Kauser

István

Már gimnazista éveiben több sportágban is – síkfutás, sífutás – de különösen korcsolyázásban tűnt ki társai közül. A Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) versenyzőjeként 1925-ben egy 1000 méteres gyorskorcsolyában aratott győzelmével hívta fel magára a figyelmet. Később a MAC-ban folytatta, 1926-ban „a jövő bajnoka”-ként beszélt róla a sportsajtó, hogy aztán egy évvel később bebizonyítsa ezt a jövendölést: az országos bajnokságban 500, 1000 és 5000 méteres távon második helyen ért célba. 1928 januárjában már favoritként rajtolt és pályarekorddal győzött a főiskolai gyorskorcsolyázó bajnokságban, majd a Cortina d'Ampezzoban rendezett főiskolai világbajnokságban, ahol mindhárom futamát megnyerte; míg 1929-ben a magyar országos bajnokságban végzett az élen. 1930-ban bejelentette visszavonulását a korcsolyázástól, részben a tavasztól késő őszig tartó evezőstréningekre hivatkozva. Mert ekkor már a sportág élvonalában szerepelt.

1926 óta ugyanis testvérével együtt nyaranta evezett a Hungária Evezős Egyletben, melynek egyik alelnöke ekkor édesapja, Kauser Árpád, korábbi evezősbajnok volt. 1927-től kezdve jöttek is az eredmények, a sorozatos győzelmek, melyek jó részét testvérével, Árpáddal együtt versenyezve ért el. 1927-ben nyerte első bajnoki győzelmét, nyolcasban, amit további nyolc követett: 1929-ben kormányos nélküli kettesben és nyolcasban, 1930-ban kormányos négyesben és nyolcasban, 1931-ben kormányos négyesben, 1932-ben egypár- és kétpárevezősben, 1933-ban kormányos nélküli négyesben. 1929-től kezdve nemzetközi mezőnyben, bécsi és veldeni (A) valamint Liége-i (F) regattákon is kilenc győzelemből vette ki a részét a Hungária-négyes vagy nyolcas tagjaként, majd 1932-ben további két győzelmet egy-, ill. kétpárevezős hajóban ért el. 1937-ig összesen 37 győzelmét rögzítette az egyleti krónika.

1929-ben lett először válogatott, a Hungária-nyolcasnak (Götz Gusztáv, Kauser Árpád, Ivácskovics Elek, Hüttner Romuald, Sághy Kálmán, Machán Tibor, Vályi Rezső, Kauser István, kormányos Molnár László), ő volt a vezérevezőse, ami a IV. helyen ért célba a lengyelországi Bydgoszcz-ban az Európa-bajnokságon. 1930-ban a kormányos négyest (Hüttner Romuald, Kauser Árpád, Vályi Rezső, Kauser István, kormányos Molnár László) sztrókolta a Liége-i Eb-n, ám a Meuse orkántól felkorbácsolt vizén nem jutottak tovább a reményfutamból. Az Eb keretei között megrendezett négyes versenyt azonban, mintegy „vigaszdíjként” megnyerték a cseh és a belga csapatok előtt. Az 1931-es párizsi Európa-bajnokságon megváltoztatott összeállítású kormányos négyesben álltak rajthoz (Götz Gusztáv, Sághy Kálmán, Vályi Rezső, Kauser István, kormányos Molnár László), és lettek ismét negyedikek. 1932-ben ért pályafutása csúcsára, amikor a Belgrádban rendezett Európa-bajnokságon Boday Pállal az oldalán megnyerték a kétpárevezősök versenyét. Ugyanezen a versenyen egypárevezősben is indult, ám hiába vezetett a pálya első felében, utána kétszer is izomgörcsöt kapott, és feladta.

1933. augusztusban az Európa-bajnok dubló nem indult a bajnokságon, a címet ez évben a Szendey-fivérekből álló páros nyerte meg, ezért a MESZ őket nevezte az Európa-bajnokságra. Ezt a döntést a Kauser-Boday páros nehezményezte, klubjuk vezetése az indulás jogának megszerzéséért páros versenyt javasolt, ám erre a Szendey-dubló nem volt hajlandó kiállni. Ez, és részben Szendey Béla csalódást keltő szereplése az Eb-n (nevezetesen hogy a döntőben feladta a versenyzést) az előzménye annak, hogy Kauser István és Boday Pál gyávának nevezte Szendeyéket, amit – elvetve a békéltető javaslatot, hogy evezéssel, verseny formájában vegyenek elégtételt – szeptember közepén párbaj követett. Kauser és Boday megsebesítette a két testvért, akik fejsérülésükből néhány nap alatt felgyógyultak. A sportolók kibékültek egymással, de 1934 tavaszán mind a négyük ellen párviadalvétség címén vádat emeltek, Kauser Istvánt és Boday Pált négy-négy napi, a Szendey-fivéreket két-két napi államfogházra ítélték.

Még az affér előtt, 1933 nyarán Kauser István Szendey Bélával összeült, de néhány hét próbálkozás után kivált; „Nem tudtunk összeszokni. Nem ment a dolog. Béla is mást evezett, én is” - indokolta. Visszaült a négyesbe, Szymiczek Alajos, Kauser István dr., Vály Rezső és ifj. Kauser Árpád összeállításban edzettek és nyerték az országos bajnokságot. Az affér után abbahagyta a versenyzést, belekóstolt a sportvezetésbe. Egyesületének irányításában 1930-tól, még versenyzés mellett a jegyzői, majd 1933 és 1942 között – testvérével együtt – Götz Gusztáv oldalán a művezetői tisztet töltötte be. Az 1934 év eleji közgyűlésen a Hungária ezüst díszítésű klubjelvényét kapta sportteljesítménye elismeréséül.

A Piarista Gimnáziumban érettségizett, későbbi csapattársával, Boday Pállal együtt, az evezést is együtt kezdték el. Először a Testnevelési Főiskolán szerzett testnevelőtanári oklevelet (1929), majd rögtön az 1929/1930-as tanévre a vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte a TF előadótanárává az evezés szakoktatására. A TF-fel párhuzamosan jogot tanult a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1931-ben doktorált, majd az 1932/33–1934/35 tanévekben ez egyetem testnevelési szakoktatója volt. 1933. május 18-án vette feleségül Fedák Ágotát (becenevén Gótikát), Fedák Sári unokahúgát. A Batthyány-téri Szent Anna plébániatemplomban tartott szertartás tanúi dr. Marton Béla országgyűlési képviselő és Manno Miltiades voltak, az előkelő közönség soraiban ott volt többek között Fedák Sári, Rákosi Szidi, dr. Wünscher Frigyes kormányfőtanácsos, a Hungária EE elnöke; az ifjú pár az evezős bajtársak által lapátokból formált „diadalkapu” alatt lépett ki a templomból.

Az 1930-as években a Nemzeti Egység Pártja (NEP) fővárosi pártszervezetének felépítésében játszott jelentős szerepet, 1935-ben ennek már igazgatói tisztét töltötte be, amikor megkezdődött a pártszervezet átalakítása, és ennek eredményeként 1936. januárban (fizetett) állásából elbocsátották. Márciustól kezdve az IBUSZ Rt. filmszállítási osztályának vezetőjeként dolgozott. 1939 márciusában felvették a Filmkamara tagjainak sorába, és megalapította a Délibáb Filmgyártó és Filmkölcsönző Kft.-t, amelynek Dobos Györggyel a vezetője volt. 1944-ig kilenc film producereként vagy gyártásvezetőjeként jegyezték nevét, köztük két ismertebbnek is, az Ördöglovas (1943), valamint az Ez történt Budapesten (1944) című alkotásoknak. 1946 szeptemberében az IBUSZ-nál cégjegyzési jogosultságát megszüntették; két évvel később pedig ezt olvashatjuk a Világ című lap október 1-jei számában: „A népbíróság Tutsek-tanácsa csütörtök délre tűzte ki dr. Kauser István volt cégvezető, filmgyártó és filmkölcsönző ügyének tárgyalását. A vád szerint 1944 decemberében a Délibáb Film Kft. tulajdonában lévő filmszínházban hosszú időn át játszatta az egyik náci propagandafilmet, a Horst Wesselt. Kauser időközben Olaszországba szökött és ezért nyomozólevelet bocsátottak ki ellene.”

Életének Magyarországon kívüli szakaszáról emigráns lapokból nyerhetünk adatmorzsákat. Olaszország után néhány évet Venezuelában élt, a Dél-amerikai Magyarság c. lap 1956. július 7-i számában: „...Kauser István, aki a MAC evezőscsapatának tagja volt, a caracasi Yramsquin című utazási iroda igazgatója. Jól keres, most épít villát.” 1973. szeptemberben Koppenhágában világtalálkozót tartottak az egykori MAC-sportolók, „Bonnból eljött dr. Kauser István többszörös gyorskorcsolyázó és evezős bajnok” – írja a Hídfő 1973. szeptember 25-i száma. 1975-ben részt vett a MAC 100 éves jubileumi ünnepségén, melyet az emigrációban élő egykori klubtagok a Bodensee melletti Wasserburgban tartottak (Hídfő, 1975.10.01.). A haláláról szóló gyászhír szerint hosszú és fájdalmas betegség után hunyt el Bad Godesbergben (D), hamvait Budapesten a családi sírboltban helyezték el (Új Hídfő, 1986. június, 5.o.).

• Tolnai Világlapja 1926. február, 8.o. • Pesti Hírlap Képes Melléklete 1928. január 4.o., december 4.o. • Hungária Evezős Egylet 1911-1936 (Bp. 1936, 217.o.) • Gerhard Lajos: A magyar sport pantheonja, III-IV. köt. (Bp. 1932, 188.o.) • Esti Kurír 1933. május, 2.o. • Pesti Napló 1933. szeptember 13., 5.o. • Budapesti Hírlap Képes Melléklete 1935. május 11., 1.o. • Új Magyarság Képes Melléklete 1936. december 1., 4.o.