Világrekord, majd olimpiai arany
Tizenhárom éves korától szülővárosában, a Szegedi Úszó Egyletben edzett, 1942-ben nyerte első ifjúsági bajnoki aranyérmét (200 méter mell), felnőtt-ob-n 1943-ban ért fel először a csúcsra, mégpedig a SZÚE gyorsváltójának tagjaként. Tanulmányai miatt költözött 1946-ban Budapestre, a legendás edző, Sárosi Imre révén került 1948-ban a Bp. Lokomotívba (később Törekvés, BVSC), és mindvégig hű maradt a vasutasokhoz. A hihetetlen szorgalmáról és akaraterejéről híres „Litto” 1951-ben tagja volt a Moszkvában világrekordot (4:27.2) felállító 4 × 100 méteres gyorsváltónak, ám a megannyi verseny során elért eredmények alapján úgy rangsorolták a legjobbakat, hogy a helsinki játékokon csak az előfutamban jutott neki szerep. A döntőben Temes Judit úszott Szőke Katóval, Novák Évával, Novák Ilonkával, egyúttal világcsúcstól (4:24.4) kísérve megszületett a magyar úszósport első és mindmáig egyetlen, váltóban szerzett olimpiai bajnoki címe. Mivel nem szerepelt a fináléban, Littomeritzky – a kor szokásai szerint – nem kapott aranyérmet, ám hosszú évekkel később mégis elküldték neki. Ő maga is nyilatkozta 2012-ben, hogy a budapesti finn nagykövetségen vehette át. (Ugyanakkor érdekes, hogy egyetlen forrás sem említi, mikor történt az átadás, a korabeli sajtóban kis hír sem olvasható róla.)
Minőségi dressz a bajnokoknak
„Én már Londonban is ott voltam, de ott még csak az ötödik helyre futotta erőnkből – emlékezett vissza a régi szép időkre. – Azután egyre jobbak lettünk, 1951-ben Moszkvában én is szerepeltem a világcsúcsot úszó váltóban, mégsem tudtam bennmaradni a kezdő négyesben. Akkoriban ugyanis szinte minden hétvégén volt valamilyen verseny, s mi ezeken szívesen részt is vettünk. Az ott elért eredmények azután szinte automatikusan rangsoroltak bennünket. Végül örültem, hogy legalább első tartalékként én is ott lehetek a finn fővárosban, ahol az előfutamban úszhattam is. Azután jött a hatalmas fölénnyel megnyert döntő, amely sikerrel a hátunk mögött kihallgatást kértünk Hegyi Gyulától, a küldöttség vezetőjétől. Elpanaszoltuk, hogy az egyszínű, sötét, darócszerű anyagból készült fürdőruhákban – amelyek alá 1948-ban még kötelezően fecskét is fel kellett venni –, a kulcscsontunk mindig kisebesedett. Gyula bácsi megszánt bennünket, s a győzelmek jutalmaként valamennyien vehettünk egy-egy jó minőségű dresszt.”
Főiskolás vb-aranyak, remeklés Melbourne-ben
Az 1954-es torinói Európa-bajnokságon úgy járt, mint Helsinkiben: megint csak az előfutamban kapott lehetőséget, a döntőben Gyenge Valéria, Sebő Ágota, Szőke Kató és Temes Judit harcolta ki az aranyat, ugyanakkor 100 méter pillangón csak magának köszönhette a második helyet. Ugyanebben az évben – megismételve az 1947-es, párizsi remeklést – Budapesten tagja volt a főiskolai világbajnoki címeket szerző kvartetteknek. Vegyes váltóban a világrekorddöntés is sikerült (5:07.8). Egyéniben 100 gyorson (1947), 200 mellen (1949) és 100 pillangón (1954) szerzett ezüstérmet a főiskolai vb-ken, emellett 23 magyar bajnoki címmel gazdagodott 1943 és 1958 között (100 pillangón négyszer egymás után győzött). Bár 1956-ban az ismert körülmények miatt az úszók nem ismételhették meg négy évvel korábbi teljesítményüket, Litto a melbourne-i nyári játékokon érte el élete legjobb egyéni eredményét, amikor is negyedik lett 100 méteres pillangóúszásban. Kislánya megszületése után, 1959-ben vonult vissza, majd diplomáját hasznosítva a MÁV Kórházban gyógyszerészként dolgozott, illetve szeretett klubjában, a BVSC-ben edzőként tevékenykedett, eleinte mellékállásban. Később, midőn vezetőedző, majd mesteredző lett, még az úszókollégiumba is beköltözött, hogy a lehető legtöbb időt tölthesse tanítványaival. Utóbb visszatért a gyógyszerészek közé, és nyugdíjba vonulásáig ismét a betegekért dolgozott, hatalmas odaadással.