Korondi

Margit

Korondi Margit, Plachy Mátyásné, Szalayné Celje városában, Jugoszláviában született 1932. június 24-én, Las Vegas-ban halt meg 2022. március 6-án. A sportággal testnevelő tanár és tornászedző édesapja Korondi (szül. Kronstein) Ferenc ismertette meg, aki a BBTE pasaréti sporttelepén volt tréner. 1948 és 1956 között a Vasas tornásza volt.

1950-től szerepelt a magyar tornász válogatottban. 1951-ben érmeket szerzett a főiskolai vb-n. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon felemás korláton olimpiai bajnoki címet szerzett. Röviddel ezután egy bukaresti versenyen megsérült és három évre felhagyott a tornával. Visszatérése után részt vett az 1956. évi nyári olimpiai játékokon, ahol a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású magyar kéziszer csapat tagjaként megszerezte második olimpiai bajnoki címét. Az 1952-es és az 1956-os olimpiákon a bajnoki címeken kívül még két ezüst és négy bronzérmet szerzett. • kétszeres olimpiai bajnok (1952: felemás korlát ; 1956: kéziszer csapat) • kétszeres olimpiai 2. helyezett (1952, 1956: összetett csapat) • négyszeres olimpiai 3. helyezett (1952: gerenda, műszabadgyakorlat, kéziszer csapat, összetett egyéni) • főiskolai világbajnok (1951: műszabadgyakorlat) 1956-ban kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Houstonban telepedett le. Itt torna és fitness edzéseket tartott. 1962-ben Los Angelesbe költözött. Itt az edzői tevékenysége mellett szaklapokban cikkeket publikált. A Kalifornia egyetemen tanársegédként oktatott.

1949 őszén, a középiskolai bajnokságon feltűnést keltett a Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanulója, Korondi Margit. Óriási fölénnyel nyerte a bajnokságot, a neve bekerült a mesterprofesszor, Kerezsi Endre noteszébe. Korondi Margit 1950 decemberében már a bolgár-magyar mérkőzésre Szófiába utazott. Keleti Ágnes és Tass Olga mögött harmadik, sőt gerendán és felemáskorláton Keleti mögött második lett! Az 1951. évi berlini főiskolai világbajnokságot megnyerte. Már olimpiai reménységnek tekintették a Vasas ifjú versenyzőjét, akinek édesapja az egyesület alkalmazottja volt. Az olimpia évében Varsóban a lengyel-magyar viadalon az egyéni összetett versenyt Korondi Margit nyerte, Keleti Ágnes előtt!

Helsinki! A tornásznők a Messuhalliban, a kiállítási csarnokban kezdték a versenyt. Négy szeren vetélkedtek, és bajnokságot lehetett nyerni egyéni összetettben is. Aztán került sor a kéziszer-csapatversenyre, majd legvégül a nemzetek csapatversenyére, amelybe a kéziszerrel nyújtott teljesítmény is beszámított. Az előírt gyakorlatok azt mutatták, hogy a Szovjetunió kitűnő tornászlányaival nehezen lehet felvenni a versenyt csapatban, de néhány szeren szép kivitellel, tetszetős, elegáns gyakorlattal akár az élre is kerülhetünk. Korondi minden szeren jól állt, sőt felemáskorláton és gerendán egyenesen remekelt. Korláton 9,7 pontot ért el, és ezzel esélyessé lépett elő. Gerendán is volt reménye a győzelemre: 9,45 pontot csak Bocsarova kapott még a gyakorlatára. Másnap a szovjet lányok délelőtt mutatták be nagyszerű gyakorlataikat. Ez jó volt, mert a magyarok tudták mihez tartani magukat, hol érdemes és hol szabad akár kockáztatni is. Délutánra zsúfolásig megtelt a Messuhalli, lehettek négyezren is a csarnokban, hiszen Finnországban nagyon népszerű a torna. Korondi a felemáskorláton frissen üdén, a maga kis pilletermetéhez illő könnyedséggel röppent, libbent, mosolyogva, megvesztegető kedvességgel. Megjelenése, tetszetős mozgása, szép tartása és erőlködés nélküli technikája lefegyverezte a zsűrit. Hosszan kitartott mérlegállása, jó ütemű billenései és a végén remekül sikerült leugrása után dübörgött a vastaps. A zsűri egyöntetű elismerését mutatta az érvényes pontszám: 9,7, az előírt gyakorlat pontszámával együtt: 19,4! Ujjongott a magyar tábor, hiszen ismerte már a nagy ellenfél, a szovjet csapat teljesítményét, legjobbjuk Gorohovszkája csak 19,26 pontig vitte. Ezzel Keletit (19,16) megelőzte, más versenyző pedig nem ért el 19 pontnál többet. Korondi a gerendán és az összetettben a harmadik helyre jutott, de nem sok hiányzott még egy aranyhoz! A kéziszer-csapatversenyben csapatunk a harmadik helyre szorult. Miért? Bizony, ha éppen Korondi el nem ejti a buzogányt, a kéziszerrel is könnyen megelőzhettük volna a győztes svéd és a második helyett szovjet csapatot. Elvégre a svédek kétszer is a földről emelték fel a labdát, és az egyik szovjet lány is utánakapott a makrancoskodó karikának. De mi a legnehezebb szert, a buzogányt választottuk, amivel győzni is lehetett volna, ha Korondi hibájáért nem varrják a nyakunkba a legtöbb büntetőpontot. Lukács László-Szepesi György A magyar olimpiai aranyérmek története (1896-1992) Sport.Budapest.1992.