Mező

Boglárka

Mező Boglárka 1987-ben, Debrecenben született és életének több jelentős pillanatai is a városhoz kötik. Mindössze 15 esztendős volt, amikor is a gondjai teljesen felőrölték, végül pedig megpróbálta kioltani életét, miután egy magas épületről leugrott. Azonban túlélte az incidenst, amelynek következtében két csigolyája tört el és kerekesszékbe került. A felépülését követően új szemléletre tett szert, magán- és sportolói életében is sikereket ért el.

Szülővárosában kezdte meg felsőfokú tanulmányait, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, valamint fogant meg a vívás iránti szenvedélye és kezdte el karrierjét a Békessy Béla Vívó Klubban. Korábban csak kedvtelésből, hobbi szinten sportolt, a professzionális szintre nem akart lépni egészen addig, amíg veterán egyetemi professzora 2012-ben nem jelezte neki, hogy kerekesszékesek is edzenek a teremben. Korábban sosem fogott vívófegyvert a kezében, így érthető módon fészkelődött benne egyfajta kételkedés. Boglárka az első edzéssel magával ragadta a sportág, főként az, hogy a dinamikus fizikai mivolta mellett ez egy mentális, fejben lejátszódó szellemi harc is. Sokáig nem gondolta, hogy a mozgássérültek számára is nyitva állnak ilyen lehetőségek, és amint találkozott a vívással, nem maradt benne kétség, hogy mely sportot szeretné űzni.

Debrecenben eleinte csak a karddal ismerkedett meg, kipróbálta a többi fegyvernemet is, azonban edzői úgy látták, ebben a legtehetségesebb, így karrierje elején kizárólagos hangsúlyt fektettek ennek kiteljesítésére. Az életében jelentős változások voltak 2018-ban, a magyar fővárosba költözött, jogtanácsosként felvették a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz, a váltás következtében pedig átigazolt a Törekvés SE egyesületéhez, ahol végül elkezdett komolyan foglalkozni a tőrrel és jelentősebb sportsikereket ért el a fegyvernemeiben. Kezdetben keresztül még „A” sérültségi kategóriában versenyzett, aminek köszönhetően nemigen tudott komolyabb eredményeket elérni, hiszen ellenfelei sérültségi szintje alacsonyabb volt, nehéz volt a legjobbakkal felvenni a versenyt. Az újra kategorizálás hozta meg végül az áttörést, amikor átsorolták a „B” kategóriások közé, rögtön úgy érezte, a helyére került, és ezzel párhuzamosan, szépen sorjában a sikerek is elkezdtek szállingózni.

Boglárka az olaszországi Terniben rendezett 2018-as Európa-bajnokságot érte el egyik legkiemelkedőbb nemzetközi sikerét. Ez volt az első olyan alkalom, amikor megtapasztalhatta, milyen érzés nem csak puszta örömből vívni, hanem jelentős nemzetközi helyezésekért is harcolni. Kardban nagy bravúrt bemutatva ezüstérmes lett, a tőrcsapat tagjaként pedig bronzérmet szereztek. Az egy esztendővel későbbi dél-koreai, cshongdzsui világbajnokság pedig újfent bizonyított, kard fegyvernemben második helyezést ért el. A női tőrcsapattal történelmi sikert értek el, nem találtak legyőzőre a vb-n és aranyérmet nyertek. Korábban magyar vívócsapat nem lett első a sportág világbajnokságain. Ebben a kétéves periódusban több világkupán is mind egyéniben, mind csapatban jöttek sorozatban a dobogós eredmények, ami bíztató volt a közelgő, tokiói paralimpia szempontjából, ugyanakkor az erőviszonyok rendes felmérését nehezítette, hogy nem minden alkalommal álltak ki a csapatok a legerősebb sorukkal, vagy éppen el sem utaztak mindig az adott megmérettetésre.

Azonban a világjárvány és az egyéves halasztás keresztülhúzott minden kalkulációt, 2020. elejétől kezdve a 2021-es játékokig a felkészülési versenyek helyett csupán egy világkupa és egy országos bajnokság került megrendezésre. Ezt ellensúlyozásképp egy intenzív, hathetes edzőtábor volt hivatott megfelelő felkészülést biztosítani, ami a jól összeállított menetrendnek, a kiváló csapatmorálnak és az edzői figyelmességnek hála kiváló alapot is nyújtott Tokió előtt.

A kard egyéni 6. helyezés, valamint a tőr egyéni 7. helyezés mellé egy bravúros bronzérmet könyvelhetett el a női tőrcsapat, amelynek Boglárka mellett tagja volt Hajmási Éva, Krajnyák Zsuzsanna és Dani Gyöngyi. A csoportmérkőzések folyamán a végső győztes Kína ellen, míg az elődöntőben az ezüstérmes Olaszország ellen maradtak alul a hölgyek, a harmadik helyért vívót összecsapás kiélezett párharcot hozott, de sikerült legyőzniük Hongkong együttesét. Ezt követően pedig az Országházban a Magyar Arany Érdemkereszt (polgári tagozat) kitüntetéssel gazdagodott. Végül, de nem utolsósorban, az esztendő végén az Év Sportolója Gálán a tőrözők elnyerték az „Év fogyatékos csapata” elismerést is, amelyet egyébként korábban már egyszer, a 2018-as eredményeik nyomán is bezsebeltek.

Ugyan a paralimpiáról egy kisebb sérüléssel tért haza, amely műtétet is igényelt, de a felépülést követően célkeresztbe került a 2024-es párizsi paralimpia felkészülési ciklusa. Ameddig a szervezete engedi, és össze tudja egyeztetni civil életével, szeretné is folytatni azt a vívást, amely egy biztos pontot, támaszt nyújtott számára olyan formában, amire azt megelőzően sosem gondolt volna. Párizsban mind a női párbajtőr-csapattal, mind az egyéni kard versenyszámban a 6. helyig küzdötte magát. A női kerekesszékes tőrválogatottal azonban paralimpiai ezüstérmesek lettek. A három éve bronzérmes, idén Európa-bajnok csapat a tíz együttest felvonultató mezőnyben a nyolc között kezdett és fölényesen, 45:19-re győzte le a franciákat, majd az elődöntőben Hongkongot is magabiztosan, 45:29-re verte. Az esti fináléban a favorit kínaiakkal találkozott a Hajmási Éva, Madarászné Mező Boglárka, Krajnyák Zsuzsanna, Veres Amarilla összeállítású magyar csapat, akik bár derekasan küzdöttek, ám végül alulmaradtak a csatában. A magyar válogatott minden dicséretet megérdemel, mert egész nap remekül teljesített, s egy helyet előrelépett a tokiói eredményéhez képest.