Az első evezőcsapások
Édesapja hajóács volt, a jóvoltából gyerekkorában, amikor már Soroksáron éltek, volt saját kajakja, amivel a Kis-Dunán eveztek, és persze úsztak. Péter bátyja a Csepeli Vasasban evezett. Borbála 1951-ben került a Csepeli Vasasba. Domonkos Páltól tanult meg evezni, aki 1935-ben a kormányos nélküli négyesben aranyérmes volt. 1953-ban helyet kapott a felnőtt kormányos négyesben, tizenkilenc évesen a magyar bajnokságon harmadik helyezettek lettek: Brundl Ágnes, Szücs Éva, Panyi Borbála, Sebestyén Borbála, kormányos Lengyel Gyuláné. 1953-ban kezdték el építeni Csepelen a Csepeli Vasas evezősházát, napjainkban is a Csepel Evezős Klub kőházát, az építésében részt vett, és a csapat legfiatalabb tagjaként helyezhette el az alapító okiratot. Érdekes momentum, neki kedves emlék, hogy volt anyaegyesülete, Csepeli S. C. amikor új hajót vásárolt, tiszteletbeli tagként meghívták, legyen a hajó keresztelője. A hajónak, pezsgős koccintás mellett, a Kocka nevet adta.
Négy Európa-bajnokságon, öt rajt, három bronzérem
1954-ben lett válogatott. 1955-ben átigazolt a Budapesti Vasas Sport Clubba, ahol edzője dr. Ballya Hugó, a későbbi mesteredző lett. 1955-ben még csak tartalékként vett részt az Európa-bajnokságon Snagovban, egy év múlva Bledben már a nyolcas tagjaként, ahol ötödik helyen végeztek (Sebestyén Borbála, Kemény Imréné, Lajosné Ferencné, Kolozsvári Edit, Szalatnay Judit, Dévényiné Károlyné, Palásti Éva, Rakitay Zsuzsa, korm. Benedek Antalné). Igazi magyar sikernek számított 1958-ban a Poznańban kormányos négyesben (Sebestyén Borbála, Rakitay Zsuzsa, Lukachich Győzőné, Nagy Ottóné, korm. Benedek Antalné) elért harmadik helyük. 1959-ben Maconban először kormányos négyesben álltak rajthoz, az előző évivel megegyező összeállításban. Előfutamgyőzelmünk után a döntőben nagyon szoros versenyben, 0,08 másodperc különbséggel, célfotó döntése alapján bronzérmet nyertek. A szoros verseny után egy órával jött a nyolcasok versenye, ahol két sikertelen rajt után ismét nagyon szoros versenyben lettek harmadikok. Egy nap alatt másodszor! (Lábodi Alajosné, Zakály Mária, Halász Lászlóné, Helmich Magda, Szalatnay Judit, Rakitay Zsuzsa, Lukachich Győzőné, Nagy Ottóné, korm. Radványi Rudolfné). 1960-ban a londoni Eb-n emlékezetesen zord időjárási viszonyok között negyedikek a változatlan összeállítású kormányos négyessel. Ugyanezen évek alatt (1956–1960) négy-négy országos bajnokságot is nyert a Vasas SC kormányos négyes és nyolcas csapatok tagjaként.
Család és hivatás
A versenyevezés mellett végig dolgozott. 1952-ben Budapesten a VII. kerületi Rózsák téri Brunszvik Teréz Óvónőképzőben kapta meg az óvónői képesítését, egész életében (1952–1994) óvónő, óvodapedagógus volt. Első munkahelye Csepelen az Imre téri óvoda volt, utána a Ganz Mávag VIII. kerületi Delej utcai óvodájában, majd a IX. kerületi Epreserdő utcai óvodában dolgozott. Később a IX. kerületi Bem József óvónőképzőben gyakorlatvezető, az óvodai testnevelés és közlekedésoktatás módszertani szakreferense volt. 1990-ben négy évtizedes pedagógusi munkája elismeréseként Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kapott. 1958-ban férjhez ment dr. Lábodi Alajoshoz, aki jogász és a Budapesti Vasas, valamint a Ganz Mávag labdarúgója volt. 1962-ben született kislányuk, Katalin, aki a Petőfi Gimnáziumban érettségizett, tíz éven át a budapesti KSI kosárlabda szakosztályának tagja volt. Kereskedelmi technikumot végzett, saját üzletét vezette; 1994-ben férjhez ment, 1995-ben született unokám, Zámbó Márton Áron, aki a Pécsi Tudományegyetemen tanul, mellette amatőr zenekarban basszusgitározik.
Nehéz az evezéstől elszakadni
1968-ban, a Magyar Evezős Szövetség megalakulásának 75. évfordulóján a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója kitüntetést vehette át a díszközgyűlésen. Egy évtized múlva, az 1970-es évek végén egyik megszervezője, beindítója volt a női veterán (mai szóhasználattal masters) evezésnek. Hosszú éveken át, egészen 1993-ig csapathajókban masters világbajnokságokon vett részt és nyert. Utoljára 2003-ban ült hajóban, a résztvevők közül legidősebbként, amikor a Magyar Evezős Szövetség Balatonföldváron megrendezte a tízevezős, fixüléses hajók első bajnokságát. Emellett 1989-ben javaslata nyomán életre hívtuk az „Angelika Női Veterán Találkozót”, ami később kibővült férjekkel és más családtagokkal. 2025. tavaszán váratlanul hagyott itt bennünket.
Forrás
Lábodiné Sebestyén Borbála önéletrajza, 2023