Lucsánszky

László

1956-ban kezdett evezni, előtte 2 évig úszott a Budapesti Honvédban Nyéki Imre és Tumpek György irányítása mellett. Evezni járó középiskolai osztálytársai csábították és vitték magukkal Csepelre, ahol Domonkos Pál egykori Európa-bajnok (1935) és olimpikon (1936) volt a nevelőedzője, később Bíró János és Jásdi Sándor edzették és fejlesztették tudását. 1957-ben szükségből, a kevés számú fiatal versenyzői létszám miatt bekerült az ifjúsági nyolcasba és nyert magyar bajnokságot. Felnőtt sikerei 1963-ban kezdődtek, amikor összeült Czakó Csabával (aki vállsérülés miatt nem került csapatba) és kormányos nélküli kettesben komoly munkába kezdtek, elsősorban új evezős stílus kialakításával. Az évben megnyerték a Budapest-bajnokságot, majd 1964-ben a felnőtt magyar bajnokságot. 1972-ig tartó versenyzői pályája során összesen tíz magyar bajnokságot nyert: kormányos nélküli kettesben (2), kormányos nélküli négyesben (3), kormányos négyesben (1) és nyolcasban (4).

Hazai sikerei ellenére két évig nem vették be a válogatottba, mert az akkori szövetségi kapitány véleménye szerint olyan termettel nem lehetett evezni, holott rendre bebizonyította, hogy 174 centis magasságát és 66 kg-os versenysúlyát ellensúlyozza jó technikája és ereje, vagyis egyenrangú tagja a csapatoknak. 1965-ben rajtolt először nemzetközi versenyen, a Sarlós György, Stepanov Szlobodán, Czakó Csaba összeállítású kormányos nélküli négyesben a duisburgi Európa-bajnokságon, ahol az előfutamban vezető pozícióban Stepanov Szlobodán túlterhelés miatt leállt, eszméletét vesztette. 1966-ban Stepanov helyett Csermely József került a csapatba, első versenyükön Berlinben máris győztek, megelőzve a később, 1967-ben Európa-bajnokságot, 1968-ban olimpiát nyert NDK csapatát. A luzerni regattán szintén aranyérmet nyertek, ezek után indultak a Bledben megrendezett világbajnokságon. Itt azonban a sportvezetés felelőtlensége miatt – ott felejtették őket az iskolai vaságyas szálláson és az utolsó percben gyalog rohantak mintegy 3 kilométert a döntőre – egy hajóhosszon belül, de csak negyedikek lettek. 1967-ben új hajóban versenyeztek az Európa-bajnokságon a franciaországi Vichy-ben, ezüstérmet szereztek, és még ebben az évben a mexikói előolimpián harmadik helyen zártak. Mindez nem győzte meg a szakvezetést, 1968 tavaszán addig válogatóztatták a csapatokat, míg szinte az utolsó pillanatban új összetételű négyest (Melis Zoltán, Sarlós György, Csermely József, Melis Antal) jelöltek az olimpiára, amelyik a második lett. A korábbi sikereket elért csapattagokat, a Czakó–Lucsánszky kettőst még tartaléknak sem vitték ki, amit nagy pofonnak, munkájuk megalázásának éreztek és éreznek ma is. 1969-ben Dávid Imrével ült össze, kormányos nélküli kettesben indultak Klagenfurtban az Európa-bajnokságon, a reményfutamnál tovább nem jutottak.

A versenysport mellett, azzal párhuzamosan folyamatosan tanult. 1958-ban érettségizett az Ybl Miklós Építőipari Technikumban, majd 1963-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán. A 21. sz. Állami Építőipari Vállalatnál kezdett dolgozni, 1965-ig műszaki vezetőként. 1966–1972 között a Csepeli Tervező Intézet építésze, tervezőmérnöke volt, a csepeli lakásépítés vezetőjeként Nívódíjban is részesült. Az aktív versenyzést 1972-ig folytatta, azt követően két évig klubjában, az ifjúsági korú versenyzőket edzette, sok sikerrel. Ezzel párhuzamosan 1972-től 1983-ig a Csepel Vas- és Fémművek építési osztályvezetője, majd főosztályvezetője volt. 1980-ban kisszövetkezetet alapított, a mai napig is a magánszektorban tevékenykedik; fiával együtt lakások és luxusvillák kivitelezését készítik, mintegy 30 fős cég irányításával.

1964-ben kötött házasságot Bognár Judittal, akivel ma is boldog családi életet élnek. Két gyermekük, Tamás (1966) és Andrea (1970), akik közül Tamás a labdarúgásban ért el eredményeket, majd lett edző, jelenleg az FTC U19 korosztályú csapatánál vezetőedző. Harmadik gyermeke, Ágnes 1990-ben született. Ma a hat unokájával és két dédunokájával kiegészült család jelenti számára a munkát támogató, békés hátteret.

Mintegy tíz év kihagyás után, civil élete megalapozását követően „visszaszivárgott” az evezéshez, a versenyzéshez. 1982 óta rendszeresen részt vesz a veteránok világbajnokságán, ahol eddig 14 győzelmet aratott. Az elsőt, s így az egyik legemlékezetesebbet 1993-ban Bécsben, kormányos nélküli négyesben Melis Zoltán, Sarlós György, Dávid Imre csapattársakkal. Különösen emlékezetes számára a 2004-es, hamburgi világbajnokság, ahol két nap alatt négy győztes magyar hajóban (50, 55 és 60 év korátlagú nyolcasban, valamint 55 éves kormányos négyes) is benne ült. 2019-ben a magyarországi Velencei-tavon rendezett masters világbajnokságon három első helyet szerzett.

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben (Bp. 1994. II/252. o.); • Lucsánszky László adatközlései, 2010 és 2023.