A könnyű, nagyszájú kamasz
A ferencvárosi Fáy András Reálgimnáziumba járt, 15 éves volt, amikor 1939-ben az iskola nyolcadikosai bementek toborozni az ötödikesekhez, hogy az érettségivel kieső diákokat pótolják az iskolacsapatba. „Álljatok föl! Kicsi, könnyű, nagyszájú gyereket keresünk kormányosnak” – hangzott el, mire ő jelentkezett. „Délután 3 órára legyél a Margitsziget bejárójában” - jött válaszként az utasítás, és ő elment, így csöppent a Hungária Evezős Egylet evezősei közé. Egy hét múlva a Győry Károly–Mamusits Tibor „menő” páros is kipróbálta és kormányosának fogadta őt. „Amikor a felnőttek először vittek ki perorban, meg sem mertem mukkanni. Igaz, rám is förmedt Mamusits Tibi: aztán öcsi, duma nincs, te csak kormányozzál! De valahogy némán nem sokáig lehet a zsinórt húzni és pár kilométer után már instrukciókat adtam és ritmust vezényeltem. Abból, hogy nem dobtak ki a hajóból, arra következtettem, talán mégsem mondtam hülyeségeket.”
Hazai vizeken
Megragadt a Hungáriában, ahol evezni is megtanult Götz Gusztáv Európa-bajnok kezei között. Ez alapozta meg azt a tudását, érzékét, amivel az általa kormányzott hajó legénységét egységbe tudta kovácsolni, mozgásukat javítani, küzdőszellemüket növelni tudta. 1948-ig, megszüntetéséig tagja is maradt a Hungáriának. A világháború után klubjai egy ideig azok összevonása, átnevezése szerint változtak (Budapesti Evezős Klub, Munkás Testedző Egyesület, Vörös Meteor). Ezt követően 1951-ben átigazolt a Honvédba, 1957-ben az FTC-be (Ferencvárosi Torna Club) , ahol Török Zoltán olimpikon, későbbi mesteredző irányításával a Sátori József – Zsitnik Béla páros kormányosa volt. 1939 és 1964 közötti versenyzői pályafutása negyed évszázada alatt 17 felnőtt országos bajnoki cím megszerzésének volt részese: kettesben (6), négyesben (6) és nyolcasban (5).
Az Európa-bajnok kormányos
1947-ben lett a válogatott keret tagja, nemcsak férfi, hanem női csapatokat is kormányzott, amit az akkori nemzetközi versenyszabályok megengedtek. 1947-ben az Európa-bajnokságra készülő Szendey Antal – Zsitnik Béla párost kormányozta – egészen a győzelemig! Ugyanekkor a négyessel (Decker László, Kiss Jenő, Szabó Jenő, Koltai János) a hatodik helyen végeztek Luzernben. Csalódásként élte meg, hogy mindezek ellenére 1948-ban nem ő kormányozhatta az egységet a londoni olimpián. 1949-ben a Budapesten rendezett Főiskolai Világbajnokságon azonban újra győzelemre vitte csapatát, a négyesnek (Decker László, Kiss Jenő, Zsitnik Béla, Sátori József) ismét az evezősökkel egyenrangú, küzdő tagja volt. Szereplésükért az év októberben a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Sportérdemérem ezüst fokozatát adományozta számára is, mint minden csapattagnak. 1956-ban Bledben az Európa-bajnokságon a Sátori József – Zsitnik Béla párossal a hatodik helyen, majd 1963-ban Koppenhágában a kormányos négyessel (Csulyák István, Holló Lajos, Sarlós György, Kemény Imre) a hetedik helyen ért célba.
Versenyzőből edző
Utolsó versenyzői évei alatt, 1962-ben a Sportvezető- és Edzőképző Intézetben (SEKI) edzői oklevelet szerzett és életét a további evezős-nemzedékek felnevelésének szentelte. A tanfolyam végeztével 1967-től 1974-ig a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club) fiúversenyzőinek edzője volt, miután az ELTE megkereste, hogy indítsa újra a nagy múltú egyetemi evezést. 1975-től 1980-ig a Fradiban szintén fiúkat, majd 1981–1984 között az MTK-VM női szakosztályában lányokat avatott be a versenyzés rejtelmeibe. Edzői tevékenységét 1978-ig másodállásban folytatta, 1979-től lett főállású edző, egészen 1993-ig. Emellett 1986-tól 2009-ig, 85 éves koráig országos minősítésű versenybíróként szolgálta szeretett sportágát.
Biztonságos családi háttér
1951. március 31-én vette feleségül Huber Klárát, akit Rikának becézett, és akit civil munkahelyén ismert meg. 1984-ig, Rika haláláig éltek boldog házasságban. 1952. július 29-én, pontosan 28. születésnapján született meg egyetlen gyermekük, Szaniszló, aki kamasz korában szintén evezett és kormányzással besegített edző édesapjának a BEAC-nál. Élete utolsó kb. 10 évében Hódos Aranka volt élettársa, aki minden evezős eseményre szívesen elkísérte. 2012. július 17-én szólította el tőlünk a halál, sírja a Farkasréti temetőben van (11-2/0/1/399).
Forrás
• 100 éves a Magyar Evezős Szövetség 1893-1993 (Bp.1993. 85-86..o.)
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994. II./229.o.)
• Latinovits Szaniszló adatközlései 2004-ben és 2010-ben