Kovács

Tamás

Édesapja Kovács Pál (1912-1995) hatszoros olimpiai bajnok, egyszeres olimpiai bronzérmes, kilencszeres világbajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes és Európa-bajnok kardvívó. Két testvére közül Kovács Attila (1939-2010) kétszeres világbajnok, világbajnoki ezüst- és háromszoros bronzérmes. Olimpián csapatban 5. helyezett kardvívó 1964-ben. A Kovács család három tagja 35 olimpiai és világbajnoki érmet szerzett: Kovács Pál 19 érem, Kovács Tamás 10 érem, Kovács Attila 6 érem. 1957-ben az is előfordult, hogy a csapatbajnokságon a Budapesti Vasasban együtt vívott apja és fia (Pál és Attila). Kovács Tamás beceneve „Kiskokó” volt a Kovácsból, abból is a kisebbik. Bár a bátyja már vívott, ő a vívás előtt inkább a Vasas Izzóban teniszezett, Katona Zoltán Davis Kupa játékos volt az edzője (1953-57).

A budapesti József Attila Gimnáziumban érettségizett (1961). A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, pénzügyi szakon végzett (1967). A TF-en edzői oklevelet szerzett, szakedző (1980). A TF-en a szakdolgozata címe: Taktika a kardvívásban.

A Vasas kardvívója (1957-1977). Az edzői: „1957-1966: Forró Sándor, ő volt aki megtanított vívni, technikát adott és embert faragott belőlem, szinte mindent neki köszönhetek, de sajnos nem élte meg az első vb szereplésemet 1967-ben Montrealban. 1966-1970: Enyedi Siegfried, ő volt a modern lábmunka kialakítója Magyarországon, de Bay Béla mellőzte, ezért megsértődött és disszidált Németországba, ahol a kardválogatott edzője volt haláláig. 1970-1977: Mendelényi Tamás dr. olimpiai és világbajnok kardvívó, aki sikeresen karbantartotta a meglévő tudásomat.” (saját visszaemlékezése nyomán)

A korosztályos sikerei (1963-ban ifjúsági vb egyéniben 5.) után felnőttként az 1965. évi budapesti Universiaden alkotott nagyot, a társaival megnyerték a kard csapatversenyt, 1966-ban pedig a Moszkva Kupán aranyérmes lett egyéniben. 1967-ben mutatkozott be a világbajnokságon és a válogatottban együtt vívták ki az ezüstérmet többek közt Attila bátyjával, miután a döntőben 9:6-ra vesztettek a Szovjetunió ellen. A mexikói előolimpián szintén 2. helyezett lett a csapat. 1968-ban egyfajta csúcspont volt a Hungária Kupa megnyerése. Az olimpián az ötből négy mérkőzésen kapott szót. Írország ellen (16:0) négy győzelemmel, a németek ellen (13:3) hárommal esett át a tűzkeresztségen. Az elődöntőben három olasz is kifogott rajta, mint ahogy az olasz csapat elzárta a döntő útját a magyarok előtt (6:9). A bronzéremért viszont újonc létére is a legjobb magyar volt, három győzelemmel: magyar-francia 9:5.

Az olimpiász három világbajnokságán aranyat nem ért el a válogatott, de mindháromszor a dobogón állt. 1969-ben Kovács a Hungária Kupán 2. lett, a havannai vb-n is érmes. Az egyéni döntőbe három szovjet és három magyar került. A végén Kalmár 2., Bakonyi 3. és Kovács a 4. A csapat a bronzéremmel térhetett haza, miután az éremért biztosan verte az olaszokat (9:4). A Kovács fivérek 2-2 győzelmet szereztek. 1970-ben Kovács az egyéniben helyezetlen maradt, a világbajnok Pézsa Tibor lett. A csapat viszont ismét oktatta az olaszokat (9:4), ugyanakkor komoly leckét kapott a szovjetektől (3:9), így lett ezüstérmes. 1971-ben Kovács nyerte a Martini Kupát és 5. lett a bécsi vb-n egyéniben. A csapat a lengyelek elleni elődöntőben tündökölt, leginkább Kovács Tamás, aki mind a négy mérkőzését hozta. A döntőben csak feleannyi sikerült és a 7:9 az újabb ezüstérmet jelentette a szovjetek mögött.

A müncheni olimpia évében nagy sikert jelentett Kovács számára is a Vasas 1. helye a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (a négyes döntőben a Bp. Honvéd ellen 11:5, a szovjet válogatottal azonos CSZKA Moszkva ellen 9:7). A müncheni olimpián a selejtezőket követően Kovács eredményeivel végül pozitív mérleget zárt. Az egykori kard világbajnok Palócz Endre vezette kubaiak ellen 9:2, a Kovács-mérleg két győzelem és egy vereség. A szovjetek elleni elődöntőben (7:9), Kovács neve mellett két győzelem és egy vereség, majd a bronzmeccsen ugyanígy, Románia ellen 8:7. 0:4-ről állt fel a csapat és 7:7 után Marót bebiztosította a 3. helyet. Az egyéni döntőben csak a végül ezüstérmes Marót ellen tudott győzni (5:2), így a 6. helyen fejezte be a versenyt.

A két olimpia közti években a kard válogatott mindháromszor a világbajnoki dobogóra léphetett. Volt ebben a periódusban 1., 2., 3. hely. 1973-ban címvédés a BEK-ben, a göteborgi világbajnokságon egyéniben 5. hely, a csapatban pedig aranyérem. De hogy? A döntőben már 8:6-ra vezettek a szovjetek, amikor jött egy Gerevich parádé, utána a másodvirágzását élt Kovács Attila az aranyhoz elegendő 5:3 helyet 5:1-re lesöpörte Krovopuskovot. Az eredmény 8:8 lett, de jobb találataránnyal magyar arany született, 1966 után újra. A két Kovács sikerét megkönnyezhette az apjuk vagy pezsgőt bontott, vagy mindkettő egyszerre. Hiába, a hét szűk esztendő letelt. Kovács Tamás fénykorában 8 éven keresztül az egyéni világranglistán mindig a legjobb 8 között szerepelt.

1974, Grenoble, világbajnokság. Az egyéniben Kovács helyezetlen. A vb utolsó két mérkőzésén hiába vívott Kovács szenzációsan, mindkét mérkőzés elbukott. Kovács 3-3 győzelmet aratott az elődöntőben a románok és a 3. helyért az olaszok ellen is. Mindkétszer 6:9 lett a vége, azaz 4. hely a rangsorban. 1975-ben Budapesten a hatos döntőben 3. Marót, 4. Gedővári dr., 5. Kovács. A csapat viszont visszaverekedte magát a döntőbe. Ott a magyarok kapaszkodtak a szovjetek után. A két nyeretlen, Kovács és Szigyak mérkőzésén nyolc másodperc alatt 0:3, majd 0:4, de utána 4:4. Egy parádés elővágás és Kovács nyert 5:4-re. A magyar csapat pedig átvette a vezetést 5:4-re, sőt őrizte is 8:7-ig. Az utolsó asszóban Gedővári vesztett, s a 8:8 az ellenfélnek kedvezett, Magyarország találataránnyal ezüstérmes lett. Ilyen előzmények után a montreali olimpián a csapat ismét elvesztette az utolsó két mérkőzését, az elődöntőben az olaszok ellen (5:9), Kovács háromszor is alulmaradt, majd a bronznak a románok örülhettek (4:9), Kovács két meccset fogott. A kard egyéniben a 16 közé jutásért kiesett.

Kovács 1977-ben búcsúzott el a nemzetközi színtértől. A Buenos Aires-i világbajnokságon Gerevich Pál nyerte az egyéni aranyat, Kovács helyezetlenül zárt. A csapat elkerülte a döntőt, az elődöntőben a románok fölényes győzelmet arattak (3:9). A harmadik helyért - ki tudja hányadszorra - magyar-olasz mérkőzés folyt. A magyarok nagyot küzdve vívták ki a bronzot. 8:6-ra még az olaszok vezettek, de aztán Marót és dr. Gedővári is hozta az utolsó mérkőzését, a 8:8-at és a jobb találatarányt. Kovács mind a 10 érmét csapattagként szerezte. Gyakran merült fel a kérdés, hogy egyéniben miért nem sikerült a dobogóra állnia. Egy régi történettel magyarázta. A II. világháború idején a családnak menekülnie kellett, Friedrichhafenig meg sem álltak. Ekkor csupán néhány hónapos csecsemő volt, tüdőgyulladást kapott és egy folt visszamaradt a tüdején. Az orvosok ide vezették vissza, hogy a versenyek végét rendszerint kevéssé bírta. 1978-ban megszerezte első és egyetlen egyéni magyar bajnoki címét. 1980-ban pedig az utolsó csapatbajnoki aranyát a Vasassal tizennegyedszere is (1963-1967, 1969-1975, 1977, 1980).

Versenyzői pályafutása után 1977-1980: Vasas SC vezetőedzője, szakosztályvezetője, 1981-1986: Magyar Vívószövetség főtitkára, a FIE „A” kategóriás versenybírója, 1978 és 1985 közt minden világbajnokságon közreműködött, két olimpiai döntő vezetőbírója, 1984-ben zsűri elnök, 1986-2000: a vívó válogatott szövetségi kapitánya, 2001-2006: Magyar Vívószövetség technikai igazgatója, 2007-2011: Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója, 2011-2012: a férfi és női kardválogatott szövetségi kapitánya, 2013-2014: a kerekesszékes vívóválogatott szövetségi kapitánya. Összesen 11 olimpián vett részt: 1968, 1972, 1976 versenyzőként, 1980, 1984 versenybíróként a kardcsapat döntőkben működött közre, 1988, 1992, 1996, 2000: szövetségi kapitányként, 2004, 2008: sportvezetőként.

• 1973: Év Sportolói díj:Év csapata: a kardcsapat • 1988: Munkaérdemrend arany fokozata (2017. március 21-én visszaadta), • 1992: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, • 1993: Mesteredzői cím, • 1996: A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, • 1998: Év Sportolói díj:Év szövetségi kapitány 2.hely • 2003: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, • 2003: A Magyar Vívó Szövetség Aranygyűrűje, • 2003: A Vasas Sport Club Aranygyűrűje, • 2005: MOB Érdemérem, • 2007: Önkormányzati Miniszter Aranygyűrűje, • 2003: A Vasas Sport Club örökös bajnoka, • 2005: A Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagja, • 2007: A Magyar Mesteredzői Kollégium tagja. • 2023 Bay Béla díj

• Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974) • Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006) • Jocha Károly: Bronzérmes győztesek (2010) • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995) • Vívó Híradó • fie.org • arcanum.com