A jó testvérek
Először is fontos tisztázni: hivatalosan Ilona a keresztneve, ugyanakkor az uszodában kizárólag Ilonkaként emlegetik – de mint mondja, mivel nagyon fiatalon kezdte az úszást, és akkoriban a becézés alanyi jogon járt mindenkinek, már teljesen megszokta az Ilonkát.
Picit mindig is húga, Éva árnyékában volt – aki egyéniben is tudott nagy címeket gyűjteni, míg Ilonka pályafutását a híres, Helsinkiben aratott 4x100-as váltógyőzelem aranyozta be. Ennek ellenére egy pillanatra sem érezte azt, hogy versengeni kellene Évával. „Nagyon jó testvérek voltunk, drukkoltunk egymásnak, szerettük egymást. Tulajdonképpen nem rivalizáltunk, mert ő a gyorsúszás mellett nagyon jó mellúszó volt, sokszoros világrekorder” – mondta húgáról Ilonka egy interjúban.
Már tizennégy évesen dobogón
Ilonka egyébként már 14 esztendősen ezüstérmes volt a felnőtt magyar bajnokságon, 100 háton, egy évvel később öt aranyérmet szerzett – a hatodikat csak azért nem vehette át, mert anno nem volt elegendő elsőként célba érni, de egy szintidőt is teljesíteni kellett; ha nem sikerült, nem osztották ki a bajnoki címet. Hősünk mindösszesen 35 magyar bajnokságot ünnepelhetett: 28-szor egyéniben, hétszer váltóban. A nemzetközi színtéren, olimpián 1948-ban, Londonban járt egyéniben a legközelebb a dobogóhoz – negyedik lett 100 háton –, míg háromszor szerepelt főiskolai világbajnokságokon, amelyeken négyszer tudott győzni: itt egyéniben is sikeres volt, 1947-ben, Párizsban 100 háton lett aranyérmes, míg 1949-ben és 1951-ben másodikként zárt.
Váltó-győzelem világrekorddal
Karrierje betetőzéseként a honi válogatókon bekerült a Helsinkiben induló 4x100-as gyorsváltóba – és ez szó szerint értendő, ugyanis a magyar kvartett annyival volt jobb a többieknél, hogy sikere szinte borítékolható volt, azaz a legfontosabb lépcsőfok a „négybe jutás” volt. Persze, azért nem bízták el magukat.
„Verseny előtt mindig az emberben van a versenyizgalom. Még akkor is, ha tudja azt, hogy az előzetes eredmények alapján nagyobb az esély. Ez mindig csak egy esély, mert közben sok minden történhet. Kicsit tartottunk a váltásoktól, hogy véletlenül se ugorjon ki senki. Előtte megbeszéltük, hogy biztonsági váltásra fogunk törekedni.”
Ilonka volt az első embere a váltónak, mivel ő rajtolt a legjobban a nagy négyesből, majd következett a húga, utána Temes Judit, végül a 100 gyorsot egyéniben is megnyerő Szőke Kató. A végeredmény nem volt kérdés: ráadásul még a világrekord is sikerült (4:24.4). Jutalmuk a „nagyvonalú” sportvezetés jóvoltából egy vadonatúj úszódressz volt – az ugyanis, amiben addig versenyeztek, gyakorlatilag véresre dörzsölte a vállukat a kulcscsontjuk környékén...
Húsz év a sportdiplomáciában
Ilonka később is igen fontos szerepet töltött be a sportágban: 1971-től 1989-ig a Magyar Úszó Szövetség alelnökeként tevékenykedett – az első két évben szövetségi kapitány is volt –, míg 1974 és 1994 között, azaz húsz éven át a LEN Büro tagja volt, s közben évekig a MOB elnökségében is szerepet kapott, azaz sportágunk elsőszámú sportdiplomatája volt évtizedekig.
A medencéhez is sokáig hű maradt: többen csodálták, hogy a 80-on túl is rendszeresen ott úszott a Hélia szálló medencéjében – nem hetente néhányszor, hanem szinte minden egyes nap. Egy csípőműtétet követően sajnos kénytelen volt lemondani örök szerelméről, a vízről, de 90-en túl is remekül tartotta magát, míg végül 2019-ben, 94 esztendősen hunyt el.