A busók városából
Mohácson született, és 7 évesen (bátyjával, Viktorral együtt) édesapja jóvoltából, aki versenysakkozó volt, ismerkedett meg a játékkal.
Mivel gyorsan fejlődött, Horváth Péter nagymester vette át a tanítását, később csatlakozott hozzájuk Krizsány László nemzetközi mester is. A számtalan hazai korosztályos siker mellett a nemzetközi mezőnyben is kiválóan helytállt, és már ekkor látni lehetett, hogy profi sakkozó válik belőle.
2001-ben a 12 évesek Európa-bajnokságán 5. lett, majd 2003-ban a 16 évesek csapatvilágbajnokságán 1., 2004-ben – éltáblásként – 2. helyen végzett a magyar válogatottal.
Új edzőkkel új sikerek
2002-től Ribli Zoltán, majd Pintér József nagymesterekkel dolgozott együtt, aminek gyorsan meglett az eredménye. Megszerezte az első két nemzetközi címet (FIDE-mester, 2003; nemzetközi mester, 2005), ám az utolsóra – egy hosszabb hullámvölgy miatt – várni kellett, 2011-ben azonban a nagymesteri titulust is sikerült elérnie. Mindeközben 2006-ban ezüst-, 2007-ben – szintén éltáblásként – aranyérmes lett az U18-as csapat-kontinensbajnokságon. De a felnőttválogatottban való bemutatkozáshoz világversenyen még várni kellett: Európa-bajnokságon 2013-ban játszott először, és ezt három további szereplés követte. A régóta áhított és megérdemelt olimpiai debütálásra pedig 2022-ben és 2024-ben került sor.
A különböző lebonyolítású országos felnőtt egyéni bajnokságokon számtalanszor játszott, és több érmet nyert, amit nyugodt, pozíciós stílusának és higgadt versenyzői magatartásának köszönhet. 2022-ben elnyerte az Év sakkozója címet.