Tass

Olga

Már gyerekkorától kezdve imádta a mozgást és szerette a sportot. Az általános iskolát, illetve a középfokú intézményt is a baranyai megyeszékhelyen végezte el Tass Olga. Természetesen abban a korban tornászként nem lehetett megkerülni Várkői Ferencet, a híres pécsi edzőt. Ekkor a tanítvány már tizennégy éves volt. Ami a mai világban elképzelhetetlenül magas kor lenne, de akkoriban még más szelek fújtak. Mindenestre az ifjú Olga 1941-ben kezdte az atlétikát, majd váltott a számára sokkal sikeresebb ágazatra. Öt évvel később a londoni olimpián a magyar csapattal összetett ezüstérmet szerzett. Versenyzőként a karrierjét a PEAC-ban kezdte, aztán a Pécsi BTC-ben folytatta. Onnan 1947-től vezetett az útja a kivételes tehetségnek Budapestre, ahol a felsőfokú tanulmányait is megkezdte a Testnevelés Főiskola Sport Egylet (TFSE) színeiben. Ezt követően 1951-től a Budapesti Honvéd, 1957-től a Budapesti Spartacus, 1959-től a Budapesti Vasas tornásza volt. 1948-tól 1960-ig szerepelt a magyar válogatottban.

1948-ban az olimpián második volt csapatban. 1949-ben és 1951-ben a főiskolai világbajnokságon lett második csapatban. Az 1952-es helsinki olimpián bronzérmet, az 1954-es római világbajnokságon aranyat nyert a kéziszercsapattal, ahol még egy összetett ezüstöt is begyűjtöttek. Ugyanebben az évben három aranyat nyert a főiskolai világbajnokságon (felemás korlát egyéni, felemás korlát csapat, talaj csapat), majd következett az 1956-os olimpia Melbourne-ben, ami pályafutása csúcsát jelentette, 3 érmet nyert. Ekkor tagja volt a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet összeállítású bajnoki címet nyert magyar kéziszer csapatnak. Összetett csapatban második, lóugrásban harmadik volt. Egyéni összetettben negyedik, felemás korláton hatodik, talajon és gerendán hetedik lett. Ezt követően több Európa- és világbajnokságon ért el negyedik, ötödik, kilencedik helyezést. Az 1960. évi római olimpián csapatban hetedik volt, ezt követően visszavonult.

Az olimpiai döntő előtt történt egy kis malőr, ami majdnem megzavarta a csapatot. Tass Olga nemzeti színű szalagja ugyanis eltűnt. Sokan meggyőződéssel mesélték, hogy a szovjetek ármánykodtak, és ők vitték el. Aztán persze lehet, hogy csak egyszerű véletlen volt, és az olimpiai faluban maradt a szalag. Az edzőjük, Vali néni erre azt találta ki, hogy a hátrányból előnyt is lehet kovácsolni. Egy szivárványszínű szalagot szerzett a házigazdáktól, amelyikkel az edzéseken gyakoroltak. A zsűrinek pedig azt mondta, a szivárvány színeivel fejezik ki a reményt, hogy egyszer Magyarországon is szabadabb lesz majd az élet. És béke lesz. A gyakorlat tökéletesen sikerült, dübörgő, szűnni nem akaró tapsvihar fogadta őket, és nem maradhatott el a győzelmük.

Röviddel a versenyzés befejezése után a TF-re hívták tanítani. Lételeme volt a sport, a sportos életmód. 19 évig – rövid megszakítással – oktathatta a jövő testnevelő tanárait és torna szakképzős hallgatóit. Sohasem próbált előnyt szerezni az olimpiai bajnoki címével a sportágban és a tanszéken sem. Nagyszerű bemelegítéseket, ötletes mozgásképzés-foglalkozásokat tartott. Később edzőként, nemzetközi pontozóbíróként és a szövetség munkatársaként is dolgozott. Példamutatóan felkészült pedagógus volt. Sodró lendületű tanóráin, edzésein szinte sistergett a levegő. A tanári munkáját két alkalommal is megszakította és főállású edzői munkát vállalt. Előbb a francia majd a magyar válogatott sikeres vezetőedzője lett. A TF-ről ment nyugdíjba, de egy percig nem maradt tétlen. Budapest egyik jó nevű klubjában tartott élményszámba menő mozgásképző órákat. 2020-ben, 91 évesen hunyt el. Elismerései közt a Népköztársaság Érdemes Sportolója, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (1996), a MOB Nők Sportjáért díjat (2008), az Elnöki Érdemérmet, valamint a Magyar Tornasportért díjat. Karácsony István így idézte fel jellemét:

• Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1949) • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951) • A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951) • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996) • MOB nők a sportban-díj (életmű kategória) (2008) • Elnöki Érdemérem (2011) • Magyar Tornasportért díj (2011) • Mesteredzői cím (1981)