Bejekné dr. Förstner

Klára

Förstner Klára a Postásban kezdett el tornázni, Kovács Lászlóné (Csillik Mária) és Solymosi László irányításával. Jellemző volt rá a céltudatos, szorgalmas edzésmunka. Gyorsan tagja lett a felnőttválogatott keretének, és legnagyobb sikerét 18 évesen érte el: az 1960-as olimpián a 7. helyezett magyar csapat tagja volt. Az olimpián megbízhatóan tornázott, talajon volt a legjobb. Akkor még nem lehetett sejteni, mennyire balszerencsés lesz a pályafutása. Az 1962-es világbajnokság előtt az utolsó edzésen sérült meg. 1963-ban elszakadt az Achilles-ína, emiatt megint ki kellett hagynia a fontos versenyeket. Az 1964-es olimpia előtt két héttel még az indulók közt szerepelt a neve, de Tokióban sem mutathatta meg a tudását. Ezek után elvégezte a TF tanári és edzői szakát: 1965-ben testnevelő tanári, 1971-ben szakedzői oklevelet szerzett.

Edzői karrierjét 1966-ban a Ferencvárosban kezdte, 1972-ig dolgozott a klubnál. Személyével sikerült hosszú távon megoldani a válogatott keret szakvezetési feladatát, 1977 és 1980 között volt vezetőedző. Az eredmények elérésében nagy része van annak, hogy példamutatóan végezte és végeztette a felkészülést az edzőkkel és a versenyzőkkel. Bár a női csapat jól szerepelt az 1980-as moszkvai olimpián, a játékokat követően mégis felmondta a közös munkát a válogatottal. Az ötödik hely ugyanis eggyel gyengébb volt, mint az 1976-os montreali olimpián elért eredmény. Az olimpia után meghívta a dél-koreai torna szövetség, hogy készítse fel a női tornászokat az 1988-as szöuli olimpiára. Angol nyelvtudását jól tudta kamatoztatni a néhány hónapig tartó külföldi tartózkodása alatt. 1981 és 1990 között az Újpesti Dózsa szakosztályában edzősködött, emellett a TF-en tanított, ahol a torna tanszékvezetőjének is kinevezték.

Szakmai tevékenységét 1979-ben mesteredzői címmel ismerték el. A testnevelés és a sport iskolai népszerűsítésében végzett eredményes munkájáért 1997-ben Kerezsi Endre-díjat kapott.