Polgár

Zsófia

A Kelli utcai kertes ház sok érdekességet tartogatott a Polgár család középső kisleányának, mindemellett Zsófi a sakk-készlettel is korai barátságba került: egy évvel később mint nővére, és egy esztendővel hamarabb mint húga. Négy évesen. Pár hónap múlva már ott lógott a nyakában az első érem, amire nagyon büszke volt (hiszen kisdobos fiúk-lányok között érte el), és ezzel el is kötelezte magát a sakk mellett. Nem egy életre, de évtizedekre. Az iskolás évek - melyek otthon zajlottak - sakktanulással teltek leginkább. Ezalatt Zsófi sokszor elkísérte édesanyját a piacra orgonát árulni, és közben Tal szép kombinációiról (is) merengett.

Taktikus stílusa hamar megoldhatatlan feladatot állított a nála nagyobbak számára is: 1981-ben a 11 éves lányok bajnokságát megnyerve, döntött úgy az édesapa, hogy ő is lehetőleg csak fiúk, férfiak ellen sakkozzon a fejlődése érdekében. Ez vonatkozott az edzésekre és a versenyzésre egyaránt. Judit húgával napi 80-100 villámpartit váltottak az erősebb nem képviselőivel, és így a cserfes, de kedves kislányok sok borsot törtek a bácsik orra alá, miközben igyekeztek Zsuzsi nővérük nyomába eredni. A családi sakk-közeg adva volt ehhez, ám a költözés elkerülhetetlenné vált. Az új, Szigony utcai panellakás csak a sakkról szólt - gyümölcsfák nélkül. Zsófi művészi lelkének a természet hiányzott ugyan, ám helyette adta a mattokat.

Polgár Zsófia nevét is hamar megismerte a világ. 1986-ban a 14 éves fiúk és lányok közös világbajnokságán 2. lett Judit húgával közösen, míg a 16 éves fiúk világbajnokságán 6-11. Mindkét eredménye kimagaslott a saját korosztályából, a sok év hátrány miatt különösen, jóllehet ekkor már nemzetközi férfi mesterversenyeken is játszott és erősödött. A női nemzetközi mesteri és férfi FIDE-mesteri címet 1988-ban szerezte meg. Így a magyar hölgyválogatott oszlopos tagjává vált, és páratlan sikerek részese lett.

1988-ban Szalonikiben a női sakkolimpiát Magyarország nyerte teljesen megérdemelten. A csapat egységét mutatja, hogy a négyesünk minden tagja magas százalékot ért el, összesen két partit vesztettek. A 14 éves Zsófi a 4. (tartalék) táblán 7 játszmából 4,5 ponttal járult hozzá a korszakváltó sikerhez. Két esztendővel később Újvidéken egy táblával előrelépett a kvartettben, és - akkor már női nagymesteri és férfi nemzetközi mesteri titulussal rendelkezett - 13 partiból 11,5 ponttal nem csak a második olimpiai csapataranyérmét, hanem tábladíjat is átvehetett az eredményhirdetésen. A sikerszéria 1994-ben folytatódott, amikor a moszkvai sakkolimpián 2. táblásként ült asztalhoz és a szépen fénylő ezüstérem mellé ismét tábladíjat kapott a közel 90 százalékos teljesítményéért (14/12,5 pont). Zsófia pályafutása utolsó sakkolimpiáján (Jereván, 1996) az éltáblán játszott, és az értékes 5. helyhez 14 játszmából 10 egységgel - legjobb pontszerzőként, pihenőnap nélkül - vezette a csapatot. Ez a 3. legjobb eredmény volt az első táblások között.

Bár sakkban nem tartanak nyilván hivatalos rekordokat, azt mégis sokan tudják, hogy Zsófia 1989-ben, alig 14 évesen csodát produkált Rómában! Egy olyan nyílt versenyen ért el 9 játszmából 8,5 pontot, és ezzel hatalmas előnnyel megnyerte a tornát, ahol számtalan erős nagymester játszott. Az akkori ún. teljesítménymutatója (2879) még ma is benne van a TOP 10-ben a világon, és a nők között ezt még senkinek nem sikerült túlszárnyalnia. Természetesen férfi nagymester-normát csinált ezzel, ám a címet nem kapta meg, mert továbbiak nem követték. Pedig ehhez a legmagasabb Élő-pontszáma (2505 - 1998 július) elég lett volna. Zsófia mindig szerette a gyors játékot, amit Budapesten 1992-ben bizonyított is a női világbajnokságon: rapidban 2., villámsakkban 4. lett. 1994-ben érte el utolsó nagy egyéni sikereit: erős openek sokaságán végzett az élcsoportban, majd a 20 éves fiúk világbajnokságán lett ezüstérmes.

Ezt követően hamarosan Izraelbe költözött és a sakkversenyzés háttérbe szorult az életében. 1999-ben feleségül vette őt Yona Kosashvili nagymester-sebészorvos, és két fiúk született: Alon 2000-ben, Yoav 2003-ban. Zsófia a család mellett a művészetekkel kezdett el intenzíven foglalkozni. Régi vágyát megvalósítva festészetet tanult, és jelenleg grafikusként és könyvillusztrátorként dolgozik, például Judit sakk-programjának ő az egyik képi megjelenítője. A sakktól sem szakadt el végleg, kisgyerekeket tanít a játék alapjaira. 1989-ben megkapta "A Magyar Népköztársaság Csillagrendje" állami kitüntetést.

• Budapesti Sakkhíradó • Magyar Sakkélet • Jakobetz László: Miért hagyják abba a nők a sakkot? (Jako Chess Books Budapest, 2008) • A magyar sakk arcképcsarnoka (Magyar Sakkszövetség, 2021)