Köteles

Erzsébet

1948-ban speciális szabályok szerint rendezték meg a csapatversenyt, mert beleszámított a négy szer mellett a csapatban végrehajtott kéziszer-gyakorlat pontszáma is. A magyarok az utolsó edzésen elveszítették legjobbjukat, Keleti Ágnes, aki egy leugrásnál sérült meg. Az első nap után így is az élen álltak a talaj és a gerenda után a csehszlovákok előtt. A második nap a csapat karikával mutatta be a gyakorlatát, az egyik versenyzőtől ez elgurult, így elveszett az első hely. 1952-ben az összetett csapatversenyben második lett a csapattal, a kéziszer-gyakorlat akkor már külön versenyszámnak számított, és mivel Korondi hibázott, a csapat a harmadik helyre szorult.

Az 1954-es római világbajnokság előtt közösen kitalálták, hogy olyan szerrel kellene csinálni a gyakorlatot, amivel, ha hibáznak is, nem hagy mély nyomot a pontozókban. A karika vagy a buzogány helyett zászlógyakorlattal készültek. A felkészülés alatt nemcsak a torna részt erősítették, hanem a jobb összhatás miatt a művészi tornára is nagy hangsúlyt fektettek. Noha egész nap szeles idő volt, amikor őket szólították a stadionba, hirtelen szélcsend lett. A Kodály zenéjére bemutatott gyakorlatukban a korabeli nemzetközi sajtó felfedezte a hazaszeretetet. 1956-ra szalaggal készültek, és akkor is nagy sikert arattak, noha Tass Olga nemzeti színű szalagja eltűnt, és azt egy szivárvány színűvel pótolták. Magasba pontszámban reménykedtek, és meg is kapták, legyőzték a szovjeteket. Évtizedekkel később így értékelte:

Kötelesnek meg sem fordult a fejében, hogy kint marad, noha tudta, hogy a házukat találat érte. A visszavonulása után sem szakadt el sportágától, edzőként és versenybíróként tevékenykedett, testnevelő tanári munkáját szívügyének tekintette. 90 éves kora felett, amikor már a járás nehezére esett, a foteljében ülve is tornázott, megmasszírozta a lábait, mert vallotta: a rendszeres mozgásnál nincs fontosabb. 94 évet élt.