Jurák

Andrea

Jurák Andrea 1978. április 8-án született Szarvason, Hanzó Erzsébet Zsuzsanna és Jurák Pál gyermekeként. Ugyan fiatalon hosszú ideig úszott, azonban a sport egészen sokáig nem játszott igazán meghatározó szerepet az életében. Kimondottan kacifántos utat tett meg a vívóteremig. Szarvason végezte el az általános iskolát, aztán Békéscsabán a gimnáziumot, Budapestre pedig azután költözött, hogy 14 évesen a jobb térdéből el kellett távolítani egy daganatot és a rehabilitációt követően úgy gondolta, a fővárosban nagyobb esélye van az érvényesülésre. Ez így is lett, hiszen 1998-ban, amikor egy kerekesszékeseknek munkalehetőségeket közvetítő alapítvány egyik munkatársával konzultált váratlan lehetőség érte. A kolléga, a későbbi paralimpiai ezüst- és bronzérmes Dani Gyöngyi vívni invitálta az UTE edzőtermébe.

Előtte korábban sosem fogott vívófegyvert a kezében, de az országos bajnokságokon hamar körvonalazódni kezdett, hogy ha komolyan veszi a sportot, akkor akár jelentős eredményeket is elérhet. Továbbá, segítségére szolgált, hogy nem egyedüliként járta az útját: a legelső edzésre Krajnyák Zsuzsannával mentek el, akivel a vívópáston túl is szorosan összekötötte a sors. Korábban, 1993-ban, egy táborban ismerkedett meg és kötött barátságot. Amikor Budapestre költözött jelentős támaszpontot jelentett számára régi ismertségük, hiszen egy albérletbe költöztek.

Az első kiemelkedő siker végül 2002-ben, a magyarországi világbajnokságon következett be, amikor tőrcsapattal, valamint egyéni párbajtőrben is bronzérmet tudott szerezni. Azonban Dani Gyöngyivel, Krajnyák Zsuzsannával és Pálfi Judittal kiegészülve olyan erős egységet alkottak, ami az elkövetkező években sikert sikerre halmozott. A 2003-as, franciaországi Európa-bajnokságon verhetetlennek bizonyultak, tőrben és párbajtőrben is aranyérmet akasztottak a nyakukba. Ez egy olyan mérföldkő volt a kvartett életében, amely tökéletes löketet adott a közelgő paralimpiát megelőzően.

A 2004-es, athéni paralimpia több okból kifolyólag is közel tökéletesen alakult Andrea és a csapat számára. A megnyitóünnepségről ugyan lemaradtak, de mivel akkor az egész küldöttség együtt utazott, volt lehetőségük a helyszínen megtekinteni a többi sporttársukat, illetve a helyszín közelségének köszönhetően a hozzájuk legközelebb álló családtagok és barátok a csarnokban tudtak értük szorítani. Az eredmények pedig magukért is beszéltek, a hongkongiak ugyan erődemonstrációt tartva, a B kategóriás párbajtőrt leszámítva, az összes női számban győzedelmeskedtek, de a magyar csapat, Jurák Andreával a soraiban, mindkét fegyvernemben el tudott menetelni a döntőig. Ez sokat jelentett számára, hiszen egyéniben nemigen jött ki a lépés neki, tőr fegyvernemben a csoportkör során kiesett, míg párbajtőrben a legjobb 16 között esett ki egy szoros asszó végén. Mindkét csapatverseny igen hasonlóan alakult. Könnyed győzelem a negyeddöntőben az Egyesült Államok ellen, aztán szoros küzdelemben egy-, illetve háromtalálatos siker tőrben a franciák, párbajtőrben pedig a lengyelek ellen, végül tisztes helytállás Hongkong ellen a fináléban. Ezzel két számban is sikerült a női kerekesszékes vívó válogatottnak ezüstérmet szerezniük, amely óriási sikernek számított. A hazaérkezést követő legdicsőségesebb pillanat Andrea esetében is a Magyar Arany Érdemkereszt átvétele volt, amelyet az athénban elért eredmények elismeréseként kapott.

Magánéletében változások következtek 2006 elején, megszületett kisfia, Kende. Így kis időre szüneteltette a vívást, de rövid időn belül már vissza is tért a pástra és hamarosan minden visszatért a rendes kerékvágásba. A 2007-es, lengyelországi Európa-bajnokságon rögtön aranyérmes lett a párbajtőr csapat. Viszont a 2008-as, pekingi paralimpiáról végül lemaradt, hiszen egyéniben nem volt eléggé előkelő helyen a kvalifikációhoz, csapatversenyt pedig nem rendeztek akkor. 2009-ben életet adott kislányának, Hangának, így újabb, hosszabb kihagyás következett a vívásban, és annak ellenére, hogy 2011-ben újfent tagja volt egy világbajnoki bronzérmes csapatnak, a 2012-es londoni paralimpiára csak szurkolóként tudott kilátogatni. Ekkortájt a szülői léttel kapcsolatos teendők kezdtek olyannyira sokasodni, hogy mellette nehézzé vált a teljes koncentráció a sportra. Viszont így is sikerült rendre szép eredményeket elérnie Andreának a csapattal. 2013-ban és 2015-ben is tudott csapatvilágbajnoki érmeket szerezni, előbbi esetben párbajtőrben lett harmadik, míg utóbbiban tőrben második.

Végül a 2016-os, olaszországi Európa-bajnokság lett a vízválasztó. A tőrcsapattal hiába lett a aranyérmes, mivel egyéniben nem érte el a számára kitűzött célt, a versenyt követően visszavonult és azóta a magánéletére fókuszál. Gyermekeit természetesen rengeteg versenyére magával vitte, viszont végül egyikőjük sem a vívás mellett tette le voksát. Ettől még a sportágtól nem szakadt el teljesen, hiszen hiányzik mindennapjaiból a vívóvilág miliője, így rendszeresen jár Krajnyák Zsuzsannáék versenyeire, immáron lelkes szurkolóként.