Az iskolában tanult sakkozni
Varga Zoltán a fővárosban született, és a családjában senki nem foglalkozott a sakkal. A lépéseket 12 éves korában tanulta meg az iskolában, majd hamarosan a Volánba igazolt, ahol akkor Szabolcsi János mester – későbbi osztályfőnöke az Eötvös Gimnáziumban – kiváló sakk-közösséget kovácsolt. Az iskolás versenyeken nem ért el komoly sikereket, ám utána gyorsan haladt előre a ranglétrán: 15 évesen mesterjelölt, 19 esztendősen nemzetközi mester lett. A nagymesteri címet 25 éves korában érte el, amikor már számtalan kiváló eredmény állt mögötte.
A legeredményesebb időszak
Az ezredforduló környékén volt a legeredményesebb, sok nemzetközi nyílt versenyt nyert Európában, ahol jól érvényesült improvizatív harcmodora. Nem véletlen, hogy ezekben az időkben hívták meg a világversenyekre utazó magyar válogatottba. Kétszer játszott sakkolimpián (1998, 2004), egyszer sakkcsapat-világbajnokságon (2001), és kétszer csapat-Európa-bajnokságon (1992, 2003). 1995-ben a Honvéd csapatával az előkelő 2. helyen végzett a BEK küzdelmeiben. Egy tucatszor játszott magyar bajnoki döntőben, és 1996-ban aranyérmes lett. Életveszélyes játékstílusa az intuícióból és az ellenfél tervének keresztezéséből tevődött össze, amit extravagáns gondolatokkal fűszerezett, ezért nehéz volt legyőzi, a világklasszisokkal szemben is eredményes volt. Az egyéni versenyzést ma már jórészt befejezte, edzősködéssel foglalkozik. Kedvenc sportja a tenisz, amiben ugyanúgy harcol a labdákért, mint egykor a sakkban a győzelemért.
Forrás
Arcanum