Keleti

Ágnes

Keleti Ágnes Klein néven, Klein Ferenc feltörekvő húsipari vállalkozó és Gyárfás Rózsi második gyermekeként született. A család később Keletire magyarosította nevét. Szülei sportosan nevelték, sokat kirándultak, ő pedig második elemista korától csellózott is. Csellista akart lenni, már a Zeneakadémián is játszott, amikor egy karácsonyi ünnepségen hibázott. Lehet, hogy játszhatott volna felnőttkorában szimfonikus zenekarban, talán az ország egyik legjobb csellistája lehetett volna, de ez a hiba a sport felé terelte, és egy korszak meghatározó csillaga lett, akinek a világon mindenhol ismerik a nevét. Tizenhat évesen, 1937-ben az egyetlen zsidó sportegyesületben, a budapesti Vívó és Atlétikai Clubban kezdett tornázni, de miután a lehető legmagasabb szinten szerette volna folytatni, 1938-ban a Nemzeti Torna Egylethez igazolt, amelyben Keresztessy József vette át az edzései irányítását. 1939-ben mutatkozott be a magyar válogatottban, de a zsidótörvények elfogadása után, a származása miatt, nem lehetett válogatott. A háborút Szalkszentmártonban, hamis papírokkal vészelte át, megvásárolta Juhász Piroska okmányait, és megúszta a koncentrációs tábort. Vagyonos édesapja, aki egy gyár résztulajdonosa volt, Auschwitzban halt meg. A háborúban, pontosabban amikor a pincében vészelték át a bombázást, sokszor gondolt a tornára, a maga módján erősített is, akaratlanul is felkészülve a következő életére. Az alábbi részlet rávilágít, milyen megrázó élményei voltak.

A történelem sportolóként is megfosztotta sok mindentől, megannyi bajnoki címtől, olimpiai szereplésektől, érmektől, de a második világháború után minden megváltozott. 1945 őszére olyan állapotba hoztak egy tornatermet, hogy már alkalmas volt a sportolásra. A kitelepítésből visszatérhetett a sportághoz Herpich Rezsőné, a korszak legtekintélyesebb edzője, Vali néni, és újrakezdődött a munka a válogatottnál. Keleti 1946-ban Balkán-játékokat nyert. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon a válogatott csapat tagja volt, de a verseny előtt két nappal egy edzésen külsőbokaszalag-szakadást szenvedett, így nem versenyezhetett. A csapat végül második lett a csehszlovákok mögött.

1949-ben a főiskolai világbajnokságon négy arany-, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet szerzett. Az 1952-es helsinki nyári játékokat már 31 évesen várta, és július 23-án végre a csúcsra ért: műszabadgyakorlatával (ma: talaj) aranyérmet szerzett. Talajon egyébiránt minden magyar kitett magáért: Tass Olga, Korondi Margit és Köteles Erzsébet gyakorlatait hosszasan ünnepelte a közönség. De amikor – utolsóként – Keleti Ágnes középre libbent, néma csend lett a teremben. Ámulatba ejtette a közönséget, még úgy is, hogy neki – akiben annyi volt a ritmus, a zenei érzék – kifejezetten hátrányt jelentett, hogy az olimpián a műszabadgyakorlatokat zene nélkül kellett végrehajtani. Gyakorlatában az erőelemek poetikusan olvadtak össze a ritmikus mozdulatokkal. Két 10-es tábla is a magasba emelkedett, majd az összesítés 9,86-ot jelzett. A kötelezővel együtt 19,36 pontot ért el, ami magasabb volt, mint a legsikeresebb szovjet versenyzőé, Gorohovszkajáé. Keleti Ágnes Helsinkiből még összetett csapatezüsttel, valamint egy-egy felemás korláton és a kéziszercsapat tagjaként szerzett bronzéremmel térhetett haza.

Túl a harmincon, olimpiai arannyal a zsebében sem hagyta abba a versenyzést – és milyen jól tette! Világbajnokságot nyert 1954-ben felemás korláton, majd korát meghazudtoló frissességgel és robbanékonysággal vetette magát a küzdelmekbe az 1956-os melbourne-i olimpián. Az egyéni tornaversenyek döntőjének napján a Heidelberg városrészben kialakított olimpiai falu egyik bungalójának ablakán halk kopogtatással ébresztették a lányokat: „– Siessetek gyerekek… Nyolc órára Melbourne-ben kell lennünk…”. Keleti elsőnek állt készen a reggeli után. „– Induljunk már – sürgette a többieket. – Egy pillanatra sem hunytam le a szemem ezen az éjszakán – mesélte az autóbuszban első férjének, Sárkány Istvánnak. – Minden eszembe jutott: az első válogatott kerettagság 1938-ban, és aztán a sok-sok megaláztatás a következő években. De itt most már többről van szó: ma befejezem versenyzői pályafutásomat. Ez a búcsúszereplésem lesz.” Kemény, nehéz nap előtt állt a bajnoknő. Három számban, a műszabadgyakorlatban, a gerendán és felemás korláton volt esélye arra, hogy megszerezze az aranyérmet. A West Melbourne Stadion a délelőtti versenyekre is zsúfolásig megtelt. Latinyina? Keleti? Az előírt gyakorlatok után holtversenyben állt a két kitűnő tornász az első helyen. A hangszóró Larisza Latinyinát szólította. Még a pontozóbírák is tapsolni szerettek volna, amikor a szovjet klasszis befejezte gyakorlatát, annyira harmonikus volt a mozgása. „Nehéz dolgod lesz most, Ági” – suttogta maga elé a tornászlányok vezetője, Vali néni. De Keleti számára ezen a napon nem létezett lehetetlen. Akrobatikus ugrások, magas fokú, szinte balettszerű táncelemek követték egymást a gyakorlatában, graciőz könnyedséggel mozgott, zene nélkül is szinte muzsikált a gyakorlata. De vajon hogyan döntenek a pontozók? Aki látta, nem akart hinni a szemének: mind az öt bíró pontosan annyit adott Keletinek, mint Latinyinának. Ilyen azonosságra még nem volt példa. A dübörgő taps egyszerre két bajnoknőt köszöntött: Latinyinát és Keleti Ágnest, műszabadgyakorlatban mindketten aranyérmet szereztek! Virágcsokorral és ünnepi szóval fogadták ebédnél a magyarok az újdonsült olimpiai bajnoknőt az olimpiai faluban. „Kérem, ne ünnepeljenek, még hátra van a délután” – hárította el az üdvözlést Keleti, és most már nyoma sem volt rajta a reggeli idegeskedésnek. Nyugodt, magabiztos léptekkel az ebédlőterembe sietett, és jóízűen megebédelt. „Úgy érzem, nem lesz baj délután…” És Keleti Ágnes ezen a napon megszerezte a második és a harmadik olimpiai bajnoki címét is, felemás korláton (18,966 pont), illetve gerendán (18,800 pont), másnap pedig a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszercsapat tagjaként diadalmaskodott úgy, hogy a gyakorlatot szinte teljes egészében ő állította össze Bartók Béla zenéjére. A pattanásig feszült idegei ekkor már felmondták a szolgálatot. Keleti, a közönség dübörgő tapsvihara közepette zokogva rohant ki a teremből, s hosszú ideig senkit sem engedett az öltözőjébe. Amikor végre újra megjelent, még mindig könnyekkel a szemében hajtogatta: „Végleg befejeztem.”

Keleti Melbourne-ben egyéni összetettben és csapatban is ezüstérmet szerzett, ő lett az 1956-os nyári játékok legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb tornásznő, aki olimpiai aranyérmet tudott nyerni. Ő az egyetlen magyar tornásznő, aki két olimpián is egyéni aranyérmet nyert. Tíz olimpiai érmével, öt aranyérmével minden idők legeredményesebb magyar sportolóinak rangsorában Gerevich Aladár mögött a második, egyben ő a legtöbb olimpiai érmet szerző magyar női sportoló és a legeredményesebb magyar tornásznő. A tornászok örökrangsorában csak a szovjet Latinyina, a csehszlovák Vera Caslavská és az amerikai Simone Biles előzi meg. Utóbbiak azonban legalább három olimpián indultak, míg Keleti csak kettőn.

Közvetlenül az 1956-os olimpia után Ausztráliában, majd 1957-ben Izraelben telepedett le, ahol főiskolai tanár és edző volt. Izraelben a nemzeti tornasport fejlődéséhez jelentősen hozzájárult a tornászképzésben és tornatanárképzésben. 1958-tól 1980-ig az izraeli tornászválogatott edzője, 1959-től 1960-ig az olasz tornászválogatott edzője volt. 1983-tól 1988-ig izraeli kluboknál edzősködött. 1957-től 1980-ig az izraeli Testnevelési Főiskola tanára volt. Nemzetközi versenybíróként is dolgozott. 1990 óta egyre több időt töltött szülőhazájában, ahová 2016-ban haza is költözött, abban az évben, amikor Tarics Sándor május 21-i halála után ő lett a legidősebb élő magyar olimpiai bajnok, három évvel később, a finn Lydia Wideman halála után pedig a legidősebb élő olimpiai bajnok is. 2021. január 9-én a 100. születésnapja alkalmából Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu, Magyarország és Izrael miniszterelnöke is felköszöntötte.

Első férje, Sárkány István magyar tornász és olimpiai tornabíró volt, akivel 1944 és 1950 között voltak házasok. Második férje Bíró Róbert, akivel Izraelben ismerkedett meg. Két fia született: Dániel és Rafael. Fia szerint az, hogy hazaköltözhetett, meghosszabbította az életét. 103 évesen is áradt belőle az életkedv, a harsány kacagás. Fontos vallomása, hogy szerencsés volt a szerencsétlenségben. Amikor megkérdezték tőle, mi a hosszú élet titka, így felelt:

• Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1949) • Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1951) • A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951) • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) • zsidó Sporthírességek csarnoka (1981) • a Halhatatlanok Klubjának tagja (1992) • MOB olimpiai aranygyűrű (1995) • női sportolók Nemzetközi Hírességek csarnokának tagja (2001) • MOB-érdemérem (2003) • A Nemzet Sportolója (2004) • a magyar tornasport halhatatlanja (2008) • Magyar Tornasportért díj (2011) • Elnöki érdemérem (2011) • Prima Primissima díj (2015) • Izrael-díj (2017) • Pro Urbe Budapest (2019) • Újpest díszpolgára (2020) • a Magyar Sportújságírók Szövetségének életműdíjasa (2021) • Fair Play Életműdíj (2021) • A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2021) • Terézváros díszpolgára (2021) • Budapest díszpolgára (2021) • Aki legyőzte az időt (Conquering time) címmel filmet készített róla Oláh Kata. A mű 2023-ban kiérdemelte a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) különdíját.

Keleti Ágnest 2024. december 25-én szívelégtelenséggel és tüdőgyulladásból adódó légzési nehézségekkel szállították fővárosi otthonából a Honvédkórházba. 2025. január 2-án, egy héttel a 104. születésnapja előtt, a legidősebb olimpiai bajnokként hunyt el.