Csak 38 év adatott...
Borovszky Jenő kezdetben a csendőrségnél szolgált, majd hivatásos katona, pilótaszázados lett. Sportpályafutását a csendőrség állományában atlétikával kezdte, majd fokozatosan áttért a vívásra. Vívóként a Honvéd Tiszti Vívó Klub versenyzője volt. Eredetileg tőrvívóként versenyzett, később tért át a párbajtőrre, amely hatalmas termetének és kiváló tempóérzékének sokkal jobban megfelelt.
A Honvéd Tiszti Vívóklub színeiben öt alkalommal volt a magyar bajnok párbajtőr csapat tagja (1931, 1932, 1933, 1934, 1935), három alkalommal a bajnok tőrcsapat tagja (1931, 1932, 1933). Egyéniben 1933-ban Bécs, 1936-ban Magyarország egyéni párbajtőr bajnoka lett.
1933-ban, a Budapesten rendezett Európa-bajnokságon a magyar párbajtőrcsapattal negyedik helyezést ért el. Részt vett az 1936-os berlini olimpián, ahol a párbajtőr csapat tagjaként helyezetlenül végzett. Borovszky nemcsak kiváló fegyverforgató, hanem nemzetközileg elismert versenybíró is volt.
1937-ben egy jelentéktelennek ígérkező mandulaműtét következtében szepszis lépett fel nála, amibe pár nappal később belehalt. A temetése alatt gyászszalagos repülőgép keringett a temető felett.
Párbajozó párbajtőrvívó
1935-ben a napilapokban arról adtak hírt, hogy Rajcsányi László, Magyarország kardvívó bajnoka és Borovszky Jenő százados, az országos hírű tőr- és párbajtőr bajnok egy összeszólalkozásból kifolyólag súlyos feltételű párbajt vívtak. Ötvenöt percig tartott a viadal. S ez alatt az idő alatt csak kisebb sérüléseket és karcolásokat ejtettek egymáson az ellenfelek. A huszonkettedik menetben Rajcsányi fejvágást adott Borovszkynak. A sebet az orvosok bevarrták és Borovszky tovább akart harcolni. A segédek azonban a párbajt beszüntették.