Világháború előtti kezdetek
1941-ben a Pannónia Evezős Egyletben kezdett evezni, eleinte túrákon vett részt, és kajakozott is, csak később lett evezősversenyző. 1944-ben a Pannóniát feloszlatták, minden tagja a Postás SE-be igazolt át, itt Jaskievich István lett az edzője, akinek későbbi versenyzői karrierjét jelentős részben köszönheti. Egy év után minden evezős egyöntetűen az MTE-be ment át, ennek tagjaként versenyzett 1949-ig. 1950-től 1955-ig a Vörös Meteor, 1956-ban a Bp. Honvéd, 1957–1961 között az FTC színeiben versenyzett. Összesen 17 felnőtt magyar bajnoki címet szerzett: kormányos nélküli kettesben (2), kormányos kettesben (1), kormányos nélküli négyesben (2), kormányos négyesben (6) és nyolcasban (6).
Főiskolai bajnok és háromszoros olimpikon
Válogatottsága a nemzetközi vizeken 1948-ban kezdődött, a londoni olimpián, ahol a kormányos négyes tagjaként (az egymás között el nem döntött) IV.-VI. helyen végzett (Sátori József, Zágon Miklós, Nagy Lajos, Nádas Tibor, korm. Zimonyi Róbert). 1949-ben a Budapesten rendezett versenyen a kormányos négyessel (Decker László, Kiss Jenő, Zsitnik Béla, Sátori József, kormányos Latinovits Szaniszló), és 1951-ben Berlinben a nyolcassal (Sátori József, Nagy Lajos, Bartos Győző, Harmath Zoltán, Zsitnik Béla, Kerényi László, Sipos János, Kiss Jenő, kormányos Molnár László) főiskolai világbajnok lett. 1952-ben Helsinkiben Halász Lászlóval és Zimonyi Róberttel kormányos kettesben indult, helyezetlenek maradtak, pontosabban a VI. és X. hely között végeztek, de ezen belül helyosztóra nem került sor. 1953-ban a koppenhágai Európa-bajnokságon a nyolcas tagjaként, vezérevezőseként (Sipos János, Harmath Zoltán, Bakos Pál, Kiss Jenő, Nagy Lajos, Bartos Győző, Zsitnik Béla, Sátori József, korm. Molnár László) vett részt, a reményfutamban kiestek. 1956-ban Bledben az Európa-bajnokságon Zsitnik Bélával, Latinovits Szaniszló kormányzása mellett a döntőbe jutottak, a VI. helyen végeztek. 1957-ben a duisburgi Európa-bajnokságon a Zsitnik Béla, Sátori József, Riheczky Rezső, Kávai Zoltán összetételű kormányos nélküli négyes nem jutott tovább a reményfutamnál. Az 1959 év hozta meg a legnagyobb nemzetközi sikerét: kormányos nélküli kettesben Maconban az Európa-bajnokságon Zsitnik Bélával ötödikként eveztek át a célvonalon. Élete harmadik olimpiáján, 1960-ban a kormányos nélküli négyes tagja volt (Zsitnik Béla, Kiss Lajos, Sarlós György, Sátori József), a reményfutamban pályaelhagyás miatt kiestek a versenyből. Utolsó nemzetközi versenyén, a prágai Európa-bajnokságon 1961-ben a kormányos négyessel (Sátori József, Zsitnik Béla, Sarlós György, Kiss Lajos, kormányos Latinovits Szaniszló) sem jutott el a döntőig.
Negyed évszázad állami alkalmazásban
Amíg sportolt, 1949-től 1957-ig az Országos Tervhivatalban dolgozott. 1957-ben, felsőfokú ipariskolai végzettségével géplakatos műhelyt nyitott, ahol evezőshajók szerelvényeinek – villa, lapát – javítását, készítését, sőt hajók javítását is elvállalta. 1961-ben műhelyét lebontották, csillaghegyi otthonához képest túl messze kínáltak cserébe másikat, azt nem fogadta el, hanem inkább újra alkalmazott lett. A Húsipari Vállalat Üzemfenntartási osztályának lett a vezetője, 25 évi szolgálat után innen ment nyugdíjba 1987-ben.
Sportvezetőként klub- és sportágszinten is
1948-ban elvégezte a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében az edzői szakot, de edzőként nem tevékenykedett, ellenben sokrétű sportvezetői tisztséget látott el. 1963-ig volt az FTC evezős szakosztályának elnöke. Ezzel részben párhuzamosan1962 és 1967 között a Magyar Evezős Szövetség főtitkára volt, majd 1982–1987 között a Húsos SE elnöki tisztét töltötte be.
Kiegyensúlyozott családi élet
Első, rövid ideig tartó házassága után 1967-ben nősült újra. Tárnyik Évával annak haláláig 36 éven át élt boldog házasságban. Közös gyermekük nem született, hanem 1967-től nevelte az akkor négy éves Bardócz Ágota fogadott leányát. 2003-ban megözvegyült; 88. életévét betöltve hunyt el, a Rákospalotai Köztemető 16. parcellájában nyugszik.
A gazdag életpálya sokrétű elismerése
Sporteredményeiért a Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatát (1949) kapta, majd a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1951, 1952) elismerésben részesült. Sportvezetői tevékenységét 1967-ben a Testnevelés és Sport Érdemes dolgozója elismeréssel jutalmazták. 1974-ben az FTC fennállásának 75 éves jubileuma alkalmából „Az FTC örökös bajnoka” címet adományozta számára.
1995-ben a zsidó állam a Jed Vashem kitüntetést adományozta családjának, szüleinek, neki és öccsének, amiért csillaghegyi házukban zsidó menekülteket bujtattak és mentettek a második világháború évei alatt.