Csongrádi

László

A 12 éves Csongrádi László az 1971. évi bécsi világbajnokság eseményeit követte a televízióban és annyira megragadta a kard világbajnok, az olasz Maffei teljesítménye, hogy a vívás mellett döntött. Az Újpesti Dózsában kezdte a pályafutását (1971). Itt húsz évet edzett, 1991-ig volt tag, majd a Vasashoz került 1995-ig, végül a Gödöllői EAC következett 2016-ig. Csongrádi: „Az sem könnyű dolog, hogy sokan jelentkezzenek egy-egy sportágra, de talán még ennél is nagyobb feladat, a gyerekeket huzamosan meg is tartani. Ebben nekem szerencsém volt, mivel az akkori nevelőim zseniális képességű pedagógusok, mellettük gondolkodás nélkül kitartottam. Jakab Laci és Markovics Bandi bácsi mellett Beliczay Sanyi bácsi, ez a triumvirátus a magyar vívósportnak egy komoly eredménylistát felállító generációt húzott föl.” Csongrádi szívesen maradt volna Jakabnál, de az újpesti szakosztályvezetés új edzőjeként Zarándi Csabához irányította. Rövidesen, mint minden Zarándi tanítvány, ő is életre szóló egységbe forrt az Öreggel, ami az eredményekben tükröződött. „A tanítványok csak hegedűk, de Csaba bácsi igazi Paganini volt” – mondta róla „Csongi”, aki a Dózsa György gimnáziumban érettségizett.

Újabb 12 év telt el Csongrádi életében, amikor már itthon és külföldön is értékelték a teljesítményeit. 1983-ban a magyar bajnokságon harmadik helyezett egyéniben, majd ugyanabban az évben az edmontoni Universiaden is bronzérmes a csapattal. Érdekesség, hogy az első és az utolsó magyar bajnoki érme (1995) bronz, amelyek egyéniben születtek. 4 arany, 7 ezüst és 8 bronz volt az eredménye a csapatbajnokságokon. 1984-ben a Los Angeles-i olimpia bojkottja miatt kényszerből rendezett „olimpiapótló” budapesti Barátság versenyen ezüstérmet szerzett a csapattal. Az Universiadek biztos terepei voltak Csongrádinak, 1985-ben Kobeban az egyéniben ezüstérmes, 1987-ben Zágrábban a csapattal aranyérmes. Azaz a teljes kollekciót beszerezte az Universiaden, arany, ezüst és bronz.

Csongrádi: „Egy közösség engem mindig jobban tudott lelkesíteni, mint adott esetben a saját céljaim. Persze én is szerettem volna egyénit nyerni, de sosem sikerült. Valószínűleg ehhez nem voltam elég erős karakter, nem voltam elég törtető. Viszont amikor látom azt, hogy a mellettem lévők bennem bízva buzdítanak, akkor az olyan energiákat szabadít fel bennem, amiről én se tudom, hogy honnan jöhet elő.” Miről is beszél Csongrádi? Nos, aki nem értené, annak ott van 1988. Kovács Tamás szövetségi kapitány a ranglista hetedik helyéről válogatta be Csongrádit Varga helyére. A csapat olimpiai bajnok lett, ráadásul drámai körülmények közt. Az akkori lebonyolítási rend szerint a csapatban öten voltak, de mindig csak négy mérkőzött. Ugyanakkor bármikor be lehetett cserélni az aktuális tartalékot. Csongrádi: „Kovács Tamás kaptány azt mondta, hogy ne számítsak főszerepre, tartalékként számol velem a csapatban. És az élet úgy hozta, hogy az én szerepeimből főszerepek váltak.”

A szöuli versenyekről tízből tíz embernek, elsőként valószínűleg Gedővári dr. legutolsó találata jut eszébe, amivel a sírból hozta vissza az aranyérmet! Ez talán igazságtalan Csongrádi Lászlóval szemben, aki ott ugyancsak a sírból hozott vissza egy mérkőzést, igaz, akkor még csak arról volt szó, hogy egyáltalán életben maradunk-e vagy idő előtt csomagolhat is a csapat hazafelé. Negyeddöntő, a lengyelek 8:7-re mennek, egy leheletre vannak az elődöntőtől, utolsó asszó: Csongrádi-Gniewkowski. Ha Csongi veszít, végünk, ha nyer 8:8. „Egy olyan kamikaze típusú figurára volt szükség, mint amilyen én voltam. A becserélésem nem volt életbiztosítás. Ám senki nem lehetett nyugodt, aki velem került szembe” – nyilatkozta Csongrádi. Nyert is és jobb találataránnyal jegyezhették a magyar továbbjutást (60:57). Csongrádi: „Szerencse kell hozzá, ezt ki kell mondani. Ezt én úgy hívom, azóta is, amióta ezzel a témával különösen sokat foglalkoztam a TF diplomám kapcsán, hogy az „Isten-ítélet”. Ezt nem tudom máshogy nevezni.”Az olaszok után következett a döntő a szovjetek ellen. Az ő szempontjukból álomszerűen alakult minden, 8:4-re elhúztak. Innen nyerni? Nébald dr. sérülését követően cserélték be Csongrádit, akinek a már egyéni világbajnok Mindirgaszovval kellett vívnia, aki addig már három győzelmet ért el a döntőben, azaz veretlenül állt. „Ilyenkor egy gladiátor úgy gondolkozik, hogy ezt az egyetlen asszót nyerjem meg. S az is tüzelt bennünket, hogy vagy öt 4:5-ös vereségünk volt, amikből lehetett volna legalább három 5:4-es győzelem is, ha a zsűri is úgy akarja” - mondta „Csongi”. Aztán Csongrádi nyert, 5:8. Csongrádi: „Itt amikor egy ilyen vagy-vagy szituáció alakul ki, nagyon fontos, hogy az ember higgyen az elvégzett munkájában, higgyen saját magában, és jobban akarjon, mint a másik. A fejemben egy kép élt, az év végi összefoglalókban a tv-ben engem ne mutassanak úgy, hogy kikapok. Én sosem féltem az oroszoktól, bár különösképpen egyikünk sem félt tőlük, de azért tartottunk tőlük. Az ellenfelem azon a napon, az olimpiai csapatverseny döntőjében senkitől nem kapott ki, csak tőlem.” Szabó is nyert, 6:8, Bujdosó is nyert, 7:8. Hihetetlen izgalmak! 8:8 vagy 7:9? Arany vagy ezüst? Gedővári dr. addig semmit sem tett hozzá, a legvégén viszont zseniális tust adott. A győztes tust! A Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre dr., Nébald György dr., Szabó Bence összeállítású csapat 28 év után hozta haza a kardcsapat aranyát. Gedővári volt a csapat vezéregyénisége, Szabót csak a győzelem érdekelte, utált veszíteni, Csongrádi volt a szív és a lélek, a vívással kelt és azzal feküdt, Bujdosó, nekiment bárkinek, ha harcolni kellett, Nébald dr. pedig a peches, mert az utolsó tus előtt babonából kiment a teremből, aztán amikor meggondolta magát és visszatért volna, már lemaradt a döntő pillanatról, mert addigra már akkora lett előtte a csődület, hogy elállták az útját.

1988-ban egy fantasztikus sorozat kezdődött: a Bajnokcsapatok Európa-Kupája öt alkalommal került az újpestiek birtokába (1988, 1989, 1991, 1992 és 1993)! Az 1988. évi magyar bajnokságon Csongrádi elég szerencsétlen eset részese volt. Szabó Bencével melegítettek a döntőre, amikor Szabó eltört pengéje átment a ruhán, Csongrádi sisakjának nyak részén és a csonk veszélyesen eltalálta a nyakát. Szerencsére nem alakult ki életveszélyes helyzet. Csongrádi 1980-1992 között volt a válogatott keret tagja. Világbajnokságon egy érmet szerzett, 1990-ben Lyonban csapat ezüstöt. Egyéniben kétszer jutott a legjobb nyolc közé, egy 5. és egy 7. helyezéssel zárt. Az1992. évi barcelonai játékokra már nem jutott ki. Csongrádi: „Bőven negyven fölött voltam még magyar bajnokságon harmadik. Számomra fontos, hogy ott vagyok, a közösség része vagyok, az, hogy elfogadnak, örülnek neked, aztán valamikor nem annyira örülnek, amikor meglepetés szerűen megvered őket. És ha ez a győzelem nem az első helyért vagy a döntőben születik, hanem egy korábbi fázisában a versenynek, az akkor is nagyon jó.”

A Magyar Testnevelési Egyetem Edzői szak levelező tagozaton végzett (1987-1991). A Sport XXI. program sportági utánpótlás vezetője lett (2017), majd két év után struktúraváltás miatt ezt a beosztást megszüntették. Munkahelyei: - 2018 - edző Vácott - 1996 - 2015 UFC Wien Vívóklub általános vívóedző 3 fegyvernemben, 2000-től kardra specializálódás minden korosztályban - 1994 - 2011 Csongrádi Kft. Vagyonvédelmi tevékenység, Budapest - 1992 - 1994 Budapest Sport Egyesület Vívóedző, gyerek szakosztály

A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1988)

Dobor Dezső: Olimpiai Arcképcsarnok (1992), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), Vívó Híradó, Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, hunfencing.hu, eurofencing.info, fie.org, arcanum.com.