Első evezőscsapások a PEE kötelékében
Koltai János tizenötéves kamaszként került családjával Budapestre, miután csendőrtiszthelyettes édesapját, Koltai Mártont – aki eredeti családnevét (Klucsik) a hivatali elvárásoknak megfelelően magyarosította Koltaira – nyugdíjazták. Ekkor, 1937-ben kezdett el evezni a Pannonia Evezős Egyletben. Felsőkereskedelmi tanulmányokba kezdett, amit apja 1942-ben bekövetkezett halála után csak nagy nehézségek árán tudott folytatni: édesanyja óvodai dadának, nővére, Ilona pedig a budafoki Lóden Posztógyárba szövőnőnek állt be dolgozni. Tanulmányai befejeztével az Általános Kereskedelmi Banknál helyezkedett el német nyelvű levelezőként, és az evezést a Hitelbank Tisztviselőinek Sport Egyesülete tagjaként is folytatta, sőt, 1942-ben még a tisztikarban is szerepet vállalt mint választmányi póttag. Legtöbbször Kiss Jenővel, későbbi válogatott csapattársával párban házi- és bankközi versenyeket nyert. Egy évig még a Pannonia színeiben is versenyzett, 1943-ban a nyolcassal is és a kormányos négyessel is országos bajnokságot nyert.
Második versenyzői korszaka
A háború utolsó szakaszában Erdélyben szovjet hadifogságba került, másfél évig Arhangelszkben szenvedett, ahonnan mindössze 35 kilósan tért haza. Miután egészségileg összeszedte magát, pénzügyekben jártas emberként részt vett a háború utáni finanszírozások ügyintézésében, majd a sportot is folytatta. 1946-ban tudott újra versenyezni, az országos bajnoki címet ezúttal a Hitelbank nyolcasával nyerte, 1947-ben pedig a kormányos négyes tagjaként. Ekkor lett válogatott is, a Luzernben rendezett Európa-bajnokságon a Hitelbank és a Hungária versenyzőiből összeállított válogatott kormányos négyes (Decker László, Kiss Jenő, Szabó Jenő, Koltai János, kormányos: Latinovits Szaniszló) a 6. helyen végzett. 1948-ban már nem tudott az élvonalba kerülni, a londoni olimpiára nem jutott ki, ami élete végéig örök fájdalma maradt.
Aranygyűrűvel elismert munkásévek
A versenyevezést abbahagyva a sport továbbra sem hiányzott életéből. Egykori evezős társaival teljesen megszakadt a kapcsolata, más társaságokkal viszont síelt, vívott. A nála hat évvel fiatalabb feleségét, a Magyar Nemzeti Bankban dolgozó Mészáros Évát is a vívóteremben ismerte meg. 1952-ben házasodtak össze, 1954-ben született lányuk, Csilla, aki később orvos lett, 1965-ben pedig fiuk, Csaba. Ugyancsak 1952-ben kinevezték az OTP veszprémi fiókjának vezetőjévé, ám hamar eltávolították onnan egy rossz helyen tett rossz kijelentése miatt; a soroksári úti malomgépgyárban DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) tagsággal bíró feleségének kapcsolatai révén kapott kenyérkereső kétkezi munkát. Később egyik sporttársa elhívta egy akkor alakuló, sok profilú vállalathoz (Erdőkémia Vállalat), ahol először az anyagbeszerzésen kezdett, de hamarosan a pénzügy irányításában találta magát. A pozíció megőrzéséhez szükséges felsőfokú végzettséget a Soproni Erdészeti Egyetem faipari szakán levelező tagozaton szerezte meg, faipari mérnöki oklevelét 1970-ben vette át. Az Erdőkémia Vállalat főkönyvelőjeként dolgozott nyugdíjazásáig (1982), amikor is aranygyűrűt kapott ajándékba a cégtől. Nyugdíjasként még dolgozott a Budatervnél szintén pénzügyi területen, egészen 2000-ig. Ezt követően már csak a pihenés évei következtek, amit szinte teljes egészében a verőcei hegyoldalban álló házában töltött. Ezért történt, hogy 2014. április 21-én bekövetkezett halála után hamvait Verőcemarosnál a Dunába szórták.
Forrás
• Koltai János adatközlése, 2010;
• Gyermekei, Koltai Csilla és Koltai Csaba adatközlése, 2024.