Machán

Tibor

Középiskolájában, a IX. kerületi Mester utcai Felsőkereskedelmi Iskolában 1920 végén megalakult a Sportkör, melyben IV. osztályos diákként az úszószakosztály vezetője lett, és fél év múlva, 1921. májusban a középiskolai bajnoki úszóversenyen a 100 méteres gyorsúszásban nem akadt legyőzője. Júliusban már a III. ker. TTVE (Textilfestő, Torna és Vívó Egylet) leigazolt tagjaként versenyzett és ért el sikereket, jellemzően gyorsúszásban. 1922. májusban átlépett a MAFC-ba, ahol jó sprinterként a vízilabda-csapatban is játszott, ám az év végén októbertől decemberig másfél hónapra eltiltották a versenyzéstől, mert egy faultot követő kiállítás után összeszólalkozott az ellenfél egyik tagjával. 1923-ban a szezon elején az MTK-ba, júniusban onnan az FTC-be kérte átigazolását, amit a szövetség csak 6 havi szünet után hagyott jóvá, nem nézvén jó szemmel a sűrű klubcserét. 1923-ban és 24-ben újra a III. ker. TTVE vízilabda-csapatával nyert bajnokságot. 1929. áprilisban a vízilabda-válogatott edzéseire is meghívták, akkor mint MAFC-tagot.

Ilyen előzményekkel 23 évesen lépett az egyik legerősebb evezős klub, a Hungária Evezős Egylet tagjainak sorába, testalkatának és edzettségének köszönhetően rövidesen a legjobbak között találta magát, már az első évben, 1926-ban négy győzelmet aratott junior nyolcasban. 1933-ig összesen 32 győzelmét jegyezték fel az egyleti krónikában, ám sikerei tovább is folytatódtak. 1927-ben lett először felnőtt országos bajnok, nyolcasban, amit további öt követett: 3 nyolcasban, 2 kormányos nélküli kettesben Götz Gusztávval. 1944-ben további két bajnoki címet szerzett az FTC versenyzőjeként, kormányos négyesben és nyolcasban. Nemzetközileg városok illetve országok közötti versenyeken klubcsapatokkal, 1929-től már válogatottként vett részt.

1929-ben a Hungária-nyolcassal (Götz Gusztáv, Kauser Árpád, Ivácskovics Elek, Hüttner Romuald, Sághy Kálmán, Machán Tibor, Vályi Rezső, Kauser István, kormányos Molnár László) a bydgoszcz-i Európa-bajnokságon negyedik, ezzel megkezdődött nemzetközi sikersorozata. Az 1930-as Liége-i Eb-n a kormányos nélküli kettesek mezőnyében Götz Gusztávval másodikok; 1932-ben a belgrádi Eb-n újabb ezüstérmet nyert a nyolcas tagjaként (Götz Gusztáv, Machán Tibor, Ivácskovics Elek, Sághy Kálmán, Szymiczek Alajos, Lafranco Lajos, Vályi Rezső, Kauser Árpád, kormányos Molnár László). Sikerei csúcsát 1933-ban a budapesti Európa-bajnokságon érte el, ahol Götz Gusztávval megnyerték a kormányos nélküli kettesek versenyét. 1935-ben Budapesten rendezték a Főiskolai Világbajnokságot, melyen két aranyérmet is nyert: kormányos nélküli kettesben Győry Károllyal, és nyolcasban (Éden Vilmos, Görk Gyula, Győry Károly, Halmay Gyula, Inotay Ákos, Machán Tibor, Pabsz Frigyes, Tóth István, kormányos Virág Sándor).

1925 novemberében felvételt nyert a Testnevelési Főiskola hallgatóinak sorába, decemberben a Főiskolai Sport Club úszó-szakosztályának élére választották. Az elméleti tudás megszerzése mellett gyakorlatban is kipróbálta magát, amatőr edzőként úszónők felkészítését segítette. 1935-ben „a legaktívabb hölgytrénerek egyikének” nevezte sportsajtó, „aki már számos tehetséget fedezett fel és hozott elő az ismeretlenségből”. Ezzel párhuzamosan evezősöket is edzett. 1934-ben a Hungária junior nyolcasát vitte győzelemre egy Mainzban rendezett versenyen. Steve Fairbairn (1862–1938) angol tréner stílusát tanította, edzésmódszerének lényegének a csapás leggazdaságosabb kihasználását és a minél több evezést tekintette. 1936-ban az aradi „Maros” Evezős Egylet hívta edzőnek, 1938-ig évente többször több hetet töltött a városban, miközben a Hungáriának is hivatalosan művezetője lett, mellette a Fairbairn-módszerrel irányította a BEAC egyetemi nyolcasának felkészülését is. 1940-től a Beszkárt SE evezőseit segítette a nemzetközi mezőnyben is győzelemre a Sándor István–Zimonyi György kétpárevezőst az olasz, svájci és horvát ellenfelekkel szemben 1942-ben Lecco-ban. 1944-ben elvállalta a Hitelbank evezős szakosztályának irányítását, hogy bekapcsolódhassanak az országos versenyekbe, miközben folytatta a FTC evezőseinek szakoktatását is. Mint póttartalékos karpaszományos honvéd őrvezető részt vett a megszálló csapatok síkiképzésében, amiért 1942-ben dicsérő elismerést kapott a m. kir. honvéd vezérkar főnökétől; 1943-ban, amikor a honvédelmi miniszter rendeletére 12 sportágban leventeválogatott keretet állítottak fel, elvállalta az evezés és kajak szakoktatói feladatait.

Már versenyzőként megmutatkozott tudósítói hajlama. 1932-ben a koppenhágai nemzetközi evezősversenyről, 1934-ben a luzerni Európa-bajnokságról levelekben tudósította a Nemzeti Sport olvasóit. Ő írta az 1935-ben megjelent, Arató Géza által jegyzett „Magyar sport” c. kiadványnak „Az evezés” fejezetét. Az 1930-as évek első felében a Sporthírlap sportrovatának volt hivatalos tudósítója, és rovatvezetői feladatokat vállalt a Vízisport című lapnál. Lefordította Steve Fairbairn a „Some secrets of successful rowing“ (Az eredményes evezés néhány titka) című munkáját magyarra, azzal a céllal, hogy sokszorosítva eljusson a hazai klubokhoz (ami egyébként nem valósult meg). Megvalósult viszont az, hogy saját munkáját, „Az evezés művészete” címmel 1943-ban a Stephaneum Kiadó megjelentette, amit előtte a Testnevelés c. folyóirat számaiban részletekben is olvashattak a szakemberek. Részt vett a Pluhár István szerkesztette „Az Országos Sportközpont kebelében működő magyarországi sportegyesületek története” című, 1942-ben megjelent könyv szerkesztőbizottsági munkáiban.

Hazánkban a sportműsorok 1926-ban megindult rádió történetében az evezés jelentős szerepet játszott: 1928. június 24-én hangzott el az első élő sportadás, evezősversenyt közvetítettek a Margitszigetről. Machán úttörőként kapcsolódott be ebbe, 1930 szeptemberében tudósított először, mindjárt külföldről, egy Nürnbergben rendezett német–magyar vízilabda-mérkőzésről; 1931-ben a hazai stúdióban fordította magyarra az Oxford–Cambridge küzdelmének angol közvetítését. Rendszeresen konferált hazai úszó-, vízilabda-, birkózó- és boxversenyekről; éveken át rendszeres műsorszámmá vált a pünkösdkor megrendezett főiskolai nyolcasok versenyének közvetítése. Machán közvetítette 1933-ban a budapesti és 1934-ben a luzerni evezős Európa-bajnokságok küzdelmeit. 1940-től hivatalosan is a Magyar Rádió munkatársa, sporttudósítójaként dolgozott, egészen 1944-ig. Erősen jobboldali, németbarát beállítottsága közismert volt, a stúdióban is fenyegetően lépett fel a más véleményen lévőkkel szemben, sőt 1944. október 15-én nyilaskeresztes karszalaggal jelent meg a rádió épületében. 1945-ben korabeli sajtóhír (Szabadság, 1945. július 7.) szerint letartóztatták, de bíróság elé végül nem került, hanem feleségével, az 1942-ben feleségül vett Bíró Anna színésznővel együtt elhagyta az országot.

Az USA-ban telepedett le, magyar nyelvű sporttudósítóként, felesége mint rádióbemondó és mint színész dolgozott. 1951-től 1956-ig a Szabad Európa Rádió sportrovata szerkesztőségének volt a vezetője. Személyesen jelen volt több nagy nemzetközi versenyen, az 1952-es helsinki olimpián is például, ahol a tudósítások mellett a magyar sportolókkal is igyekezett kapcsolatot teremteni, riportot készíteni. 1956-ban illegális úton kihozatta Magyarországról első, Gündisch Ingeborg Gerdával kötött házasságából (1935–1940) származó, 1939. március 18-án Budapesten született fiát, ifj. Machán Tibor Richárdot, akiből később nemzetközileg is elismert filozófus lett. 1957 és 1959 között az Amerikai Magyar Népszava magyar nyelvű emigráns lap hasábjain rendszeresen jelentek meg írásai. 1964-ben mint edző felkészítette az USA evezős válogatottját a tokiói, 1968-ban a spanyol evezős válogatottat a mexikói olimpiára.

• Nemzeti Sport 1933. augusztus 28., 1.o.; augusztus 29., 6.o.; • Nemzeti Sport 1934. március 15., 5.o.; • Pesti Futár 1934., 51.o.; • Erdélyi Hírlap Arad, 1936. július 7., 9.o.; • Aradi Közlöny 1938. augusztus 31., 4.o.; • Képes Sport 1944. január, 7.o.; • Nemzeti Sport 1944. május 9., 7.o.; • Amerikai Magyar Népszava 1957. november, 2.o.; • Hungária Evezős Egylet 1911-1936 (Bp. 1936, 220-221.o.); • Világosság 1948. április 15., 5.o.