Sarlós

György

1954 és 1972 között az FTC evezős szakosztályának evezőse volt, ahol az első öt évben Takáts János volt nevelőedzője, 1959–1965 között dr. Török Zoltán, az utolsó nyolc évben Jásdi Sándor edzők készítették fel versenyeire. 1960-ban a római olimpián képviselte először nemzetközi világversenyen a magyar evezést. Tagja volt az FTC-legénységből álló kormányos nélküli négyesnek, mely balszerencsés körülmények miatt nem került a döntőbe: a versenytáv utolsó 250 méterénél bójának ment az addig a továbbjutást jelentő pozícióban evező csapat. Az 1966-ig terjedő időszakban kormányos vagy kormányos nélküli négyes egységek tagjaként Európa-bajnokságokon (1961 Prága, 1963 Koppenhága, 1964 Amszterdam, 1965 Duisburg) vett részt, melyeken azonban többnyire nem kerültek döntőbe a csapatok. Tizennyolc évi versenyzői pályafutása nagy részében, 1960-tól 1972-ig volt válogatott kerettag; összesen 14 felnőtt bajnokságot nyert, kormányos nélküli kettesben (2), kormányos nélküli négyesben (1), kormányos négyesben (5) és nyolcasban (6).

Első nemzetközi sikerét az 1966. év hozta el: a bledi világbajnokságon a 24 hajót felvonultató kormányos nélküli négyesek versenyében Lucsánszky Lászlóval, Csermely Józseffel és Czakó Csabával negyedikként értek célba. Ugyanez a csapat 1967-ben a Vichy-ben rendezett Európa-bajnokságon már 2., a Mexikóban rendezett előolimpián 3. lett, így – a sportvezetés ígéretét is bírva – már olimpiai indulónak hitték magukat. Ám az olimpia évében a luzerni versenyt követően a szakvezetés szétszedte ezt a legénységet, őt Csermely Józseffel együtt a Melis-testvérekkel ültették össze egy hajóba, edzéseiket Jásdi Sándor helyett az utolsó három hónapban Losonci Tibor irányította. Ez a csapat érte el azután a magyar evezős sport eddigi legnagyobb sikerét: az 1968-as mexikói olimpián a döntőben másodikként ért a célba. Ez az „ezüstnégyesnek” elkeresztelt csapat egy év múlva Klagenfurtban az Európa-bajnokságon ismét második lett. 1970-ben a St. Catharines-ben rendezett világbajnokságon a megfeszített, új módszereket is felvonultató edzésmunka ellenére elért 11. hely fiaskót, egyben a négyes pályafutásának végét jelentette. 1972-ben a müncheni olimpián kormányos nélküli kettesben indult Balogh Lászlóval az oldalán, de több rendbeli betegség miatt helyezetlenek maradtak. Ezt követően abba is hagyta az aktív sportolást. Tizennyolc évi versenyzői pályafutása nagy részében, 1960-tól 1972-ig volt válogatott kerettag.

1965. januárban feleségül vette Mózer Erzsébetet, az Acélöntő válogatott evezősét, akivel a mai napig boldog házasságban élnek. 1965-ben megszületett Erzsébet, 1968-ban Katalin nevű lányuk, mindkettőjükből kiemelkedő tehetségű válogatott evezős vált. 2004-ben magánkiadásban megjelent Az Evezős című könyve, evezős versenyzői pályafutását megörökítő emlékirata, mellyel 2006-ban az Ezüstgerely-pályázaton díjat nyert.

1972-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői képesítést szerzett, s klubjában mindjárt kamatoztatta is friss tudását, 1978-ig az FTC-nél edzőként, majd 1982-ig a Vasas SC -nél vezetőedzőként irányította a felkészülést, és gyarapította az országos bajnokságok számát. 1983–1989 között sportvezetőként dolgozott az FTC-ben: a Módszertani osztályt vezette, vagyis a futball kivételével összesen 16 szakosztály munkájának részese volt, rendszeresen látogatta az edzéseket, az edzőtáborokat, kísérte a csapatokat nemzetközi versenyekre. Közben 1984-ben a Testnevelési Főiskolán evezős szakedzői oklevelet szerzett. Sportvezetői évei alatt lett olimpiai bajnok Sike András birkózó és olimpiai bronzérmes Zala György kenus, az FTC két kiválósága. 1990–2006 között a Magyar Evezős Szövetség technikai igazgatói feladatait látta el, ebben a minőségében kiemelkedő szerepe volt az 1996. évi, Magyarországon, a Velencei-tavon megrendezett FISA masters világbajnokság szervezésében és hibátlan lebonyolításában.

Két év pihenő után 1974-ben visszatért az aktív sportoláshoz és a versenyzéshez, s egészen 2013-ig, 73 éves koráig(!) evezett – ahogy megfogalmazta és hirdette – az életért, vagyis az egészségéért. A FISA által rendezett masters világbajnokságokon két győzelmet is elért, 1985-ben Miklós Györggyel kormányos nélküli kettesben, 1993-ban Melis Zoltánnal, Dávid Imrével és Lucsánszky Lászlóval közösen kormányos négyesben.

Kiemelkedő sporteredményeiért 1968-ban a Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem ezüst fokozata és a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója elismerésben részesült. Sportvezetői munkásságát 1973ban a Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozatával ismerték el. 1974-ben az FTC Örökös Bajnoka megtisztelő címet nyerte el.

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben III. (Bp. 1994. 23.o.); • 100 éves a Magyar Evezős Szövetség 1893-1993 (Bp.1993., 96-99.o.); • Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések Athén előtt. Ezüstnégyes Mexikóvárosból (Bp., 2003., 202-203.o.); • Sarlós György: Az Evezős. (Bp., 2004.); • Sarlós György adatközlése 2010;