban és óriás-műlesiklásban.
Négyszeres Európa-bajnoki bronzérmes versenyző
1955 és 1962 között megszakítás nélkül tagja volt a női válogatott keretnek, a nők akkori legrangosabb nemzetközi versenyein, az Európa-bajnokságokon vett részt. 1955-ben Snagovban a nyolcassal bronzérmet nyert; 1956-ban Bledben a négyessel ötödik helyet ért el; 1958-ban Poznanban a négyessel újabb bronzérmet szerzett. 1959-ben Maconban ritka teljesítménnyel a négyes és a nyolcas tagjaként is bronzérmet nyert. 1960-ban Londonban és 1961-ben Prágában is negyedik helyen ért célba a négyesekkel. Utoljára, az 1962-ben Berlinben megrendezett Európa-bajnokságon a nyolcas, melyben rajthoz állt (Lukachich Győzőné, Szentgyörgyi Judit, Nagymihályi Vera, Bohn Ferencné Rakitay Zsuzsa, Vöneki Erzsébet, Hujber Anna, Balla Sára, Kuti Zsuzsa, kormányos Domonkosné Gersy Magdolna), helyezetlen maradt, a reményfutamból nem jutott tovább a döntőbe.
Munka és evezés szimbiózisban egymással
A budapesti Szent Erzsébet Leánygimnáziumban 1948-ban letett érettségi után munkába állt mint a Vasas Szakszervezet adminisztrátora. 1952 – 1973 között az Április 4. Gépgyár pénzügyi előadójaként dolgozott. 1955-ben házasságot kötött Lukachich Győző volt huszárfőhadnaggyal, ám hamarosan elváltak. A munka és az evezés mellett 1962-ben a Sportvezető és Edzőképző Intézetben edzői képesítést szerzett, és ennek birtokában, 1962-től a Vasas evezős szakosztályban az utánpótlás korosztály edzője lett, és maradt 1972-ig. Közben 1969-ben a Testnevelési Főiskolán evezős szakedzői diplomát, majd annak nyomán és a sokévi tapasztalat alapján egyre komolyabb megbízatásokat kapott a magyar evezős sportban.
Vezetőedzőként jutott el az olimpiára
Még a Vasas SC edzőjeként 1970-ben a Magyar Evező Szövetség Ifjúsági bizottsága tagjává választották. 1974-ben főállása is az evezéshez kötötte: a magyar evezős válogatotton belül a női szakág vezetőedzője volt 1977-ig. 1976-ban ebben a minőségében vett részt a montreali olimpián, melyen először állhattak rajthoz női evezősök, köztük az általa felkészített magyarok. 1977-től 1989-ig a MESZ országos szakfelügyelőjének mozgalmas és felelősségteljes munkakörét töltötte be. Az evezéstől, az evezősöktől soha nem szakadt el, rendszeres látogatója volt a hazai versenyeknek, rendezvényeknek, sőt már nyugdíjba vonulása után is számíthattak a segítségére. A Szegeden rendezett 1989. évi Ifjúsági világbajnokság szervezőbizottságának tagjaként például a szállítás széles feladatkörét vállalta magára. 2011. január 13-án Budapesten bekövetkezett halála után február 9-én a Lehel téri Árpád-házi Szent Margit templomban engesztelő szentmisével búcsúztak tőle, temetésére február 11-én az újszegedi Torontál téri Árpád-házi Szent Erzsébet templomban, a családi kriptában került sor.
Elismerései
1968. december 8-án, a MESZ 75 éves jubileumi közgyűlésén a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt vette át Csanádi Árpádtól, az MTS elnökhelyettesétől; 1978. március 4-én a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatát kapta a Minisztertanács Elnökhelyettesétől; 1986-ban a Vasas SC elnöksége „A Vasas Örökös Bajnoka” címet adományozta számára; 1993-ban a „Magyar Sportért Kitüntető Cím” elismerésben részesült.
Forrás
• Evezés 1968. december, 5-6.o.;
• Magyar Közlöny 1978. április;
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994. I. 137.o.)