Kecskeméti legenda
Beregszászi Szabolcs volt a nevelőedzője, szinte egész játékos-pályafutásán kísérték egymást. A kezdetek a Kecskeméti Dózsa pályán, a helyi tűzoltóság udvarán zajlottak. Itt jutottak fel az NB II-be. Bármilyen hihetetlen, de 1970–71-ben 4 csapatot adott Kecskemét városa az akkori NB II Keleti csoportjába. A legfontosabb poszton játszott! Feladó volt, előkészítő ember! Nagy felelősséggel járó pozíció! Ezt ő tudta, minden pillanatban azon forgott az agya pályán és pályán kívül, hogy melyik pozícióban melyik csapattársát hozza helyzetbe. Kérlelhetetlen volt! Nem lehetett mellette nem a legkomolyabb, a legfontosabb dolognak tekinteni a játékot! Neki ez nem pusztán játék volt, maga az élet! Különböző korosztályos ifjúsági bajnokságokban mutatja tehetségét, odaadását, majd a Dunszt–Beregszászi edzőpáros, testnevelő tanárok pozitív példáján felbuzdulva a TF-re jelentkezik, elvégzi és 1977-től már a bajnokságban jelentős erőket képviselő Kecskeméti SC játékosa. A csapat életét, sikereit nagymértékben meghatározta hazajövetele, bekapcsolódásával már dobogós reményei lehettek az együttesnek. A remények valóra válnak: 1980-81-ben a csapat III., a következő évben II. és az 1982–83. évi bajnokságban I. helyezett: BAJNOK! Először nyer nem fővárosi csapat Magyarországon, labdajátékban bajnoki címet! Jancsinak oroszlánrésze van a sikerben! Természetesen válogatott! Tagja az Európa-bajnokságon részt vevő válogatottnak, ő a kezdő csapat feladója.
“„