Két évtizedes vívókarrier
Vargha Ilona Budapesten született, de gyermek- és ifjúkorát Kassán töltötte. Itt kezdett el vívni is, ebben a sportágban Szlovákia, Kassa és Szilézia sokszoros bajnoka volt, de emellett remek síversenyzőként is ismert volt.
1932-ben költözött Budapestre, ahol a BEAC színeiben folytatta a vívást. Kezdetben Italo Santelli volt a mestere, majd 1939-től dr. Gerentsér Lászlónál iskolázott. 1933 és 1940 között a Detektív Athletikai Club tagja volt és ez idő alatt kétszer nyert tőrvívásban csapatbajnoki címet (1938, 1939). 1940-ben egy időre befejezte a vívást és elegáns, finom kis üzletet nyitott, ahol divatos kötésekhez való pamutot, főképpen pedig angóra fonalakat árult.
A vívást teljesen nem tudta abbahagyni ezért a második világháború után a Budapest Barátság SE színeben újrakezdte, akikkel 1948-ban megszerezte harmadik csapatbajnoki címét.
Válogatott sikerek
1934 és 1951 között 52-szer szerepelt a magyar válogatottban. Az 1936-os berlini olimpián egyéniben 7. helyezést szerzett, az 1937-es párizsi világbajnokságon a győztes női tőrcsapat, az 1948-as hágai és az 1951-es stockholmi világbajnokságon a 2. helyezett női tőrcsapat tagja volt. Korábban, az 1934-es varsói és az 1935-ös a lausanne-i Európa-bajnokságon (azokban az időkben még nem rendeztek vívó világbajnokságokat) szintén tagja volt az aranyérmes női tőrcsapatnak, az 1936-os San Remó-i Európa-bajnokságon pedig ezüstérmet szereztek. Sportolói pályafutását 1951-ben fejezte be.
Edzői karrier és tragikus halála
Még aktív versenyzői korában már szövetségi edzőként heti egy alakalommal edzést tartott a legtehetségesebbnek tartott 12 ifjúsági vívónőnek, és élete végéig foglalkozott fáradhatatlanul a fiatalokkal.
1973. április 19-én, tragikus körülmények között halt meg: az azokban az időkben divatos nylon otthonkában főzött, amikor a műanyag ruha lángra kapott, és olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy néhány heti szenvedés után elhunyt.