A Hungária Evezős Egylet hű versenyzője
1921-ben lépett a Hungária Evezős Egylet tagjainak sorába, amihez pályafutása végéig hű maradt. 1923 és 1933 között 42 győzelmét regisztrálták a klub éves jelentéseiben. Ezek között van 8 felnőtt országos bajnokság, négy nyolcasban (1927, 1929, 1930, 1932), négy pedig kormányos nélküli kettesben. 1929-ben Kauser Istvánnal, 1930-ban ifj. Kauser Árpáddal, 1932-ben és 1933-ban Machán Tiborral az oldalán vívta ki a győzelmet.
Európa-bajnoki arany- és ezüstérem
Nemzetközi sikereit is az 1929 és 1933 közötti öt évben érte el. 1929-ben a Hungária legénységéből álló nyolcast erősítette, a csapat a bydgoszczi Európa-bajnokságon negyedik lett. 1930-ban a Liége-i Európa-bajnokságon Machán Tiborral a kormányos nélküli kettesek közt a rendkívül ígéretes második helyen végeztek. 1931-ben kormányos négyesben indult és negyedik lett Párizsban. 1932-ben ismét a nyolcasban kapott helyet, és így szerzett Belgrádban újabb Európa-bajnoki ezüstérmet. Pályája csúcsát 1933-ban, éppen a hazai rendezésű budapesti Európa-bajnokságon érte el, ahol újra Machán Tiborral párban megnyerték a kormányos nélküli kettesek versenyét.
Élete az evezősök nagy családja
Már utolsó versenyzői évei alatt is, 1933-tól kezdve sportvezetői funkciót is betöltött: a Hungária Evezős Egylet titkári teendőit látta el, 1936-ig dokumentáltan, de valószínűleg utána is, csak a második világháború elsodorta őt a víztől, a klubtól. Sőt, később megfosztotta őt feleségétől és fiától. A háború után egyik mozgatórugójává vált a hazai evezős élet beindításának, rögtön bekapcsolódott a szervező munkába. Elvesztett családja helyett az evezősök lettek az ő nagy családja. 1946-47-ben szövetségi kapitány volt, 1948-ban az alelnöki posztot is betöltötte. 1955-ben az Országos Társadalmi Evezős Szövetség néven újjáalakult vezetésben az elnökhelyettesi funkciót bízták rá; 1949-től kezdve – mint országos és 1957 óta nemzetközi minősítésű versenybíró – 1963-ig ő volt a Versenybíró Tanács választott elnöke is. 1960. márciusban az MTST elnöksége "megerősítette" mesteredzői kinevezését. 1962 júniusában egyévnyi átmeneti időszakra elvállalta a MESZ főtitkári feladatait. 1963-ban mint a magyar küldöttség csapatkapitánya és mint versenybíró újra Európa-bajnokságon vett részt. 1967-ig alelnöke volt a MESZ-nek; 1966-tól 1968-ig szövetségi kapitány. Mindezen feladatok ellátása mellett 1955-től kezdődően folyamatosan dokumentálta is a sportág eseményeit, saját készítésű albumjai – mintegy harmincat őrzünk belőlük – események, adatok, szakcikkek tárháza, sportágunk történetének elsődleges forrásai, sok fotóval.
Élete alkonyán jött az elismerés
A Magyar Evezős Szövetség 1968. december 8-án tartotta megalakulásának 75 éves jubileumát. Az ünnepi közgyűlésen a díjazottak között Götz Gusztáv a Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozatát vehette át Csanádi Árpádtól, az MTS elnökhelyettesétől. 1969 elején a Dán Evezős Szövetség felkérésére Koppenhágában edzői továbbképzést tartott, alig egy év múlva meghalt. Végső nyughelye a Farkasréti temetőben van (20/2-1-427). Halála után az MTK-VM – mint a Hungária EE részbeni jogutódja – megalapította a róla elnevezett Götz Gusztáv örökös vándordíjat, amit a férfi kormányos nélküli kettes győztese kap meg. Emlékét 1976-tól a Götz Gusztáv emlékversennyel is ápolják, melyet az MTK-VM rendezett az 1980-as évek végéig a Csepeli Duna-ágban, és amit 2021-től újra megrendeznek a klub.
Forrás
• Syposs Zoltán: Lapáttal, tollal – evezős-sportunkért. In: Ez a szép játék. Arcok a magyar sport történetéből. (Bp. 1976, 201-207.o.)
• Sportélet 1970, 8.o.
• Evezés 1970/1. sz.