A szemészprofesszor fia Budapestre jön
Édesapja, Kettesy Aladár (1939-ig Kreiker) híres szemészprofesszor, egyetemi tanár volt, 1921-től a debreceni egyetemen fejtette ki nemzetközi hírű tudományos és gyógyító tevékenységét. Első házasságából két fia, Tibor és Gusztáv született, a báty 1946-ban elhunyt. Gusztávnak nemcsak ezt a tragédiát, hanem 1945-ben elhunyt édesanyja hiányát is fel kellett dolgoznia. Gimnáziumi tanulmányait Debrecenben kezdte, de Budapesten fejezte be, 1947-ben a Mátyás király reálgimnáziumban érettségizett. Eleinte a Magyar Munkás Úszó Egyesületben versenyzett, első nagy sikerét az 1946-ban 100 háton szerzett ifjúsági bajnoki cím jelentette, egyúttal a jövő nagy úszójaként beszéltek róla.
Kádas úszott helyette a helsinki döntőben
Tehetségét igazolva kiharcolta a részvétel jogát az 1948-as olimpiára, csakhogy betegség miatt mégsem utazhatott. Első nemzetközi sikerét – gyógyulása után – a Balkán-bajnokságon aratta, három elsőséggel tért haza. Az 1952-es játékokra a néphadsereg hadnagyaként, egy másfél hónapos kislány édesapjaként érkezett. 400 méter gyorson indult, és bár az előfutamból továbbjutott, az elődöntőben elvérzett. Az ötödik helyen végző 4 × 200 méteres gyorsváltó tagjaként csak az előfutamban szerepelt, a fináléban Kádas Géza úszott helyette.
A 400 méter vegyes hazai úttörője
A nemzetközi szövetség (FINA) 1953-tól fogadta el negyedik úszásnemnek a pillangót, így ebben az évben „született meg” a 400 méter vegyes. A 300 vegyesen 1951-ben és 1952-ben is bajnok Kettesi kapott az alkalmon, ez lett a specialitása, a versenyszám első magyar bajnokának vallhatta magát (1953). A következő évben is nyert, ám utána négy évig nem rendeztek ob-viadalt ebben a műfajban. Miután először csak az 1962-es Eb-n és az 1964-es olimpián osztottak érmet 400 vegyesen, valamint gyorson kiesett a hazai közvetlen elitből, 1952 után nem találkozhattak vele a világversenyeken. Annak idején hangos volt tőle a sajtó, és azóta is megemlítik róla emlékezve, hogy a 400 vegyes első világcsúcstartója volt (5:38.7, 1953), ám a FINA csak 1957-től tartja nyilván a szám legjobb eredményeit – vagyis valójában az első nem hivatalos rekordernek nevezhető. Utolsó bajnoki aranyának 1955-ben a Honvéd 4 × 200-as gyorsváltójának tagjaként örülhetett.
Forrás
• Arcanum Újságok
• olympedia.org
• nevpont.hu
• Bakó Jenő – Serényi Péter: Hetvenöt év (Sportpropaganda, 1982)