Akkor be is lehet állni
Hat évesen követte bátyját, ő is cselgáncsozó lett. „Az egyik ebéd után mondta apukám, hogy menjünk le a csarnokba. Azt hittem, hogy az valami monumentális dolog” – emlékezett vissza a Pécsi VSK dzsúdótermével történt találkozására. A helyszínre érve édesapja így szólt: „Akkor be is lehet állni...” Tegyük hozzá, idősebb Cirjenics Miklós akkoriban a vasutasok egyik edzője volt, a kis Mikivel rajta kívül Kersics Antal és Romvári Attila foglalkozott. A tehetségére hamar fény derült, tizenhat évesen pedig úgy döntött, a fővárosban próbál szerencsét. A pécsi Árpád Fejedelem Gimnáziumból a sportolókat nevelő budapesti Csanádi Árpád Gimnáziumba iratkozott át, és várta új klubja, a Budapesti Honvéd is, amelyben Toncs Péter és Neu Gábor edzők vették a szárnyaik alá. Már ebben az időszakban is sikerült ígéretes eredményeket elérnie a nemzetközi versenyeken, ráadásul mindezt munka mellett: Cirjenics Miklóst a középiskola elvégzése után a Tűzoltóság állományába vették fel.
Remek hajrá Ázsiában
A lakástüzek, a balesetek vagy a természeti csapások persze nincsenek tekintettel egy élsportoló edzésidőpontjaira, 2014-ben érkezett el az idő, amikor Cirjenics Miklós döntött: kizárólag a sportra kíván összpontosítani, el akar jutni a 2016-os olimpiára. A változásban komoly szerepet játszott az Atomerőmű SE hívó szava: Pakson sportolói főállást kapott, és nyilván az sem volt utolsó szempont, hogy a sportág legsikeresebb magyar edzője, Hangyási László, és olyan kitűnő edzőpartnerek, mint az olimpiai és világbajnok Kovács Antal vagy a világbajnoki ezüstérmes Bor Barna vártak rá. Az olimpiai kvalifikációs versenyfutás mindenesetre nem volt sétagalopp, de remekül hajrázott, az utolsó tornákon, Törökországban, Azerbajdzsánban és Kazahsztánban sikerült megszereznie az áhított kvótát. Rio de Janeiróban aztán nem volt szerencséje a sorsolással, az első fordulóban a vb-ezüstérmes német Frey várt rá, és bár szoros meccset vívtak a felek, a papírformát nem sikerült felborítani.
A világranglista második helyén
Az olimpiát követő évben Cirjenics Miklós valósággal megtáltosodott, pályafutásának legjobb évét zárta, Jekatyerinburgban Grand Slam-, Zágrábban Grand Prix-viadalon nyert aranyérmet, bronzérmes lett a sportág „őshazájában”, Japánban megrendezett Grand Slam-tornán, és ugyancsak bronzérmet nyert az év végi szuperversenyen, a nemzetközi rangsor legjobbjainak kiírt World Masters-en. A bravúros sorozattal a világranglista második helyére kapaszkodott fel. Mesebeli sikereket ígért ez a menetelés, csakhogy... Egy kisebb, de makacs sérülés jelentősen befolyásolta a karrierjét. A csuklója sérült meg, és aki nem tud erősen markolni, az nem tudja irányítani a mérkőzéseket, nem tud megfelelően fogásokat felvenni, dobásokat előkészíteni. Hónapokon, éveken át küszködött, de semmi sem segített. Kész csoda, hogy így is sikerült eljutnia a tokiói olimpiára, ismét a hajrában gyűjtögetett pontoknak köszönhetően, úgynevezett kontinentális kvótával.
A jövő miatt nem kell aggódnia
A felnőtt világversenyekkel sosem volt szerencséje, kilenc Európa-bajnokságon és hét világbajnokságon vehetett részt, de egyszer sem sikerült bekerülnie a legjobb nyolc közé. Ehhez a legközelebb éppen a tokiói olimpián járt, ahol a nyolcaddöntőben az orosz Iljaszov állta az útját, aki később a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Cirjenics Miklós Tokió után sem adta fel, 2023-ban pontszerző helyezésekkel kezdte az újabb olimpiai kvalifikációs időszakot. De a jövője miatt sem kell aggódnia, az első danos dzsúdós sosem hanyagolta el a tanulást, 2013-ban a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, 2020-ban pedig a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán szerzett diplomát. 2024-ben akasztotta szögre végleg a dzsudogit, 2025-ben pedig már a Magyar Judo Szövetség szakmai vezetőjeként dolgozott tovább sportága sikereiért.
Legjobb eredményei
• Olimpiai 9. (2021, Tokió, 100 kg)
• Olimpiai 17. (2016, Rio de Janeiro, 100 kg)
• Grand Slam-1. (2017, Jekatyerinburg, 100 kg)
• Grand Prix-1. (2017, Zágráb, 100 kg)
• Csapat Eb-3. (2017, Varsó)
• Universiade csapat 3. (2013, Kazany)
• 2x magyar bajnok (2014, 100 kg; 2017, 100 kg)
Felhasznált irodalom
• Sági József: A magyar judosport fél évszázada
• Judoinfo.hu
• Judoinside.com
• Arcanum