Veres

Amarilla

Veres Amarilla 1993. július elsején született Békéscsabán Tücsöková Friderika és Veres Zoltán gyermekeként. Egész fiatalkora a keleti országrészhez kötődik, Debrecenben járt gimnáziumba, majd a Nyíregyházi Egyetemen végezte el alapszakos tanulmányait. Gyermekkorában több sportágat is kipróbált, sokáig próbálkozott az úszással, valamint a kosárlabdával is, de végül egy gimnáziumi vízitúra nyomán a vívás került a fókuszba. Két debreceni vívóedzővel ismerkedett meg, akik meggyőzték arról, hogy adjon a sportágnak egy esélyt. Amarilla 13 évesen az első alkalommal azonnal beleszeretett a sportágba, köszönhetően annak nem csak fizikailag kimerítő, de intenzív mentális aktivitást igénylő mivolta miatt.

Az első néhány év aztán kissé hektikusan alakult, a debreceni kezdést követően a BVSC-hez került, majd egy időre szüneteltette a vívást vele született betegsége miatt és tanulmányaira koncentrált. Elvégzett egy edzőképzői tanfolyamot, amelynek gyakorlati részét Nyíregyházán, Pákey Bélánál, a nevelőedzőjénél végezte el. Eleinte segédedzőként ténykedett, majd 2014-ben ismerkedett meg a kerekesszékes vívással, amely új reményeket adott neki.

Az előképzettségének és felkészülésének hála pedig még 2014-ben szerzett két bronzérmet az U23-as kerekesszékes vívó világbajnokságon tőrben és párbajtőrben. Majd ezeket egy évvel később felülmúlta egy-egy aranyérem megszerzésével ugyanezen fegyvernemekben. 2015-ben a felnőttek között is tudott sikert aratni és kard egyéniben világbajnoki harmadik lett, valamint bekerült a párbajtőr válogatottba is, majd bronzérmesek lettek.

A 2016-os riói paralimpia előtt nehéz választás elé került, a kard volt az a fegyvernem, amellyel a legrégebb óta vívott és amelyben a legrutinosabb volt. Brazíliában, azonban, nem rendeztek női kard versenyszám, ezért párbajtőrben indult el. Ekkor még csak két éve edzett erre a fegyvernemre, így az elsődleges cél a kvalifikáció megszerzése volt, amely sikerült neki. Rio de Janeiro-i Paralimpiai Játékokra a tőle telhető legeltökéltebben készült fel, amelynek köszönhetően csoportjából sikeresen tovább jutott. A legjobb nyolc között nem jött össze Amarillának a bravúr, az ukrán ellenfele jobbnak bizonyult a szoros csatában. A magyar párbajtőr csapat tagjaival kiegészülve, Dani Gyöngyivel és Krajnyák Zsuzsannával áttörést értek el. Megszerezték a csapat, valamint Veres Amarilla első paralimpiai érmét, amely bronzszínben tündökölt.

Ezzel nem csak önmagának szerzett egy leírhatatlan élményt, hanem Nyíregyházának is hatalmas büszkeséget okozott. Külön ünnepélyes fogadtatásban részesült, számtalan sajtómegjelenése volt, illetve a város sportrendezvényein gyakran ő adhatta át az érmeket, díjakat. De nem szállt el a sikertől, látta, hogy a befektetett munka gyümölcsöző, csak még egy kevés hiányzott a legnagyobb cél eléréséhez. A paralimpia utáni feszültségvisszaesést pedig azzal orvosolta, hogy beiratkozott a Nyíregyházi Egyetem sportszervező képzésére, ezzel elkerülve azt, hogy esetleg hátradőljön, megelégedjen az addig elértekkel

Ennek fényében nem kis megtorpanást jelentett, amikor 2020 elején a világjárvány miatt nem csupán az utolsó paralimpiai kvalifikációs torna maradt el, hanem magát a játékokat is elhalasztották. A formaidőzítés mellett ez azért érintette mentálisan Amarillát, mert kimondottan előre tervező típus, és nehezen viselte az állandósuló bizonytalanságot. Szerencséjére a BVSC-ben szakadatlanul tudták folytatni a felkészülést, valamint otthonra is kapott edzéstervet, így a ritmust valamennyire meg lehetett tartani. Ettől függetlenül egészen 2021 elejéig nem találta fejben önmagát, végül a sportpszichológusa, Faludi Viktória segítette a problémák kezelésében

Mégis, hidegzuhannyal kezdődött a paralimpia, Veres kirobbanó erőben érezte magát, kardban korábbi világranglista-elsőként döntőt várt magától. Ennek ellenére a legjobb nyolcba sem jutott be, és kilencedikként zárt a világversenyt. Az eredményt nehezen dolgozta fel, a paralimpiai faluban órákon keresztül maga alatt volt, pszichológusa vigasztalta telefonon keresztül és tartotta benne a lelket a másnapi párbajtőr előtt. Minden élményt átrágtak és minden érzelmet kiboncoltak, hogy ez a pofon a lehető legkisebb hatással legyen a további versenyzésére. Sikerrel jártak: Amarilla teljesen érzelemmentes vívással verekedte be magát az elődöntőbe, megállíthatatlan volt. A négy között aztán az a kínai vívó jött, akit soha nem vert még meg és előző nap megnyerte a kardversenyt. Az edzőjével, Kovács Ivánnal taktikát váltottak, egy korábban nem tapasztalt, offenzív stratégiához folyamodtak, amire nem volt ellenszer. Sikeresen vette az elődöntő viadalát, majd a fináléban is olyan lendületet adott, amellyel brillírozott. Ugyan sokáig hátrányban volt azon kínai Rong Jing ellen, akitől a csoportkörben kikapott, de képes volt végig a saját vívására koncentrálni és olyannyira ki tudta zárni a külvilágot, hogy észre sem vette, amikor bevitte a paralimpiai aranyérmet érő tust. Csak azután realizálta ezt, hogy ellenfele csalódott fejlehajtása után kitekintett az eredményjelzőre.

Veres Amarilla amellett, hogy a 2024-es párizsi paralimpián szeretne a lehető legmesszebb eljutni kardban és párbajtőrben is, ennél hosszabb távú célokkal is rendelkezik, és ambiciózusan készül már az aktív pályafutását követő szakaszra is. Szeretne a jogi vonalon elhelyezkedni, és sportolótársait segíteni abban, hogy a szponzorok, menedzserek, klubok szövevényes világában ki tudjanak igazodni, olyan szerződéseket írjanak alá, amely számukra is kedvező minden esetben. De a következő igazán nagy cél minden kétséget kizáróan az volt, hogy Párizsban megvalósítsa a régóta dédelgetett, nagy-nagy álmokat. És az álmok valóra váltak, hiszen paralimpiai ezüstérmes lett a női kerekesszékes tőrválogatott. A három éve bronzérmes, idén Európa-bajnok csapat a tíz együttest felvonultató mezőnyben a nyolc között kezdett és fölényesen, 45:19-re győzte le a franciákat, majd az elődöntőben Hongkongot is magabiztosan, 45:29-re verte. Az esti fináléban a favorit kínaiakkal találkozott a Hajmási Éva, Madarászné Mező Boglárka, Krajnyák Zsuzsanna, Veres Amarilla összeállítású magyar csapat, akik bár derekasan küzdöttek, ám végül alulmaradtak a csatában. A magyar válogatott minden dicséretet megérdemel, mert egész nap remekül teljesített, s egy helyet előrelépett a tokiói eredményéhez képest. Emellett Párizsban kiharcolt magának egy női párbajtőr-csapat 6., egyéni kard 8 és egy egyéni párbajtőr 5. helyezést is.