Juhász

Veronika

Juhász Veronika 1973. október 13-án született Sátoraljaújhelyen. Az hamar megmutatkozott, hogy Veronika küzdeni tudása párját ritkítja, hiszen halmozottan nehéz helyzetből indulva törekedett felfelé. Sokáig nevelőintézetben élt, négyéves korában pedig egy súlyos betegség miatt amputálni kellett a bal lábát. A mozgás azonban mindig is az élete része volt, így kipróbálta az úszást, az ülőröplabdát és a kerekesszékes kosárlabdát is.

A Marczibányi téren a Mozgássérültek Állami Intézetében lett figyelmes egy hirdetésre, amelyben vívni invitálták a kihívásra vágyókat a Vasasba. Miután az első edzésen azonnal beleszeretett a sportágba, hosszú ideig járt a terembe. Hamarosan viszont válaszút elé került, mivel akkor még nem lehetett megélni parasportolóként, így kénytelen volt búcsút inteni az edzéseknek. Azonban nem köszönt el véglegesen a pásttól, 2002 elején egy véletlenszerű találkozásnak köszönhetően elkezdte látogatni az Újpesti Torna Egylet edzéseit, és mivel a vívás iránt érzett szeretetének lángja egyáltalán nem aludt ki, valamint a körülmények már sokkal profibbak voltak, újra a mindennapi élete részéve vált a sportág. A visszailleszkedés nem ment zökkenőmentesen: az infrastruktúra és szabályok annyit változtak, fejlődtek a megelőző évtizedben, hogy három évébe telt Veronikának, mire teljesen fel tudta venni a ritmust.

Végül 2005-ben, egy olaszországi világkupán szerezte meg első nemzetközi érmét. Úgy lett harmadik, hogy menet közben paralimpiai aranyérmeseket és világbajnokokat győzött le, ennek köszönhetően figyelt fel rá először a hazai szakmai elit. Még abban az évben megrendezésre kerülő spanyolországi Európa-bajnokságon beverekedte magát a válogatottba és ezzel az első aranyérmek is megszülettek, hiszen ahogyan tőr és párbajtőr csapatban is nyerni tudtak. Sorra jöttek a dobogós és első helyezések mind csapatban, mind egyéniben.

A 2006-os olaszországi világbajnokságon újabb jelentős mérföldkövet ért el, három bronz medált szerzett. Egyéniben párbajtőr fegyvernemben érte el ezt a sikert, míg tőr és párbajtőr csapat tagjaként is hozzájárult a harmadik hely bezsebeléséhez. A 2007-es lengyelországi Európa-bajnokságot karrierjében első ízben sikerült megnyernie párbajtőrben. A 2008-ban utazhatott élete első paralimpiájára, Pekingbe, azonban itt nem indítottak csapatversenyt, így csak az egyéni számok maradtak. Juhász Veronika párbajtőrben a legjobb nyolcig jutott és lett végül ötödik, míg párbajtőrben a csoportkörből nem sikerült tovább jutnia.

Mivel önmagától jobb paralimpiai szereplést várt, ezért az elkövetkező paralimpiai ciklusnak újult erővel futott neki, eltökélten, érmes álmokat dédelgetve. Emellett pedig a csapat is kezdett úgy összecsiszolódni, hogy az kellő löketet adhasson egy-egy esetleges kiélezett szituációban. Dani Gyöngyivel és Krajnyák Zsuzsával az edzőtermen kívül is baráti viszonyt kezdtek el kialakítani, ami a mérkőzéseikre is pozitív hatással volt. Ennek megfelelően a Pekinget követő években összejött többek között egy Európa-bajnoki cím párbajtőrben, valamint tőrben egy vb-második, párbajtőrben pedig vb-harmadik helyezés. A szerény körülmények között felnőtt lánynak sosem fordult meg a fejében, hogy Olaszországban, az Egyesült Királyságban vagy Pekingben élvezheti majd hobbijának gyümölcsét, így ezeket a világversenyeket mindenkinél jobban élvezte és értékelte, hatalmas pluszt nyújtottak számára e kalandok.

A csapat tehát kimondott éremesélyesként érkezett meg Londonba, a 2012-es paralimpiára. Krajnyák Zsuzsannának és Dani Gyöngyinek ekkor már volt paralimpiai érme, azonban Veronika az első medálja megszerzéséért küzdött. A döntőig vezető úton ez meg is látszott: először a franciák, aztán a lengyelek sem tudtak igazán közel férkőzni a magyarokhoz, akik így a kínaiak ellen vívhatták a női párbajtőr csapatverseny döntőjét. Itt végül az ázsiaiak diadalmaskodtak, viszont ezzel együtt is valóra vált Veronika álma, paralimpiai ezüstérmet szerzett. Ez lett a legszebb érme a sok közül és feltette pályafutására a koronát.

A londoni sikert követően úgy érezte nekifut még egy ciklusnak, azonban több tényező is megálljt parancsolt. Megérkezett a fiatalok új generációja, be kellett ismernie, hogy már a vívása dinamikájából is egyre többet veszített koránál fogva. A 2013-as magyarországi világbajnokságon még tagja volt a tőrben és párbajtőrben is bronzérmes csapatnak, majd 2014-ben szerzett egy tőr ezüstöt egyéniben a franciaországi Európa-bajnokságon. Ez volt végül az utolsó nagy nemzetközi viadala és 2014 végén befejezte a vívást.

Ugyanakkor, tartogatott még egy fordulatot Veronika sportkarrierje. Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság akkori elnökének javaslatára újra elkezdett ülőröplabdázni 2015-ben. Habár ebben a sportágban kevésbé kiemelkedő sikereket ért el, de 2019-ben a budapesti rendezésű Európa-bajnokságon felölthette magára a magyar címeres mezt.