Váli (Egerházy)

Rezső László Vilmos

Balassagyarmaton Schehák Rezső néven született, a már hat leánygyermeket nevelő családba. Akkor 33 éves édesapja az Állami Balassi Bálint Gimnázium tanára volt. 1915-ben apa és fia családneve is hivatalosan Váli-ra változott. (A sporthírekben sok esetben Vályi alakban írták.) Az apa 1916-ban már Váli Rezsőként írta meg az Igazgatói jelentés a balassagyarmati Községi Iparos- és Kereskedő Tanonciskoláról 1915—1916 c. munkáját. A fiú Váli Rezső 1925-ben Balassagyarmaton érettségizett a Balassi Bálint Gimnáziumban. A fővárosban a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián 1929-ig folytatta tanulmányait, ahol vívásban, lövészetben, lovaglásban is kiemelkedett teljesítményeivel, ám legnagyobb sikereket evezősként ért el.

1926-ban kezdett evezni, a Ludovika Akadémia SE színeiben ötször nyert főiskolai evezősbajnokságot. Felnőtt versenyzőként a Hungária Evezős Egylet tagja volt, a klubkrónikák 36 győzelmét jegyezték fel 1933-ig tartó sportpályafutása alatt. E között hét országos bajnoki cím is van: nyolcasban (4), kormányos négyesben (2) és kormányos nélküli négyesben (1). Nemzetközi sikerei 1929-ben kezdődtek: Berlinben a három város (Berlin–Bécs–Budapest) közötti versenyben a Manno Miltiádész által edzett Hungária-nyolcas (Götz Gusztáv, Kauser Árpád, Ivácskovics Elek, Hüttner Romuald, Machán Tibor, Váli Rezső, Kauser István, Molnár László kormányos) az első napon hajósérülés ellenére a második helyen végzett, másnap a sérült hajóban evezve győzött. Ugyanez a legénység a lengyelországi Bydgoszcz-ban az Európa-bajnokságon előfutam-győzelem után Olaszország, Jugoszlávia és Lengyelország mögött a negyedik helyet szerezte meg. 1930-ban Liége-ben kormányos négyesben (Hüttner Romuald, Kauser Árpád, Váli Rezső, Kauser István vezérevezős, kormányos Molnár László) Manno Miltiádész felkészítésével vették fel a küzdelmet Európa legjobbjaival, de alul maradtak, a reményfutamból nem jutottak tovább. Az 1931. évi párizsi Európa-bajnokságon megváltoztatott összeállításban álltak rajthoz (Götz Gusztáv, Sághy Kálmán, Váli Rezső, Kauser István, kormányos Molnár László), ezúttal a negyedik helyen végeztek. Sportpályafutása csúcsát 1932-ben Belgrádban érte el, amikor a válogatottként rajtoló Hungária-nyolcasban (Götz Gusztáv, Machán Tibor, Ivácskovics Elek, Sághy Kálmán, Szymiczek Alajos, Lafranco Lajos, Váli Rezső, Kauser Árpád, kormányos Molnár László) a ragyogó második helyet harcolták ki. Az 1934. év eleji közgyűlésen a Hungária EE ezüst díszítésű klubjelvényét kapta sportteljesítménye elismeréséül.

Katonai tanulmányai befejeztével négy évig az Akadémián nehézfegyver-szakon tanított, 1930-tól az 1. honvéd gyalogezred főhadnagya lett. Tisztté avatása után köthetett házasságot: 1933. szeptember 9-én vette feleségül a marosvásárhelyi születésű Barabásy Margitot (1907–1979), akivel egy Ludovika-bálon ismerkedtek meg. Az ifjú pár a szertartás után a Kálvin téri református templomból a Hungária EE bajnok nyolcasának sorfala között lépett ki. Első gyermekük, Gizella egy év múlva, 1934 szeptemberében született. 1938-ban Egerházy Lajos, aki felesége családjának, a Barabásy-ágnak volt rokona, örökbe fogadta, és annak hatósági megerősítése után 1939-től családi neve Egerházy-ra változott. 1942-ben Debrecenbe helyezték a 11. sz. hajdúezredhez, ahol őrnagyi rangban századparancsnok lett. Ez évben a Nemzetvédelmi Kereszt, és Sportbajnoki jelvény viselésére kapott jogot, 1943-ban a honvédség vezérkari főnöke a csapatkiképzés terén nyújtott munkájáért „okirati dicsérő elismerés”-ben részesítette. Ugyanezen év januárjában született meg második gyermekük, Egerházy Katalin, akiből pedagógus, a Református Pedagógiai Intézet vezetője, a Dunamelléki Református Egyházkerület iskolaügyi szaktanácsadója lett. Egerházy Rezső egységét 1944-ben kivezényelték Oroszországba a frontra, ahol utolsóként tették le a fegyvert. Hadifogolyként Szibériába került, ahonnan 1948. július 1-jén érkezett vissza Debrecenbe a 18. hadifogoly-csoporttal.

A háború befejeztével családja, akiket 1943-ban tiszti hozzátartozóként Szombathelyen és Bécsen át Voralbergbe menekítettek, 1946-ban tért vissza Budapestre, az 1933 óta otthonukat jelentő Üllői úti hatszobás lakásba – az időközben beköltözött másik öt család mellé. Az édesanya zenetanári diplomáját felhasználva óraadó zongoratanárként biztosította a szűkös megélhetést. A hadifogságból visszatérő Rezsőt a honvédséghez visszavették ugyan, de csak tartalékos alezredesként, ami viszont nem járt jövedelemmel. Ezért 1950. novembertől – egy volt beosztott katonája segítségével – a Textilipari Faterméktermelő Vállalatnál kezdett dolgozni, csévéket készítő sztahanovista faesztergályos lett. 1954-től a Lokomotív SC-nél szertárosként volt alkalmazásban, majd a szükséges tanfolyam elvégzése után a MÁV-nál ellenőr lett, 1961-től – kihasználva német, orosz és szerb nyelvtudását – a MÁV nemzetközi információs irodájába került, ahonnan 1966. december 31-dikével ment nyugdíjba.

Az 1950-es években társadalmi munkában újra bekapcsolódott az evezőssportba, mint szervező. Versenybírói tevékenysége mellett szervezte a bíróképzést, elvállalta a MESZ Minősítő bizottságának vezetését. Többfordulós túraversenyek szervezésével felkarolta a túraevezést, erősítette a vidéki versenyevezést, rendszeresen volt a vidékbajnokságokon a versenybíróság elnöke. 1959-től orvosnak készülő Gizella lánya, aki később sebész, majd aneszteziológus szakorvosként dolgozta végig életét, többször elkísérte a versenyekre mint ügyeletes orvos. Egerházy Rezső egyik legnagyobb érdeme, hogy megszervezte, és 1958-ban megalapította a Budapesti Evezős Szövetséget, melynek első elnöke lett. Az 1960-as években a túraevezéssel szoros összefüggésben szerepet vállalt a Dunakanyar Intéző Bizottság Kulturális, Propaganda és Sport Szakbizottságban is. 1968 februárjában a MESZ mint társadalmi aktivistát megjutalmazta önzetlen munkájáért. Ugyanezen év december 9-én, a MESZ 75 éves jubileuma alkalmából a Testnevelési Tanács országos elnöksége a „Testnevelés és sport kiváló dolgozója" kitüntető jelvényt adományozta számára. A háborús szemsérülés elrákosodása nyomán hirtelen fellépő áttét következtében váratlanul hunyt el 64 éves korában. 1970. szeptember 12-én Farkasréten a „Régi katonai parcellában” temették el (VK-3-08-02). Halála után sportbarátai a Luppa-sziget megkerülésére kiírt túraversenyt Egerházy-emlékverseny-nek nevezték el.

• Hungária Evezős Egylet 1911-1936 (Bp. 1936, 188. és 230.o. • MÁV Szolgálati táblázat 1954 (MÁV-Archívum) • Honvédségi Közlöny 1940. február 1., 22.o. • Újság 1931. július 30., 13.o. • Nemzeti Sport 1934. március 15., 5.o. • Egerházy Gizella (lánya) és Ábrahám Katalin (unokája) személyes adatközlése