A pécsi kezdetek, 14 évesen ismerkedett meg a tornával
Már gyerekkorától kezdve imádta a mozgást és szerette a sportot. Az általános iskolát, illetve a középfokú intézményt is a baranyai megyeszékhelyen végezte el Tass Olga. Természetesen abban a korban tornászként nem lehetett megkerülni Várkői Ferencet, a híres pécsi edzőt. Olga ekkor már tizennégy éves volt, de mivel atletizált, nem indult a nulláról. Öt évvel később a londoni olimpián a magyar csapattal összetett ezüstérmet szerzett. Versenyzőként a karrierjét a PEAC-ban kezdte, aztán a Pécsi BTC-ben folytatta. Onnan 1947-től vezetett az útja Budapestre, ahol kivételes tehetsége mellett a felsőfokú tanulmányait is megkezdte a Testnevelés Főiskolán. 1951-től a Budapesti Honvéd, 1957-től a Budapesti Spartacus, 1959-től a Budapesti Vasas tornásza volt. 1948-tól 1960-ig szerepelt a magyar válogatottban.
Soha nem akartam többet, mint amit elértem, tisztában voltam a képességeimmel.
„„
Négy olimpián szerepelt, hat érmet szerzett
Az 1948-as olimpián az ezüstérmes csapat tagja, 1949-ben és 1951-ben a főiskolai világbajnokságon lett második csapatban. Az 1952-es helsinki olimpián bronzérmet, az 1954-es római világbajnokságon aranyat nyert a kéziszercsapattal, ahol még egy összetett ezüstöt is begyűjtöttek. Ugyanebben az évben három aranyat nyert a főiskolai világbajnokságon (felemás korlát egyéni, felemás korlát csapat, talaj csapat), majd következett az 1956-os olimpia Melbourne-ben, ami pályafutása csúcsát jelentette, három érmet nyert. Ekkor tagja volt a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet összeállítású első helyezett kéziszer csapatnak. Összetett csapatban második, lóugrásban harmadik volt. Egyéni összetettben negyedik, felemás korláton hatodik, talajon és gerendán hetedik lett. Ezt követően több Európa- és világbajnokságon ért el negyedik, ötödik, kilencedik helyezést. Az 1960. évi római olimpián csapatban hetedik volt, majd visszavonult.
A szivárványszínű szalag legendája
Az olimpiai döntő előtt történt egy kis malőr, ami majdnem megzavarta a teljes csapatot. Tass Olga nemzeti színű szalagja ugyanis eltűnt. Sokan meggyőződéssel mesélték, hogy a szovjetek ármánykodtak, és ők vitték el. Aztán persze lehet, hogy csak egyszerű véletlen volt, és az olimpiai faluban maradt. A csapat edzője, Herpich Rezsőné Vali néni erre azt találta ki, hogy a hátrányból előnyt is lehet kovácsolni. Egy szivárványszínű szalagot szerzett a házigazdáktól, amelyikkel az edzéseken gyakoroltak. A zsűrinek pedig azt mondta, a szivárvány színeivel fejezik ki a reményt, hogy egyszer Magyarországon is szabadabb lesz majd az élet. És béke lesz. A gyakorlat tökéletesen sikerült, dübörgő, szűnni nem akaró tapsvihar fogadta őket, és nem maradhatott el a győzelmük.
Élsport utáni élete
Röviddel a versenyzés befejezése után a TF-re hívták tanítani. Lételeme volt a sport, a sportos életmód. 19 évig – rövid megszakítással – oktathatta a jövő testnevelő tanárait és torna szakképzős hallgatóit. Sohasem próbált előnyt szerezni az olimpiai bajnoki címével a sportágban és a tanszéken sem. Nagyszerű bemelegítéseket, ötletes mozgásképzés-foglalkozásokat tartott. Később edzőként, nemzetközi pontozóbíróként és a szövetség munkatársaként is dolgozott. Példamutatóan felkészült pedagógus volt. Sodró lendületű tanóráin, edzésein szinte sistergett a levegő. A tanári munkáját két alkalommal is megszakította és főállású edzői munkát vállalt. Előbb a francia majd a magyar válogatott sikeres vezetőedzője lett. Férje, a vízilabdázó olimpiai bajnok, Lemhényi Dezső volt. A TF-ről ment nyugdíjba, de egy percig nem maradt tétlen. Budapest egyik jó nevű klubjában tartott élményszámba menő mozgásképző órákat. A Tudatos mozgás művészete címmel írt könyvet, 2020-ban, 91 évesen hunyt el. Karácsony István így idézte fel jellemét:
"Hihetetlen kisugárzása volt, az edzésein és a szakóráin nem lehetett közömbösnek maradni. Amint belépett a tornaterembe, vibrált körülötte a levegő."
„„
Kitüntetések
• Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1949)
• Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)
• A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)
• A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996)
• MOB nők a sportban-díj (életmű kategória) (2008)
• Elnöki Érdemérem (2011)
• Magyar Tornasportért díj (2011)
• Mesteredzői cím (1981)
