Abay

Péter

A családjában nem sportolt senki, aki hatással lett volna sportágválasztására vagy a sporttal való kapcsolatára. E tekintetben ma már más a helyzet, mivel a bátyja, Abay Pál díjugrató lett. Apósa dr. Török Ferenc kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok öttusázó. Édesanyja a tévében látott vívás közvetítést, s megtetszett neki, hogy ott milyen sokat mozognak a sportolók. Ezért gondolta úgy, hogy ez a sport alkalmas lehet a fiának is, majd jól elfárad az edzéseken, s nem rosszalkodik annyit a III. kerületi Zápor utcai általános iskolában. Abay így került a Bp. Honvédhoz. A vívás előtt, sőt a vívás idején is sok sportággal foglalkozott: labdarúgás, röplabda, úszás, futás, síelés, tenisz.

Így látja saját edzője szerepét a pályafutása alakulásában: „1971-1984: Berczelédi Tamás, nevelőedzőm, neki köszönhetem az alapokat, és azt, hogy kardvívó lettem. Ugyanis kezdetben tőrrel próbálkoztam és ő jó érzékkel átállított a kardvívásra.” 1984-1985: ezt követően az alapjaiban Borsody iskolát oktató olimpiai bajnok Pézsa Tibor következett, szakmai fejlődésem jó kezekbe került, de ő 1985-ben Németországba szerződött, így elváltak útjaink. 1985: Fröhlich Péter,1985-1988: Marót Péter (Macska), aki zseniális „zsonglőr” volt, olyan gyors volt, hogy szinte nem lehetett megvágni, a tanítványaként én sem tudtam mindig eltalálni, és ez nem tett jót az önbizalmamnak. 1988-1995: Zarándi Csaba, aki egyszerre volt a világ legjobb kardedzője és a világ legjobb pszichológusa. Neki köszönhetem életem legjobb eredményeit, hihetetlen szenvedéllyel és hozzáértéssel adta át a tudását. Nem sablonokat tanított, hanem minden tanítványának az egyedi képességeit fejlesztve oktatott. Nemcsak a vívás művészetét tanulhattam tőle, hanem olyan életfilozófiát is, amely máig kíséri az életemet, és átsegít sok problémán.” Abay 1971-1988 között a Bp. Honvéd, 1988 -1995 között az Újpesti Dózsa (később Újpesti Torna Egylet) tagja. A klubváltásának az oka, hogy gyerekkori barátja, a kétszeres olimpiai bajnok kardozó Szabó „Benyó” Bence hívta, hogy igazoljon át az Újpesthez. Döntésében Zarándi Csaba személye volt a legfőbb érv.

1979-ben az Ifjúsági Barátság Versenyen (IBV) második volt csapatban. 1980-ban érettségizett a Petőfi Sándor Gimnáziumban és az évben Velencében az ifjúsági vb-n és az IBV-n is harmadik lett egyéniben. 1982-ben Buenos Airesben ismét bronzérmes az ifjúsági világbajnokságon egyéniben. A következő évben 21 évesen bemutatkozott a bécsi felnőtt vb-n, ahol csapatban második helyezett lett. 1984-ben először állhatott dobogóra, a harmadik fokra az egyéni magyar bajnokságon. Később egyszer még ezüst és háromszor bronzérmes volt, a csapatbajnoki aranyainak száma nyolc. „Inkább védekező stílusú vívó voltam, jók voltak az akcióim, erősségem a lábmunkám, a páston hátrafelé éreztem magam biztonságban. Elkaptam az ellenfél pengéjét „prím” pengefogással, ezt a többiek elnevezték „kanál”-nak, mert egy kanalazó mozdulat eredményezte. Ezt többször megcsináltam akkor is, amikor az ellenfél ugyan számíthatott rá, de belekényszerítettem egy olyan helyzetbe, hogy hibázzon. Támadni nem tudtam jól, arra csak Zarándi mester tanított meg, ebben is fejlődtem.” - így látja önmagát Dr. Abay 1984-ben a Los Angeles-i boycott miatt rendezett „olimpiapótlón”, a csekély sportértékű budapesti Barátság versenyen a csapat ezüstérmes lett.

1985-ben Kobeban ötödik, 1987-ben Zágrábban a következő Universiaden csapatban első volt. 1988-ban az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Abban az évben a szöuli olimpiára utazó személyéről Varga, Csongrádi és közötte döntött Kovács Tamás szövetségi kapitány. Csongrádi lett a befutó és ő a csapattal olimpiai bajnokként tért haza. Négyszeres Bajnokcsapatok Európa Kupája-győztes az Újpesti Dózsa színeiben (1989, 1991, 1992, 1993). A sérülések sajnos nem kerülték el, sőt komolyan befolyásolták a fejlődését. 1989-ben egy bonni verseny közben elszakadt a bal Achilles-ina, műtét, egy év veszteség, s amikor újra elindult felfelé 1990-ben az UTE teremben focizás közben elszakadt a jobb Achillese is, újabb műtét, újabb egy év szünet. Már abba akarta hagyni a vívást, csak Zarándi mester biztatására maradt és mindennél jobban megtanulta, hogy nem adhatja fel.

1991-ben a budapesti világbajnokságon (a vb döntőben a szovjetek ellen 9:5) és a bécsi Európa-bajnokságon is csapatban (az Eb döntőben a franciák ellen 5:1) aranyérmes. Egyéniben a vb-n, az Eb-n második volt (az Eb döntőben: Szabó-dr. Abay 5:1, 3:5, 6:5. Magyar háziverseny volt, mert a harmadik dr. Nébald). Sőt az összetett Világkupát is megnyerte, ő lett az év kardvívója. A gyerekkori beceneve „Béla” volt. A névhasonlóságra utalva, Abody Béla író és zenekritikus után nevezte el így egy barátja és miután ő mindig is tiltakozott e név ellen, természetesen ráragadt. Olyannyira így hívták a „vívóberkekben”, hogy a budapesti VB-n a döntőben úgy ötezer szurkoló üvöltötte felé, hogy „...gyerünk Béla!” Az egyéni versenyben a remek napot kifogott Dr. Abay a negyeddöntőben a lengyel Koscielniakowskival mérte össze az tudását: 6:4, 5:2. Az elődöntőben a szovjet Gutcejt is simán verte: 5:3, 5:2. A döntőben viszont a szovjet Kirijenko győzött 5:2, 2:5. 5:3. A finálé döntő asszójában tetőzött a dráma. „dr. Abay kétszer egyenlített remek, egylámpás kontrával, elnyerve Kirijenko előnyét. Aztán 3:2-es vezetésekor összecsaptak, dr. Abay fegyvere elcsúszott Kirijenko teste mellett, az övé viszont „ruhát” ért... 3:3. Egy elvesztett saját előny, aztán egy elvesztett Kirijenko-előny ... és dr. Abay Péter ezüstéremmel zárta a visszatérés világbajnokságát” - írta a Nemzeti Sport. Kovács Tamás szövetségi kapitány így méltatta dr. Abay teljesítményét: „Megérdemelte volna az aranyérmet. A hosszú kihagyás, valamint több súlyos sérülés után káprázatos vívással, csodálatos formában tért vissza a világ élvonalába. Úgy látom, nála nincs profibb versenyző a mezőnyben.” Zarándi Csaba, aki végig hitt dr. Abay-ban - sokáig talán egyedül. „Az olimpia évében kezdtünk közösen dolgozni. Akkor már öt év telt el úgy, hogy egyetlen világverseny döntőjébe sem került be. De visszaküzdötte magát a válogatottba. Aztán jöttek az ínszakadások. Csak ketten nem adtuk föl, ő meg én.”

Ezt követően 1992-ben az olimpián nem kapott lehetőséget az egyéniben, Kovács Tamás szövetségi kapitány a Szabó-Köves-dr. Nébald triónak szavazott bizalmat. Viszont olimpiai ezüstérmes lett csapatban, Bujdosó Imre, Köves Csaba, dr. Nébald György, Szabó Bence mellett. Kanada ellen kezdett a csapat és nyert 9:5-re, dr. Abay két győzelmet és két vereséget jegyzett. A FÁK ellen (6:9) egy győzelmet szerzett. A negyeddöntőben Németország ellen (9:3) igazán elemében volt, egyedüliként a csapatból három győzelmet tett be a „kalapba”. A franciák elleni elődöntő ultrakönnyen ment (9:1), dr. Abay továbbra is a top-on vívott, megint három győzelmet aratott. A döntőre visszatért a Független Államok közössége (a volt Szovjetunió) és ismét győzött (5:9). Dr. Abay csak ellenük nem hozta magát: 1 győzelem és két vereség volt a mérlege. Mint rendszerint, akkor is ő vívta az első asszót. Gutcejtet addig mindig legyőzte, aznap lett vége a sorozatának (3:5). A világbajnoki döntőben elszenvedett vereségért pedig nem tudott visszavágni Kirijenkonak (2:5). 1993-ban Essenben újra csapatvilágbajnok. Az évben a bal térdében porcleválással műtötték, s ezután már nem tudott visszakerülni a válogatottba. Utolsó nemzetközi versenyén 1995 májusában indult az olaszországi Albano Terme-ben rendezett Világkupa-viadalon. Abban az évben letette a kardot. 1993 óta ügyvéd, és azóta az UTE jogi képviselője. Feleségével, Dr. Török Mónikával, akivel egy klubban vívtak anno, közös ügyvédi irodában dolgozik. Született 3 gyermekük, és 9 unokájuk.

Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1992)

Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Jocha Károly: Siker vagy kudarc? (2007), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), Nemzeti Sport, Népsport, fie.org, arcanum.com.