Ő volt a legjobb, de harmadik lett
Sopronban ismerkedett meg az úszósport alapjaival, később szüleivel a fővárosba költözött, ahol Rajki Béla irányításával a világ egyik legjobb gyorsúszónője lett, aki háton, sőt pillangón is a hazai élmezőnyhöz tartozott. Tizenhétszeres magyar bajnok, 21 országos csúcs és három világrekord fűződik nevéhez. Az 1948-as londoni olimpián még csak a középdöntőig jutott, Helsinkibe viszont már abszolút esélyesként utazott. Mégis, a rossz rajt után elidegeskedte a 100 méteres gyorsúszás döntőjét, így végül harmadik lett. Vigasz persze volt: a 4x100 méteres gyorsváltót nagyszerű idővel segítette világrekordhoz és olimpiai bajnoksághoz. Két évvel később ugyanez megismétlődött a torinói Eb-n is: egyéniben második lett, majd győztek a váltóval.
A váltógyőzelem műhelytitkai
Érdekesség, hogy ő volt a kivétel az aranyérában, hiszen a többi világklasszis úszónő vagy Sárosi Imrénél, vagy Hunyadfi Istvánnál készült, ő volt az egyetlen, akinek az edzéseit Rajki Béla irányította (aki egyszersmind a férfi vízilabda-válogatottat is menedzselte, hivatalosan őt tekintik az 1952-es csapat kapitányának is).
„Rajki egy rendkívül tehetséges és sokoldalú ember volt – mondta korábban a Magyar Olimpiai Bizottság jubileumi, a 110 éves fennállást ünneplő évkönyvébe íródott összefoglalóban. – Helsinki előtt már három éve az ő, szakaszokra osztott edzésterve alapján készültünk, egyre jobb eredményekkel. Mondhatom, kimondottan szerencsés embernek tartom magamat azért, mert személyesen Béla bácsi lehetett az edzőm. Ezzel cseppet sem akarom csökkenteni a többi szakember – elsősorban Sárosi Imre és Hunyadfy István – munkájának értékét. Rajki egyébként lélektani alapon is válogatott. Novák Ilonkát tette az első úszónak, mert ha netán hátrányt is hozott volna, másodikként bennem tökéletesen megbízott. Korábban például egy magyar-holland csapattalálkozón több mint tízméteres hátrányt hoztam be… Emlékszem, nem jó előjelekkel készültem, mert szobatársam, a vívó Kovácsné Nyári Magda hisztisen jött haza, s egész este azon hangoskodott: miért is adta le az asszót Elek Ilonának, aki azután mégsem lett olimpiai bajnok! Ezek után kétszeresen vigyáztam, nehogy valami baj legyen. A váltásnál csak akkor ugrottam a vízbe, amikor Novák Ilonka már állt a falnál. Így is vagy 3-4 méternyi előnnyel indítottam Novák Évát, aki ezt legalább nyolc méterre növelte, hogy azután Szőke Kató legalább tizenkettőre gyarapítsa azt a végső célba csapásig.”
Ahogy az egykori kiválóság elemezte: mivel 1:06.1 perces csapatátlagra voltak képesek, így reálisan számolgatva is biztosra vették a végső győzelmet. A fölényes első helyet az sem zavarta, hogy – szerinte – többféle ellentét is feszült a váltó tagjai között…
„Valamennyien másfélék voltunk, még a Novák-lányok között is adódtak alkalmi feszültségek. Én viszonylag Novák Évával voltam a legjobb kapcsolatban. Talán azért is alakulhatott ez így, mert mindketten praktizáló orvosok voltunk, így a tennivalóink, a gondjaink hasonló észjárást fejlesztettek ki bennünk.”
Jogi diploma 70 évesen
Merthogy Judit versenyzői pályafutása idején kiváló eredménnyel szerezte meg az orvosi diplomát (még indult az 1956-os játékokon is, ám akárcsak a többiek, az ő felkészülését is tönkretette a forradalom idejére eső kiutazási mizéria: a váltó 7. lett, ő maga háton indult, s végzett a 20. helyen.) Gyönyörű karriert futott be civilként, a Korányi Kórház osztályvezető főorvosaként vonult nyugalomba – hogy ezt követően, 70 évesen (!!!) végezze el a jogi egyetemet, a betegjogi esetek jobb megértése végett.
Széles körű tevékenységére jellemző, hogy tagja volt a Magyar Úszószövetség elnökségének, az Európai Úszó Ligában is tevékenykedett az úszóbizottság tagjaként, s igen aktív tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Nyolcvanhárom esztendősen hunyt el.