Bujdosó

Imre

Bujdosó Imre Berettyóújfalúból indulva jutott el az olimpiai aranyig. Bár nem ezzel a céllal, de első lépésként a szülei „Bujdival” együtt, annak egy éves korában költöztek Sashalomra. A gyerekkorából arra a mozzanatra emlékszik a legszívesebben, amikor a Balatonon nyaraltak és ott Grosics Gyula olimpiai bajnok labdarúgó is beállt néha a gyerekek közé focizni. A jobb kezes, de bal lábas fiúcskán megakadt a híres kapus szeme és igencsak szorgalmazta id. Bujdosónál, hogy vigye a gyors lábú fiát a focisták közé. Az apa inkább vívás párti volt. A jelentkezés eszerint történt, de a gyerek inkább a focihoz vonzódott, így náluk kötött ki a sporttáborban. Hivatalból megjelent ott Sákovicsné Dömölky Lídia olimpiai bajnok tőröző, aki szembesítette a fiút a jelentkezési ívével és attól kezdve a sorsa megpecsételődött. Ki tudja milyen focistát vesztettünk, de nyertünk egy olimpiai bajnok vívót. Másnap már a vívóteremben találta magát, de ettől a kedve még nem nőtt a sportág iránt. Az ízig-vérig tőredző, Tolnay Kornél előkeresett egy halom rozsdásodó tőrt a szertárban, mutogatta a gyerekeknek, de Bujdosó szeme egy fényes kardon akadt meg. „Ha nem azt kapom, abbahagyom” – jelentette ki. Megkapta.

1971 és 1973 között a KSI-ben edzett Tolnayval, aki 1973-ban átvitte a BSE-be, ott is maradt 1988-ig. Tolnayval együtt tanulták a kardvívás tudományát. Ez jól sikerült, mivel 1974-ben serdülő, 1976-ban ifjúsági országos bajnok, az IBV-n a csapattal aranyérmes három egymást követő évben (1976, 1977, 1978), miközben 1977-ben le is érettségizett a budapesti Veres Pálné gimnáziumban. Nem csoda, hogy csábítgatták több neves klubtól is, de ezeknek ellenállt. A BSE-ben edzőpartner hiányában naponta 3-4 iskolát is kapott, hol Tolnay mellett dolgozott, hol Hatz Józseffel, Kevey Jánossal, illetve Polgár Józseffel. Bujdosó szerencséjére mindenki más stílust képviselt és ez a sokszínűség csak hasznára vált. Saját bevallása szerint Keveytől tanulta a legtöbbet, aki korábban olimpiai és világbajnokokat nevelt a lengyeleknek. 1979-ben ért be minden addigi munka, az Ifjúsági Barátság Versenyen egyéniben első, South Bend-ben pedig megnyerte a kard egyéni junior világbajnokságot. Szélvészgyors volt akkoriban, 12 mp alatt futotta a 100 métert. Élete nagy sikerének érzi ezt az aranyat, mert egy évvel korábban Madridban kiesett, ettől oly annyira padlóra került, hogy örökre el akarta felejteni a vívást.

Vasasban edzett Batizi Sándornál, bár az eredményeit továbbra is a BSE dicsőségére szerezte (1988 és 1994 között volt ténylegesen a Vasas tagja.) Bujdosó gyors reflexű, igazi kontravívó volt. Taktikai tárháza Batizi idejében erősödött meg. Saját elmondása szerint a forrófejűsége viszont nem vált hasznára. Mivel addigra már túl sokat hitegették, Batizi 1988-ban az olimpia előtt Németországba szerződött és akkor ideiglenesen Kovács Tamás szövetségi kapitány edzette Bujdosót. Végül 1989-1994 közt id. Somodi Lajos foglalkozott vele. Bujdosót sajnos nem kímélték a sérülések. 1980-ban bemelegítés nélkül állt neki távolt ugrani, aminek meniszkusz operáció lett a vége. Ennek ellenére is addig küzdött, hogy 1980-ban a moszkvai olimpiára tartalék lett. A fociról persze nem mondott le, sőt tagja volt annak a sportolókból formálódott alakulatnak is, mely a BLASZ III-ban vitézkedett. Nem akárkikkel rúgta a bőrt, öttusa olimpiai bajnokok, dr. Török, Fábián, az úszó olimpiai bajnok Darnyi, a kardvívó Szabó Bence játszott a csapatban. Nos, itt bokaműtétig „vitte”.

A dicső nyolcvanas évek következtek. 1982-ben a világbajnok Nébald Rudolf helyén került be a válogatottba és újoncként csapat arannyal térhetett haza Rómából a világbajnokságról (Bujdosó, Gerevich P., Gedővári, Nagyházi, Nébald Gy.). A döntőben az olaszok ellen Bujdosó a hazai közönség bálványát, az exvilágbajnok Maffeit verte 5:3-ra, majd szikrázó csatát vívott Dalia Barbával és ismét nyert (5:4). Ezzel két kör után 6:2-re vezettek a magyarok... A mérkőzés legjobbja, Bujdosó - a vívóidő lejárta után verte Megliót. „6:5-nél lélektanilag a legjobb pillanatban győzött. Az utóbbi időben kevés újonc tudott ilyen teljesítményt nyújtani. Ez megnyugtató a jövőre nézve” – mondta Kovács Tamás a szövetség akkori főtitkára. La Gazzetta dello Sport: „Kilyukasztottuk a magyarok felszálló léghajóját, de az utolsó pillanatban Bujdosó befoltozta azt.” A Népsport értékelése: „… Bujdosó érett volt, bátor, érezte, hogy bíznak benne, száműzött minden kishitűséget, amely ifjúsági világbajnoki címe megszerzése óta jellemezte.” Bujdosó 1982-ben a TF-en vívó szakedzői oklevelet szerzett. A csapat életében dobogós helyek következtek ezután: 1983-ban a bécsi vb-n ezüst, 1984-ben Budapesten az „olimpiapótló” Barátság versenyen szintén ezüst, majd 1985-ben a barcelonai vb-n bronzérem. 1986-ban fordult a kocka, mert az addigi egyéni sikertelenségeket felváltotta a szófiai vb második helye és a csapat lett 4. Bujdosó kitűnő vívása a 32-es táblán és az egyenes ágon való „bemasírozása” a döntőbe sokat sejtetett. A döntőbe még egy magyar jutott, a végül 5. Csongrádi. Az elődöntőben Bujdosó 8:8 után kérlelhetetlen volt a hazai pályát élvező Etropolszkival (10:8). A döntőben a szovjet Mindirgaszov ellen 4:4-ig volt szoros az asszó, de attól kezdve nem volt kérdés a két érem hova kerülése. Bujdosó a döntő után: „Mindirgaszov végig tartotta ellenem a távolságot és nem engedte kibontakozni az akcióimat. Azzal „ölt meg", hogy nem ment bele a kontrajátékba.” 1987 semmiben sem hasonlított 1986-ra, amikor az „Év vívója” címet is megkapta.

1988-ban a szöuli olimpia viszont mindenért kárpótolta, a döntőben drámai meccsen győzték le a szovjeteket és olimpiai bajnokok lettek (Bujdosó, Csongrádi, Gedővári, Nébald Gy. dr., Szabó). Szöulban mind az öt mérkőzésen pástra lépett és 12 győzelmet aratott, 5 vereség mellett. De ezzel nem volt vége, további csúcspontok vártak még Bujdosóra. Nem a denveri vb 4. helye volt ez (1989), de a lyoni vb ezüstje megint jó irányt jelzett (1990). 1991 nagy éve volt, a TF-en sportszervezői oklevelet szerzett, Budapesten világbajnok, Bécsben pedig Európa-bajnok lett a csapattal (dr. Abay, Bujdosó, Köves, Nébald Gy. dr., Szabó). A barcelonai olimpiai csapat ezüsttel zárta pályafutását (az összeállítás azonos az előző évivel.) Az ötből három mérkőzésen szerepelt, négy győzelem és öt vereség mellett. A döntőben is vívott a FÁK ellen (5:9), dr. Nébald helyére cserélték be és Gutcejt ellen 5:4-re nyert is. Akkor indulhatott volna az újabb szöuli csoda, mivel három asszóval a vége előtt 7:4-re alakította az eredményt. Ez elmaradt. 1994 tavaszán fejezte be a versenysportot.

Gedővári Imre dr. olimpiai bajnok társával, mint a két Imi gyakran laktak egy szobában a versenyek idején, táborokban. „Bujdi” azt tervezte, hogy Imréhez hasonlóan, ő is majd 37 évesen fejezi be, azaz még 1996-ig húzza az „igát.” 1994-ben a bonni Világkupán azonban a koblenziek megkeresték, szerződne-e Németországba edzőnek a Königsbacher SC-hez. Tekintettel a három gyermekükre feleségével úgy döntöttek, hogy beleugranak az ismeretlenbe. 2018-tól Dormagenben az olimpiai központban dolgozik, a felnőtt válogatott mellett asszisztensedző, a kadett és junior válogatott mellett szövetségi edző. Tanítványai közül Dennis Bauer a 2000. évi olimpián a kardcsapattal harmadik helyezést szerzett, s több korosztályos világbajnokot is nevelt.

Nős, három gyermek apja. Balázs, Gergő, aki a német vívószövetség versenybírója lett és lánya, Alexandra, akit mindvégig az édesapja edzett. Karddal a kadett vb-n magyar színekben ezüstérmet nyert. 15 éves kora óta német színekben versenyzett, és kard egyéniben 18 évesen indult a pekingi olimpián, ahol a legjobb 32 közé jutott. A londoni olimpián 10. lett, 2006-ban negyeddöntős volt a vb-n. Peking előtt érdekes információk birtokába jutottunk, az olimpiai bajnok Szabó Bence Venezuelában, az olimpiai ezüstérmes Navarette József Spanyolországban, Decsi András későbbi magyar szövetségi kapitány Hong Kongban, Bujdosó Németországban volt edző. Úgy szervezték a csapataik életét, hogy körbe utazták a világot, mindig az épp a másik magyar mesternél tartott edzőtábort tervezték be. Nyaranta haza jár és ilyenkor a taksonyi Duna parti házában piheni ki a fáradalmait.

A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1988), Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt (1992), Berettyóújfalu díszpolgára (1994).