Polgár

Zsuzsa

Amikor 1972-ben Polgár László sakkfigurákat adott 3 éves kislánya, Zsuzsika kezébe, rajta kívül senki nem gondolta, hogy ezzel a világ sakktörténelmét fogja megváltoztatni. A kis csöppség hamar megbarátkozott a fekete-fehér bábukkal, noha közben a matematika alapjaival is ismerkedett. Édesapja eleinte maga tanítgatta otthon, ám nem várt sokáig, és elvitte egy sakk-klubba, a kor kiemelkedő egyesületébe, a Vörös Meteor Egyetértésbe. Itt hozzáértő edzők, elsősorban Karakas Éva foglalkozott vele. A kislány nagy kedvvel tanult és gyorsan fejlődött, elkápráztatva ezzel környezetét. Az első versenysikerre sem kellett sokat várni: 1973-ban - korengedéllyel indulva - 4 évesen, száz százalékkal megnyerte a lányok budapesti úttörő-olimpiáját, és az országoson a 4. helyen végzett! Az elképesztő gyorsaságú fejlődésének köszönhetően 8 esztendősen holtversenyes nyolcadik lett az ifjúsági lányok (ma úgy mondanánk U20) országos bajnokságán, és innen kezdve további korcsoportos versenyeknek nem volt értelmük.

Zsuzsit 9 éves korában már több mester is intenzíven tanította, ami a felnőtt női középdöntőkön elért eredményeiben is megmutatkozott: 1978-ban 7., 1979-ben veretlenül 1. lett, és ezzel bejutott az országos döntőbe. Ott 6-7. helyen zárva megszerezte a női mesteri címet, ami 10 évesen azóta sem sikerült senkinek. Eredményei, megfontolt pozíciós játékvezetése nemcsak a hazai sakktársadalmat nyűgözték le, hanem a külföldi sajtó is felfigyelt rá. Iskoláit és a nyelvek tanulását is - teljesen indokoltan - édesanyja hathatós segítségével magánúton végezte. Bár még csak kisdobos korú volt, a női versenyek számára nem jelentettek nagy erőfeszítéseket...

Ekkor a pedagógus végzettségű édesapja úgy döntött, hogy kizárólag férfiakkal fog sakkozni, amivel sokakat megbotránkoztatott. Polgár László célkitűzése az volt, hogy Zsuzsa szerezze meg a férfi világbajnoki címet. Terve megvalósítása érdekében folyamatosan hadakozott a kor hatalmi gépezetével, a közvélemény konzervatív részével, és még a Magyar Sakkszövetség vaskalapos vezetőivel is. Szerencsére ezek a napi harcok nemigen látszottak meg Zsuzsa teljesítményén, aki rengeteget dolgozott, miközben férfi mesterversenyek sorozatán pallérozódott. Magyar értékszáma 1981-ben 2365 volt, a férfi mesteri címet 1982-ben, a női nemzetközi mesterit 1983-ban, a női nagymesterit 1987-ben kapta meg, de már 1984-ben minden hozzáértő számára teljesen egyértelmű volt, hogy ő a legjobb női sakkozónk, amit a 2405-ös FIDE Élő-pontszáma is mutatott. Ezzel a női világranglista vezetőjévé vált, és maradt akkor is, amikor 1987-ben a Nemzetközi Sakkszövetség minden sakkozónő értékszámát megemelte százzal - csak Polgár Zsuzsáét nem... 17 évesen, 1986-ban veretlenül 2-3. lett a férfiak magyar bajnokságán, a hazai szövetség mégsem nevezte az erősebb nem világbajnoki zónaversenyére. A vezetés és a család konfliktusa miatt kapitalista országokba nem utazhatott, így a magyar hölgyválogatottban sem mutatkozhatott be, pedig nagy szükség lett volna rá.

Zsuzsa pályafutása során többször vett részt ifjúsági vb-n, ahol az élmezőnyben végzett. A felnőtt férfiak között csak egyszer, 1993-ban indult el, amikor is a zónaversenyről nem jutott tovább, noha nagymestertornák egész során ért el kiemelkedő sikert. 1991-ben első nőként szerezte meg a férfi nagymesteri címet a tábla melletti eredményei alapján, akkor amikor a III. Férfi Szuperbajnokságon IV-V. lett. Ezután harcba szállt a női világelsőségért a sakkjáték mindhárom műfajában. 1992-ben Budapesten világbajnok lett rapid- és villámsakkban, valamint a klasszikus időbeosztású játék sanghaji világbajnokjelölti versenyén (1993) is toronymagasan győzött. Ekkor a 2. helyezett Joszelianival mérkőzött Monte Carlóban, és többszöri vezetése után, kétszeres hosszabbításra került sor. Mivel a pontegyenlőség ezután is fennállt, rulettgolyóval döntötték el a továbbjutást, és az nem Zsuzsának kedvezett; akkor még nem játszhatott a címért... Ez a balszerencsés végkifejlet megsokszorozta erejét és a következő ciklusban is elindult, igaz ekkor már az USA-ban élt. A kandidátusi tornát (1994) Csiburdanidzével holtversenyben nyerte, és a döntőben (1995) esélyt sem adott a grúz exvilágbajnoknőnek: 5,5:1,5-re nyert, és ő hívhatta ki a kínai Xie Junt. A világbajnoki címmeccsre a spanyolországi Jaénban került sor 1996-ban. A csata nem indult jól, mert Zsuzsa az első összecsapást világossal elvesztette, ám a 4. partitól ellenállhatatlanul játszott, és a 16 játszmásra tervezett párosmérkőzés már a 13. versenynapon véget ért (8,5:4,5). Ezzel egy egyenes vonalú, páratlanul sikeres életutat koronáztak meg az andalúz városban.

Két testvérével, Judittal és Zsófiával valamint Mádl Ildikóval megnyerték az 1988-as és az 1990-es sakkolimpiát is. A szovjetek hegemóniáját törték meg Szalonikiben, és végül fél ponttal bizonyultak jobbnak a verhetetlennek gondolt ellenféllel szemben. Az 1988-as szöuli nyári olimpián 11 aranyérmet nyert Magyarország, és az övéket számították a tizenkettediknek. Kiváltságos pillanat volt az országnak. "A hazai belháborúk után egyik napról a másikra a fekete bárányokból az arany Polgár-lányok lettünk. Nagy magaslatba katapultált bennünket az az arany. Nemcsak a Népsportban, a Nők Lapjában is mi voltunk a címlapon, egymást követték a tévés szereplések. Akik ellenünk voltak, hirtelen arról beszéltek, ó, én mindig megmondtam, hogy képesek vagytok erre" - értékelte évekkel később ezt a sikert.

Világbajnoki címét két esztendővel később kellett volna megvédenie (Xie Jun ellen), ám akkor anyai örömök elé nézett, és mivel a FIDE-nek sem sikerült szponzort találnia, elhalasztották a mérkőzést. A gyermeke, Tom megszületése után 1999-ben kínai helyszínt jelöltek ki a párosviadalra, ami ellen Zsuzsa tiltakozott, mert egy csecsemő mellett a felkészülése nem volt biztosított. A világsakkszövetség azonban hajthatatlan maradt, és megfosztotta titulusától. Bár a döntést megtámadta a nemzetközi Sportdöntőbíróságon, amely igazat adott és kártérítést ítélt neki, a címét mégsem kaphatta vissza. Ezért a visszavonulást és a gyereknevelést választotta, ami nem volt nehéz, mert 2000-ben második fia, Leam is világra jött. 2003-ban visszatért és rögtön meg nyerte az USA villámbajnokságát sok férfi nagymester előtt, és ugyanekkor az amerikai sakkszövetség megítélte első nőként neki "Az év nagymester sakkozója" címet. Sakk-karrierje lezárásaként 2006-ban Drezdában magabiztosan megnyerte a rapid női világkupát, és azután már a sakkozás népszerűsítésére és az oktatásra koncentrált. Számtalan világrekordot tart szimultánozásban, illetve alapítványai által sok gyermek - elsősorban lányok - képzését és versenyeztetését támogatja. Az egyetemi sakkélet első számú képviselője lett az Egyesült Államokban. 2007 és 2012 között a Texas Tech Egyetem csapatának volt vezetőedzője, majd 2012-től St. Louisba tette át székhelyét (a Webster Egyetemen oktat), és ott is él. Sok fiatal magyar nagymester kapott ösztöndíjat az ő közvetítésével, és ezzel is öregbítette a magyar sakkozás hírnevét. Könyvei, cikkei, előadásai hitelesen szolgálják a világ legszélesebb körben űzött logikai játékát.

• Ötször (1988, 1990, 1992, 1995, 1996) nyerte el a magyar "Év női sakkozója" címet. • A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1989). • Grandmaster of the Year (2003) • A Texas Tech University tiszteletbeli doktora (2007)

• Budapesti Sakkhíradó • Magyar Sakkélet • Jakobetz László: Miért hagyják abba a nők a sakkot? (Jako Chess Books Budapest, 2008) • A magyar sakk arcképcsarnoka (Magyar Sakkszövetség, 2021)