Decker

László

1940-ben kezdett evezni a Hungária Evezős Egyletben, melyet azonban – a többi nagy múltú evezős klubbal együtt – 1948-ban betiltottak, a versenyzők az MTE-ben folytatták a sportot, melyet két év múltán Vörös Meteor-ra kereszteltek. 1956-ig tartó aktív Vörös Meteor tagságát egyszer szakította meg, a kötelező sorkatonai szolgálat ideje alatt a Flottila SE színeiben versenyzett. 1942-ben nyerte első felnőtt bajnokságát a Hungária kormányos négyesének tagjaként, ezt további három követte, más-más klub versenyzőjeként (1949: MTE; 1950: Vörös Meteor; 1954: Flottila); bajnokságot nyert még kétszer nyolcasban és egyszer – Sátori Józseffel az oldalán – kormányos nélküli kettesben.

Első nemzetközi szereplésére 1947-ben került sor, a Hitelbank és a Hungária versenyzőiből összeállított válogatott kormányos négyes a luzerni Európa-bajnokságon a hatodik helyen végzett. 1949-ben Budapesten, a Margit-sziget melletti pesti Duna-ágban rendezett Főiskolai világbajnokságon a Decker László, Kiss Jenő, Sátori József, Zsitnik Béla, kormányos Latinovits Szaniszló összetételű kormányos négyes főiskolai világbajnok lett, legyőzve az olimpiai bajnok cseheket. 1952-ben Helsinkiben a kormányos nélküli négyesek 17 fős mezőnyében indult a magyar csapat (Decker László, Hollósi János, Kaffka Imre, Kemény Imre), de a reményfutamból nem kerültek tovább. 1953-ban a koppenhágai Európa-bajnokságon egy személycserével álltak rajthoz (Decker László, Kerényi László, Kaffka Imre, Kemény Imre), ám ekkor sem jutottak tovább a reményfutamnál.

1933 és 1941 között a kőbányai Szent László Gimnázium diákja volt, érettségi után hivatásos katonának készült, a Ludovika Akadémián folytatta tanulmányait, 1944. november 15-én avatták. 1947. október elsején hivatalos állományú hadnaggyá léptették elő. 1953-ban már századosi rangban a Honvéd Sport Központ helyettes vezetője, e minőségében megnyitja a honvéd sportvezetők-, edzők és sportolók egész napos értekezletét. 1956-ban leszerelt, tartalékos állományba került. Ekkor a Beloiannisz gyárba vették fel, ahol 1962-ig dolgozott. Levelező tagozaton végezte a Testnevelési Főiskola testnevelő tanári szakát, diplomáját 1962-ben kapta kézhez. Az azt követő évtizedekben honvéd-testnevelő tanárként dolgozott, 1969-től a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, még nyugdíjba vonulása után (1984) is, egészen 1995-ig óraadó tanárként. Az 1960-as években honvédelmi rajversenyekre készítette fel diákjait, az 1970-es években mint az I. kerület KISZ-sportosa éveken át futóversenyeket rendezett és MHSZ lövészklubot vezetett a kerületi gimnáziumi tanulóknak. Az evezéstől sem szakadt el teljesen: az 1960-as években versenybíró volt, illetve meghívott testnevelő tanárként részt vett az ifjúsági válogatott felkészülési tervének elkészítésében, a felnőtt válogatott erőnléti edzéseinek vezetésében. 1965-68-ig a vitorlázók szövetségének főtitkára volt. Az 1989-es rendszerváltás után a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége főtitkáraként komoly munkát végzett a veteránok érdekvédelme terén. Közben fokozatosan lépkedett előre a tiszti ranglétrán, 1973-ban őrnagy lett, 1993-ban őrnagyból alezredessé léptette elő a honvédelmi miniszter. 1998-ban a halotti értesítőn mint nyugalmazott ezredest nevezik meg.

1953-ban házasodott össze Bartók Ilonával, az MNB tisztviselőjével. 1954-ben született András nevű fiuk, aki informatikus lett és a családi hagyományokat folytatva sokrétű társadalmi munkát végzett. Ennek legjelentősebb eseménye 1985-ben Magyarországon legelső közhasznú alapítvány, „A rák ellen, az emberért, a holnapért” alapítvány megalapítása volt, hat társával együtt. Decker László életének 75. évében hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben van.

Első állami elismerését a Főiskolai Világbajnokságon elért evezős győzelemért kapta, természetesen csapattársaival egyetemben: a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatával tüntette ki. 1973-ban, amikor az I. kerületi KISZ-bizottság honvédelmi és sportbizottságának vezetője, a KISZ központi bizottsága – a Magyar Honvédelmi Szövetség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából – az ifjúság hazafias és honvédelmi neveléséért az Ifjúságért Érdemérem kitüntetést adományozta számára. 1984-ben, nyugalomba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munkaérdemrend arany fokozatával; 1993-ban a honvédelmi miniszter a Független Demokratikus Magyarországért emlékéremmel; 1994-ben Magyar Honvédelem Napja alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök a Parlamentben a „Honvédelemért” kitüntető cím II. osztálya; 1997-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt polgári tagozatának adományozásával ismerte el és köszönte meg munkáját.

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994. 251.o.) • Lobogó 1969. szept., 5.o.