Dani

Gyöngyi

Dani Gyöngyi 1975. július 3-án született Kaposváron, Tóth Mária gyermekeként, édesapját azonban nem ismerte, nevelésében Béczi János segített. Átlagos életet élt, iskolába járt és szabadidejét barátaival töltötte, azonban sok fejtörést jelentett számára anyukájának a magaviselete. Előfordult, hogy csalódást okozott családjának vagy barátainak. Az ehhez hasonló helyzetek megviselték a lelkiismeretét, így 1991-be úgy döntött, hogy végez az életével. Egy négy emeletes ház tetejére ment fel és ugrott le, azonban életben maradt és az élete ettől kezdve új irányt vett.

A kórházban meg tudták menteni az életét, de a zuhanást követő földre érkezésben a háta nagyobb ütést kapott, a gerincvelő elszakadt, így kerekesszékbe került. A rehabilitációja és kezelései során került a Mozgássérültek Állami Intézetébe, ahol egy katolikus közösséget ismert meg. Velük utazott Nagymarosra, egy ifjúsági találkozóra. A Kaposvárra hazakerülését követően, otthon is sikerült egy hasonló társaságba belecsöppennie. Szintén meghatározó élmény volt számára Kerényi Lajos atya, aki Isten szeretetéről mesélt Gyöngyinek. Ezen élmények kimagasló pozitivitást sugároztak a kerekesszékbe került lány számára, a keresztény katolikus vallás sokat segített neki. A balesete előtt is szeretett közösségekhez tartozni, de nem adatott meg neki a sportolás lehetősége. Szegény szülők gyermekeként nőtt fel, akik nem látták sem benne, sem a sportban a lehetőséget. Az iskolában egyedül a testnevelés órákat szerette, de a testnevelői, se javasoltak számára semmilyen alternatívát. Miután kerekesszékbe került megváltoztak az életkörülményei, és a Mozgássérültek Állami Intézete, valamit újonnan megismert társainak köszönhetően találkozott a parasporttal.

Először kerekesszékes kosárlabdázni kezdett, ahol egyedüli lányként csatlakozott a csapatba. Emellett kipróbálta a maratoni kerekesszékes futást, az asztaliteniszt, az erőemelést, ezek jelentősen segítették a mozgásfejlődését és a magabiztosságát. Azok a sportágak tetszettek neki leginkább, amelyekben a kerekesszékkel kellett manővereznie. Azonban a kosárlabdában nem tudott nemzetközi versenyeken indulni, mivel nem volt női csapat, de természetesen ez sem szegte kedvét. Keresni kezdett egy olyan sportágat, amiben egyénileg lehet sikereket elérni, de a vívás kezdetben nem tetszett neki. A kerekesszékes tenisz felé hajlott, ám a sportág költségeit nem tudta finanszírozni, így tért át a pástra. Többször rugaszkodott neki a sportágnak, sokáig nem érezte magáénak, de a szakemberek biztatták, látták benne a potenciált. 1998-ban kezdett bele komolyabban a kerekesszékes vívásba, de a két évvel később megrendezett sidney-i Paralimpiai Játékokra még nem utazhatott ki. A folyamatos felkészülések és az idő múlása jelentős lendületet, fejlődést adtak neki.

A szorgalmas munkájának és kitartásának köszönhetően meglett élete első nemzetközi versenyének eredménye, a kerekesszékes vívók Európa-bajnokságát 2001-ben Madridban rendezték, Gyöngyi pedig a párbajtőrözők „B” kategóriájában második helyen végzett. Egy évvel később Budapest adott otthont a sportág világbajnokságának, ahol az Európa-bajnoki ezüstérmes vívó szintén megcsillogtatta tudását. A tőrözők között a döntőig menetelt, végül pedig bezsebelte pályafutásának első világbajnoki ezüstérmét. A sikerek halmozásával még több motivációra tett szert, ennek köszönhetően céltudatosabban készült a soron következő versenyeire és legfőbbképpen a közelgő paralimpiára. 2003 szintén meghatározó élmény volt számára, hiszen az Európa-bajnokságon a tőr és a párbajtőr csapat tagjaként is aranyérmes lett. A 2000-es évek elején szerzett sikerek biztosították számára az Athénba való kijutást a Magyar Paralimpiai Csapat tagjaként. A görög fővárosban rendezett paralimpia remek eredményt hozott neki, összesen három ezüstérmet szerzett; tőr egyéniben, tőrcsapatban és párbajtőrcsapatban. A magyar kerekesszékes vívó-válogatott meghatározó alakjává vált és további jelentős eredményeket ért el a karrierje további részében.

A következő paralimpiára való felkészülési időszakban tovább halmozta az eredményeket, a világkupák mellett Európa-bajnoki ezüst- és bronz, valamint világbajnoki bronzérmes lett. A 2008-as pekingi Paralimpiai Játékokra utazó csapatnak is a tagja lett, érdekelt volt egyéniben és csapatban is tőr, illetve párbajtőr számokban. Pályafutása egyik legkiemelkedőbb eredménye a tőrcsapatban megszerzett világbajnoki aranyérem volt, hiszen hazánk sporttörténete során, korábban nem sikerült kerekesszékes vívóknak világbajnoki címet szerezniük.

Gyöngyit mindig is foglalkoztatták más sportágak, korábban is kipróbált egyéb mozgás lehetőségeket, a nyáriak mellett a téli számok is vonzották őt. Így került kapcsolatba a síeléssel, amit igazán kedvelt. 2002-ben Salt Lake City-ben először indult magyar versenyző, Navratyil Sándor ülősíző révén, a téli játékokon a hazai parasport mozgalom történetében, így az akkor már eredményesen szereplő kerekesszékes vívó is felfigyelt erre a sportára. Dani Gyöngyi úgy döntött, megpróbál kvótát szerezni a 2010-es vancouveri Téli Paralimpiai Játékokra és ülősíben kezdett felkészülni, illetve versenyekre járni. A kitűzött célt sikerült elérni, és Magyarország történetének első női téli paralimpikonja lett. Azonban nem tudott részt venni óriás-műlesiklás és műlesiklás versenyszámában, mivel egy szerencsétlen baleset során bal lábszárának két csontja eltört, visszalépett a versenytől. Ezt követően Gyöngyi már nem indult el több téli paralimpián, de hobbi szinten mai napig szívesen jár síelni.

Utolsó paralimpiájára 2021-ben került sor, miután a tokiói játékokat tűzte ki pályafutása utolsó állomásának. A világjárvány ezen törekvéseiben nem nyújtott neki nagy segítséget, sőt sokat hezitált emiatt. A csapattársai, edzői is sokat biztatták, így az egy évvel elhalasztott paralimpiára igyekezett a lehetőségek szerint legjobban felkészülni. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen a kerekesszékes vívók összes nemzetközi versenyét elhalasztották és a tokiói események előtt csak hazai körülmények között versenyeztek. A türelem és az elvégzett munka végül kifizetődőnek bizonyult és megkapta a Magyar Paralimpiai Bizottság által megigényelt szabadkártyát a parasport mozgalom legrangosabb versenyére.

A Magyar Paralimpiai Csapat a XVI. Paralimpiai Játékok megnyitó ünnepségén Dani Gyöngyivel az élen vonulhatott be a Tokiói Olimpiai Stadionba, ahol ő vitte hazánk nemzeti lobogóját. A versenyek egyéni számaiban is tisztességesen helyt állt, de leginkább a párbajtőr és tőrcsapat viadalaira készült. Utóbbiban világbajnoki címvédőként készültek felvenni a harcot az ellenfeleikkel szemben, és izgalmas asszókat követően a bronzérmet szerezték meg. Utólag a csapat elárulta, hogy ez a medál számukra egy arannyal ért fel, Gyöngyi pedig elképzeléseinek megfelelően, dobogós helyezés megszerzésével zárta sportolói karrierjét.

A visszavonulását követően sem távolodott el a sportágtól, 2022 márciusában az Amputáltak és Kerekesszékesek Nemzetközi Sportszövetsége körébe tartozó Vívószövetség beválasztotta a technikai bizottság tagjai közé. Emellett megalapította a Paraktív Alapítványt, melynek célja, hogy minél több mozgássérült emberben ébressze fel a vágyat a sportolás iránt.