Korai évek
Budapesten született 1923-ban. Édesapja Weckinger Lajos a Kispesti AC csatára volt, aki 1941-ben beíratta az Nemzeti Torna Egylet (NTE) Szentkirályi utcai tornatanfolyamára, ahol hamarosan kiemelték a tornaszakosztályba.
A középiskolát befejezve 1940-ben hitoktatói képesítést szerzett, iskolai hitoktatóként dolgozott.
Sportpályafutása
Weckinger Edit pályafutása 1941-ben a Nemzeti Torna Egyletben kezdődött, majd a Budapesti Postás SE és a Vasas SC színeiben szerepelt.
Tornász pályafutását a második világháború előtt kezdte, de a konfliktus lezárultával érte el csúcspontját. Első országos bajnoki címét 1943-ban szerezte, melyet még három követett 1949-ben, 1951-ben és 1952-ben. Az 1948-as londoni és az 1952-es helsinki olimpián is tagja volt az összetettben ezüstérmes magyar válogatottnak, és Finnországban egy bronzérmet is szerzett a kéziszer-csapattal.
Sikeres pályafutásának méltó lezárásaként az 1954-es római világbajnokságon kéziszer-csapatban első, összetett csapatban második helyezett lett.
Sportegyesületei:
1941-ben az Nemzeti Torna Egylet,
1948-ban a Budapesti Postás SE,
1951–1954 között a Vasas SC, ahol végül sérülés miatt befejezte az aktív sportolást.
Civilben
1952-1978 között a Vörös Csillag Traktorgyár könyvelője.
Visszavonulása után, 1956-tól kondicionáló tornát vezető edzőként, illetve sportvezetőként dolgozott. Nyugdíjasként számos alkalommal részt vett a Magyar Olimpiai Bizottság, a hazai olimpiai mozgalom eseményein, köszöntőin. 2019-ben hunyt el Budapesten, 95 évesen.
A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951) és A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) elismerésben részesítették.