Mádl

Ildikó

A Balaton-felvidéken fekvő Tapolca szülötte. Dolgos, kétkezi munkából élő szülők gyermeke, akik nővérével együtt nagy szeretetben nevelték: édesapja kádár, édesanyja bedolgozó volt. A sakklépéseket otthon tanulta meg hét esztendősen a családfőtől, ám versenyszerűen sakkozni csak kilenc évesen kezdett el egy barátnője hívására. Nem volt nehéz sakk-klubot találnia, hiszen a szülővárosában működött a korszakos jelentőségű katonacsapat, a Mereszjev SE. Akkortájt itt folyt az országban a legjelentősebb nevelőmunka Paréj József irányításával. Első edzői sorkatonák voltak, majd középiskolás korában mesterek - Fehér Gyula, Mészáros András, Horváth Imre, Magyar Ottó - vették át a szakmai munkát.

A sakkozó kislány soha nem volt cserfes, ő inkább a figurák nyelvén értett. Tehetségének nem csak a dunántúli régióban, hanem országosan is hamar híre ment: 1979-ben és 1980-ban megnyerte a kisdobosok olimpiáját (ezzel a sakkozói "pályaválasztása" el is dőlt), majd 1982-ben és 1983-ban az úttörőkét is. 13 évesen országos ifjúsági bajnok lett a 15 és 20 évesek között, ám ezeknél sokkal nagyobb szenzációt okozott azzal, hogy 1982-ben a női OB-n, majd egy évvel később az első ízben kiírt Szuperbajnokságon lett bronzérmes!

Ezután - nem meglepő - valósággal berobbant a nemzetközi élvonalba (irigyelték is Magyarországot a sok tehetséges női versenyzőért). 1984-ben megnyerte a 16 éven aluli lányok világbajnokságát, és szintén első lett a 20 éves hölgyek Európa-bajnokságán! Ezen sikerekkel a háta mögött - fiatal kora ellenére - nem lehetett őt kihagyni a női válogatottból, ahol az év végi, Szalonikiben rendezett sakkolimpián 11/8 ponttal debütált a harmadik táblán, és ezzel 6. helyhez segítette a csapatot. Nem véletlen, hogy ekkor ő lett hazánkban az év ifjúsági sportolója! 1985-ben a 20 éven aluli lányok világbajnokságán 3., majd felnőtt magyar szuperbajnok lett, és ezzel jogot szerzett a női világbajnoki ciklusban való indulásra. Később három alkalommal zónaközi döntőig jutott. Mindig jól tanult, s 1988-ban érettségizett a tapolcai Batsányi János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában, amely intézmény színeiben többször megnyerték az országos középiskolás leány csapatbajnokságot. Ez inkább csak érzelmi jelentőségű volt az őt mindig támogató iskola és sakkváros felé. Ekkor már évek óta napi 3-4 órát edzett, s a gyorsabb fejlődése érdekében férfi mesterversenyeken is játszott. Ennek következtében a sakkstílusa egyre színesebbé, taktikusabbá vált, és a minősítési ranglétrán is látványosan haladt felfelé: 1983-ban magyar női mesteri, 1984-ben női nemzetközi mesteri, 1986-ban női nagymesteri, majd 1992-ben férfi nemzetközi mesteri címet szerzett.

Mádl Ildikó 14 sakkolimpián és 7 Európa-bajnokságon képviselte hazánkat 1984 és 2015 között, s ezzel magyar női csúcstartó a világversenyek tekintetében. A második sakkolimpiáján (Dubai, 1986) - ahova a jajcei női szupertorna 2. helyével, az újabb ifjúsági EB-címével és az U20-as világbajnoki győzelmével érkezett - a második táblát kapta, és az itt nyújtott veretlen eredményének (14/10,5 pont) köszönhetően ezüstérmes lett a magyar hölgycsapat! És a java csak eztán következett: 1987-ben az év női sakkozójának választották meg, miután bejutott a zónaközi döntőbe (a Verőci Zsuzsa elleni sikeres rájátszással - 2,5:1,5). Ezzel (ő is) őrségváltást idézett elő a magyar női sakksportban... Ennek következtében az 1988-as szaloniki sakkolimpián négy tinédzser alkotta a gyengébb nem válogatottját: a Polgár nővérek mellett Mádl Ildikó helye megkérdőjelezhetetlen volt. Ezt a végeredmény és a csapatszellem is bizonyította. A magyar hölgyek legyőzték az "örök első" Szovjetunió gárdáját - éppen Mádl Ildikó sötéttel kivívott sikerével! Pedig személyes tragédiája (az olimpia helyszínére tartó vőlegénye halálos autóbalesetben elhunyt) miatt elképesztő lelkierővel kellett táblához ülnie, de a tapolcai nagymesternő - mert innen kezdve már nem kislány volt - megbirkózott ezzel a teherrel is. Ezután még folyamatosan változott a párharc állása, ám végül a magyar hölgyek történelmet írtak, és a dobogó legfelső fokára állhattak fel! Tompa János szövetségi kapitány így értékelte kivételes teljesítményét:

Két évvel később Újvidéken a címvédésért szállt harcba a négy magyar fiatal (Mádl Ildikó egy 20 év alatti vb-ezüsttel a tarsolyában), és ez elképesztő izgalmak után sikerült is nekik. Itt Ildikó csak kétszer kapott játéklehetőséget, de hozta a győzelmeket, amelyek nagyon fontosak voltak a végelszámolásnál. A szovjetekkel holtversenyben elért első helynél végül a Buchholz-számítás döntött a javunkra, és így mind a négyen kétszeres olimpiai bajnokok lettek! Megérdemelten nyerték el az év magyar csapata szavazáson az első helyet. Ebből a kvartettből 1992-re csak Mádl Ildikó maradt, és az éltáblán játszva a 4. helyre kormányozta a négyest. 1994-ben a Polgár nővérek közül Zsuzsa és Zsófia ismét vállalta a játékot, s Ildikóval kiegészülve harcban voltak az aranyéremért; azt végül a grúzok nyakába akasztották, de az ezüst is szépen fénylőnek számított. A következő sakkolimpiákon nehezen volt elképzelhető a magyar női válogatott Mádl Ildikó nélkül, és bár érmet már nem sikerült nyerni, ez nem rajta múlt.

Ildikó, kislányai születése után (Fruzsina 1993; Alexandra 2002) sem hagyott fel a versenysakkal, ebben férje, Dobos József nemzetközi mester is támogatta. 1993-ban a Honvéd férfi csapatával BEK 2. helyezés részese volt. Emellett számos magyar egyéni bajnoki cím (kör és nyílt formában) fémjelezte további útját. 2000-ben a nők kieséses Európa-bajnokságán a legjobb nyolcig jutott. Ezekben az években több férfi nemzetközi mesterversenyen is értékes helyezést ért el, valamint zalaegerszegi csapatával bajnoki címeket szerzett. 2020-ban fejezte be a versenysakkozást, azóta gyerekeket tanít és népszerűsíti minden szinten a királyos játékot.

• Munka Érdemrend bronz fokozata (1988) • A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1989) • Olimpiai emléktábla Tapolcán Mádl Ildikó életpályája a szorgalom, az alázat, a kitartás, a sakkszeretet és a tehetség ideális találkozását tükrözi. A kezdetektől néhány esztendő alatt a világsikerekig jutott, és évtizedeken át büszkén képviselte a piros-fehér-zöld színeket. Nélküle az egyetemes női sakkozás szegényebb lenne, a magyar pedig elképzelhetetlen.