Az MTK” röplabdásainak vezére
Bajnáczky István Ercsiben született, 1924. augusztus 28-án. 1947-től 1960-ig a több nevet is viselő MTK, majd a Postás SE röplabdázója volt. Az MTK klubtörténeti könyvében olvasható róla: „Az MTK 1950 őszén, az egyfordulós bajnokságban a hatodik helyet szerezte meg. 1951-től léptették életbe az országos bajnoki rendszert az NB I. helyett, ami azt jelentette, hogy csak a Budapest-bajnokságban folyt kétfordulós küzdelem és a legjobb négy budapesti klub került az országos középdöntőkbe. Az 1951-es Budapest-bajnokság a 10. helyet hozta a Vörös Lobogónak. Közben a B-csoportban megnyerte a csapat a terembajnokságot. Ebben az időben kezdett kibontakozni Bajnáczky István tehetsége. Bajnáczky 1951-ben teljesen új csapat szervezését kezdte meg. Az együttes tagja lett a nagykanizsai Horváth, a diósgyőri Czimre, a szegedi Koppány, valamint Baranyai, Gabrosek, Honti és Sercik. Bajnáczky volt az edző és a csapatkapitány. 1952-ben, 1953-ban a csapat bejutott az országos döntőbe és 1952-ben bronzérmet nyert. Ez a magyar bajnokságban elért harmadik helyezés volt az MTK röplabdázók legnagyobb sikere. Ekkor Harkányi és Pózner is játszott a csapatban.” 1952 decemberében Bajnáczky István is beszélt a kezdetekről:
A megalakulásunk után komoly nehézségekkel küzdöttünk— mondja az edző. — A legtöbb játékosunk alig rendelkezett játékosmúlttal. A II. osztályban közepesen szerepeltünk. Nem volt szervezett szakosztályi életünk. A döntő változás akkor történt, amikor a csapat tagjait sporttanfolyamra osztották be. Ettől kezdve sokkal rendszeresebben tudtunk dolgozni. Ennek hatása már az éremmérkőzéseken megmutatkozott. Emelkedett a csapat játéktudása és sikerült egy jó kollektívát létrehozni. Ez azt eredményezte, hogy nehezebb feladatokat is meg tudtunk oldani, így értük el, hogy beosztást nyertünk az I. osztályú terembajnokságba. A terembajnokságra természetesen igyekeztünk jó formába hozni a csapatot. Hetenként kétszer tartottunk edzést, sok talajtorna, szertorna szerepelt a műsoron. Minden héten tartottunk atlétikai edzést is, sok futó-, ugró- és dobószámmal. Edzéseink alapját az MHK gyakorlatai adták. Játékosaink szorgalmas munkával valamennyien megszerezték az MHK 1. fokozatának jelvényét. A sok ugrás jelentékenyen növelte a játékosok ruganyosságát, a gránátdobás a váll-, és derék izmokat fejlesztette.
“
„
Világbajnoki ötödik
Pályafutása csúcsévét az 1952-es jelentette, amelyben kilencszer játszott a válogatottban. Tagja volt a világbajnoki ötödik helyezett csapatnak. 1960-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) röplabdaedzői oklevelet szerzett. Az ötvenes évek második felétől a Május 1. Ruhagyár, majd a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat dolgozója volt nyugdíjazásáig, 1956-tól a ruhagyári röplabdacsapat edzéseit is vezette. 1972-ben a kispesti Újtemetőben helyezték örök nyugalomra.
