Röplabda
Labdarúgás
Mesteredző

Prohászka
László

Prohászka László röplabdázó, edző, sportvezető. Az első magyar röplabda-válogatott tagja, csapatkapitány. Edzői pályafutásának elismeréseként megkapta a mesteredzői rangot. Sikerei játékosként: 22-szeres magyar válogatott (1947-1950 között), az első magyar férfi röplabdaválogatott csapatkapitánya, világbajnoki 7. helyezett (1949-ben Csehszlovákiában, Prágában), főiskolai vb-4. helyezett (1949-ben Budapesten), Balkán Játékok 4. helyezett (1947), Balkán Játékok 6. helyezett (1948), magyar bajnok (1947-ben a Ganz TE-vel). Sikerei edzőként: vb-5. (1952-ben Moszkvában, a női röplabdaválogatottal), Eb-6. (1967-ben Törökországban, a férfi röplabdaválogatottal), kétszeres magyar bajnok (az 1950-es őszi egyfordulós bajnokságban a BSE női csapatával, 1951-ben a Bp. Petőfi VTSK női csapatával), egyszeres MNK-győztes (1956-ban a Vasas SC férfi röplabdacsapatával)

Születési hely
Vajk
Születési idő
1920. okt. 12.
Halálának ideje
2013. dec. 16.
Halálának helye
Budapest
Olimpia
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság

Labdarúgókapusként indult

Prohászka László a felvidéki Vajkon született, 1920. október 12-én. Autodidakta módon, kiegészítő mozgásként kezdett el röplabdázni Érsekújváron, hiszen fő sportága a labdarúgás volt. A Népsport írta róla 1962-ben:

Egy ízben döntő fontosságú „rangadóra” került sor az Érsekújvári SE pályáján két kölyökcsapat között. Ekkor történt, hogy a szakembereknek – akik egyébként rendszeresen eljártak a fiatalok mérkőzéseire – nagyon megtetszett a Törekvés nevű utcaválogatott rendkívül ügyes kapuvédője és leigazolták az Érsekújvár SE második csapatába. A tehetséges fiú továbbra is igazolta a labdarúgásra való rátermettségét és egy évvel később nemcsak az iskolában, hanem a labdarúgó-pályán is felsőbb osztályba léphetett. Így lett Prohászka Lászlóból 17 éves korában első osztályú kapus. A következő évben Budapestre került egyetemre, s ettől kezdve már a BEAC színeiben űzte tovább a labdarúgást. Nemsokára főiskolai válogatott lett és legnagyobb örömére 1947-ben elvitték a párizsi Főiskolai Világbajnokságra. Az első mérkőzésen még nem védett. Ezen együttesünk 1:1-es döntetlent ért el a franciák ellen, de sorshúzás után kiesett a további küzdelmekből. A Vigaszdíjban azonban már őt állították a kapuba és együttesünk 2:1-re győzött. Ugyancsak ő védett a Nantes város válogatottja elleni barátságos mérkőzésen és legyőzték azt a csapatot, amely nem sokkal azelőtt osztrák élvonalbeli klubcsapatot fektetett kétvállra. Szinte már kabalaként emlegették, mert amelyik mérkőzésen ő őrizte a kaput, mindig győzött a csapat. Két év múltán Prohászka László újból főiskolai válogatott lett, de ezúttal már nem mint labdarúgó, hanem mint röplabdás. Ez bizony nem mindennapi esemény egy fiatal sportoló pályafutásában. Hogyan is történt? Magyarországon is megkezdődött a röplabdasport szervezése, amelyben Prohászka László is sokat segített. A sportág nem volt ismeretlen előtte, hiszen diákkorában sokat röplabdázgatott. Ebben a sportágban is bebizonyította tehetségét, mert rövidesen azzal dicsekedhetett, hogy tagja annak a csapatnak, amely Magyarországon először szerezte meg a bajnoki címet. Ezután már rohamosan követték egymást az események. 1947-ber magyar színekben részt vett Tiranában a Balkáni Játékokon, egy év múlva a prágai világbajnokságon, majd 1949-ben a budapesti FVB-n. Így lett Laciból két éven belül főiskolai röplabda-válogatott, s ekkor már véglegesen elhatározta, hogy a röplabdázást választja. Nemsokára, mint edző, szaktudását is igazolta, hiszen a BSE női röplabda-csapata az ő irányítása alatt nyert egymás után kétszer bajnokságot. Prohászka László 1955-ben mondott végleg búcsút a röplabdázásnak, de csak játékosként.

Sikeres szakvezetői karrier

1952-től tizenkét éven át irányította a Vasas NB I-es férfi csapatát. Négy ezüst- és három bronzérmet szerzett edzőként. Háromszor is (1952-ben, 1957-ben, valamint 1967-től 1969-ig) volt a férfi válogatott szakvezetője. Pályafutásának állomásai: • 1947-1948 – BEAC (játékosedző) • 1949-1950 – MTK (játékosedző) • 1950-1950 – BSE (játékosedző) • 1950-1950 – BSE (női röplabdacsapat edző) • 1951-1956 – VTSK, ill. Bp. Petőfi VTSK (játékosedző) • 1951-1952 – Bp. Petőfi VTSK (női röplabdacsapat edző) • 1951-1951 – a magyar női röplabdaválogatott szövetségi kapitánya • 1952-1963 – Vasas SC (férfi röplabdacsapat edző) • 1952-1953 – a magyar férfi röplabdaválogatott szövetségi kapitánya • 1957-1957 – a magyar férfi röplabdaválogatott szövetségi kapitánya • 1967-1969 – a magyar férfi röplabdaválogatott szövetségi kapitánya Az 1980-as években (1981–1988) a szövetség alelnöke. 1983-tól az Európai Konföderáció (CEV) tagja volt, dolgozott az Európa Kupa-bizottságban. Még közel a nyolcvanadik születésnapjához is rendszeresen sportolt, teniszezett, bajnok lett a 75 éven felüli öregfiúk között párosban. Kilencvenhárom évesen, 2013. december 16-án hunyt el, az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Egyesületei

1931 — 1940
Érsekújvári SE
1940 — 1949
Budapesti Egyetemi Atlétikai Club
Budapest
1946 — 1947
Ganz TE
Budapest
1947 — 1948
Budapesti Egyetemi Atlétikai Club
Budapest
1949 — 1950
Magyar Testgyakorlók Köre
Budapest
1950 — 1950
Budapest Sport Egyesület
Budapest
1951 — 1956
Városi Tanács Sportköre
Budapest

Eredményei

1949
Prága
Csehszlovákia
Teremröplabda Férfi röplabda
7