Lafrankó

Alajos János

A Pannoniában kezdett evezni, majd 1929-ben átlépett a Hungária Evezős Egyletbe. Sportpályafutásának csúcsára 1931-ben indult el, ez évben nyert felnőtt országos bajnokságot kormányos nélküli kettesben Hüttner Romualddal az oldalán és kormányos négyesben Sághy Kálmán, Váli Rezső és Kauser István csapattársakkal. Így lehetett és lett az Európa-bajnokságra készülő válogatott tagja júliusban, amikor még mint a Párizsban pairoarban rajthoz álló csapatról írt kettősükről a sportsajtó, ám végül ők ketten nem utaztak, Magyarország három másik csapattal képviseltette magát. Egy évvel később, 1932-ben a Hungária-nyolcas (Götz Gusztáv, Machán Tibor, Ivácskovics Elek, Sághy Kálmán, Szymiczek Alajos, Lafrankó Alajos, Váli Rezső, Kauser Árpád, Molnár László kormányos) tagjaként nyert országos bajnokságot, és ezüstérmet a Belgrádban rendezett Európa-bajnokságon. Ezt követően már nem az evezéshez kapcsolódó hírek szólnak róla.

1928-ban, de még nagykorúvá válása előtt motorkerékpárral elgázolt egy nőt, a bíróság pénzbüntetésre, havi járadékként kártérítés fizetésére ítélte, amelynek részbeni törlesztését ő csak azután kezdte meg, hogy 1929-ben a Gázműveknél „műszaki hivatalnok” beosztásban álláshoz jutott. Az ipariskolát végzett fiatalembert a Tisza Kálmán téri irodába rendelték szolgálattételre. Jó anyagi körülményei – saját jövedelem, apjától és apósától kapott apanázs – dacára 1933-ban munkahelyén és a Hungáriában is sorozatosan eltulajdonított idegen értéktárgyakat. A nyomozás során tetten érték a sportklub öltözőjében, letartóztatták, elítélték; az evezősklub azonnal ki is zárta soraiból, bár az értéktárgyakat maradéktalanul visszaszolgáltatta. Az elhúzódó bírósági eljárás végén 1937-ben a budapesti királyi törvényszék gondnokság alá helyezte az akkor kéményseprő-segéd foglalkozású Alajost, vagyis pénzügyeit nem intézhette egyedül. Ez a jogi státusza 1940 augusztusáig maradt meg. Közben 1939 májusban a Keresztényszocialista Kéményseprőmunkások Országos Szakegyesülete küldöttközgyűlésén titkárrá választották meg. Édesapja, Lafrankó József is kéményseprő volt, a család az 1830-as években jött Magyarországra Itáliából, Lugánóból, a jómódúvá vált kéményseprő-dinasztiának neve volt a szakmában.

Alajos 1928-ban nősült először, feleségével, Osváth Ilonával (1910. április 10., Bp.) 1936-ig élt együtt. 1929-ben egy lányuk született, Blanka, aki Georg Ginterhez ment feleségül, Brazíliába költözött, házasságában egy leánynak, Georgikának adott életet; 2011-ben Franciaországban (Neuilla-sur-Seine) hunyt el. Alajosnak a háború évei alatti életéről nincsenek adataink. 1947-ben nősült másodszor, Szinner Ilona Szilviával (1908-1973) élete végéig együtt élt. Arra, hogy a háborút követő életszakaszban nagyjából egykori szakterületén dolgozott, csak következtethetünk abból a híradásból (Ipargazdaság, 1969/6. sz.), mely szerint a kőolajtermékek és a földgáz energetikai felhasználásának gazdaságos lehetőségeire hirdetett pályázaton 2000 Ft-os jutalomban részesült Ehmann Józseffel közösen benyújtott „Gáz 69” jeligéjű pályázatával. Halála pillanatáig – 1971. január 10. – dolgozott; végső nyughelye a Rákoskeresztúri temetőben, feleségével közös sírban van.

• Ujság 1933. július 22., 3.o.; július 23., 14.o. • Pesti Hírlap 1933. július 22., 6.o. • Ujság 1934. március 8., 6.o. • OSZK-Gyászjelentések • Lafranco Beatrice oldalági családtag szóbeli közlése