Mikla

Béla

Mikla Béla 1939-ben szerepelt először vívóversenyen a BBTE színeiben. Mindhárom fegyvernemben szerepelt, de legsikeresebb kardban és párbajtőrben volt. 1942-ben, alig 21 évesen párbajtőr egyéniben magyar bajnoki címet szerzett. A második világháború megtörte a pályafutását. A keleti frontra került, és orosz hadifogságba került, ahonnan csak 1947 nyarán térhetett haza. Visszatérése után egyből folytatta a vívást, és a Vasas versenyzőjeként 1948-ban bekerült a londoni olimpiára utazó csapatba. Az angol fővárosban a magyar párbajtőrcsapat tagjaként az ötödik helyen végzett, egyéniben nem ért el helyezést.

Az olimpiát követően, 1948 októberében első helyezést ért el egy nemzetközi kardvívóversenyen Párizsban, ahonnan azonban nem tért vissza, hanem Belgiumba disszidált. A magyar állambiztonsági szervek retorziója nem maradt el, Mikla otthon maradt közeli hozzátartozóinak kényszerlakhelyet jelöltek ki. Miklát megfosztották magyar állampolgárságától.

Az 1952-es helsinki olimpián az akkor már 45 éves Elek Ilona harcba szállt a harmadik egyéni olimpiai bajnoki címéért. Minden jól is haladt. A nyolcas döntőben az olasz Irene Camberrel holtversenyben a legjobb eredményt érték el. Újravívás az aranyéremért! A csörte levezetésére kijelölt angol versenybíró rosszullétre hivatkozva nem vállalta a zsűrizést, így a nagy tekintélyű belga Paul Anspach helyettesíttte, akinek bíráskodásával kapcsolatban a magyaroknak már sok keserű tapasztalata volt. Sajnos ez most is beigazolódott, és a részrehajló bíráskodásnak köszönhetően az olasz lány nyert, Elek Ilonának be kellett érnie az ezüstéremmel. Felmerül a kérdés, mi késztette a köztiszteletben álló idős sportdiplomatát, aki 1950-ig vezette a nemzetközi vívószövetséget, ennyire részrehajló zsűrizésre. A magyar sportvezetők azt ajánlották Anspachnak, hogy ha baráti módon fog bíráskodni, akkor elérik, hogy a Mikla család kitelepítését megszüntessék. A megzsarolt Anspach ettől úgy bedühödött, hogy magyar vívóknak esélye sem lehetett az általa vezetett zsűrinél. A vezetők durva és ügyetlen sportdiplomáciai akciója a versenyen végig kitűnően vívó Elek Ilona harmadik aranyába került.

Mikla Béla Belgiumban is folytatta a vívást. Világbajnokságokon az emigráns Magyar Nemzeti Sportszövetség versenyzőjeként, hontalanként háromszor vett részt. Kardvívás egyéniben 1951-ben Stockholmban az ötödik lett. 1953-ban Brüsszelben a negyedik helyen végzett, csak a három magyar kardvívó, Kovács Pál, Gerevich Aladár és Kárpáti Rudolf volt jobb nála. 1957-ben Párizsban kitűnő vívással szintén bejutott a döntőbe. Ott első asszójában 2:2-re állt Kovács Pál ellen, mikor megcsúszott, leesett a magasított pástról, és kulcscsontját törte. Ezek után természetesen nem folytathatta a versenyt. Az akkori magyar sajtóban következetesen belga vívóként tüntették fel, meg sem említve magyar származását. Később Olaszországba költözött, ahol edzőként dolgozott.

• www.olympedia.org • www.arcanum.hu • Hencsei Pál – Horváth Vilmos (szerk.): A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2014 (Budapest, 2015)