Sportpályafutása
Mielőtt röplabdázó lett NB I-es szinten kézilabdázott. Kapusként tagja volt az ifjúsági vízilabda-válogatottnak, de úszott is. A röplabdasporttal a meghonosodás első időszakában, Bieliczki István irányításával ismerkedett meg az Elektromosban. Később a Csepel játékosa lett. Kiváló labdaérzékű, rendkívül jól képzett, gyors, technikás játékos volt, aki a védekezésben és a támadójátékban kitűnő, megbízható teljesítményre volt képes. Tagja volt az első válogatottnak, 1947 és 1956 között 63 alkalommal játszott címeres mezben. Ötszörös bajnok és kétszeres MNK győztes. Legjobb nemzetközi eredményei játékosként: 1950-es Európa-bajnokságon harmadik, az 1952-es világbajnokságon ötödik. A főiskolai világbajnokságon 1949-ben 4., 1954-ben 3.
Edzői sikerek
Edzőként a Ganz Villamossági SK NB I-es női csapatánál kezdett dolgozni. 1953-ban bajnokságot nyert csapatával, ezt az eredményt 1959-ben megismételte. 1960-ban már a Háztartási Bolt SK női csapatával nyerte meg az NB I-et. Ő volt a hazai röplabdázás első edzője, aki külföldön kapott lehetőséget. 1962-1969 között Tunéziában dolgozott, valamint az ottani Testnevelési Főiskolán francia nyelven tanított. Visszatérése után a magyar férfi válogatott edzőjeként az 1970-es világbajnokságon 11. helyen végzett. A női felnőtt válogatott szakvezetőjeként az 1978-as világbajnokságon 13. Az Európa-bajnokságokon 1977-ben 3. helyet, 1979-ben 4. helyet szerzett csapatával.