Nemcsik

Zsolt

A bátyja egy iskolai toborzáson futott össze a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladár fiával, a Vasas mesterével, Gerevich Györggyel. Hamar elkezdte az edzéseit és amikor a testvére, a budakeszi Széchenyi István általános iskola kisdiákja is elérte a kilenc éves kort, ő is megjelent a Pasaréti úti Vasas teremben. Bátyja után kapta a becenevét. Ő a Lacika névre hallgatott, így, amikor Nemcsik Zsolt is vívni kezdett, a „Kislaci” szólítást érdemelte ki a mesterétől, aki híresen képtelen volt megjegyezni a neveket. Amikor „Lacika” később abbahagyta a vívást, Nemcsik Zsolt megörökölte a nevét, amelyen az idősebbek azóta is szólítják. Nevelőedzője Gerevich György, aki 1986 és 2008 között, azaz a találkozásuk első percétől korai haláláig volt a mestere, és aki egy máig is működő műhelyt hozott létre maga körül. 2008 után az olimpiai bajnok Szabó Bencével folytatta a munkát. Szabó többek közt Nemcsik kérésének engedve döntött úgy, hogy elengedte a külföldi munkalehetőségét és a Vasasba szerződött.

Nemcsik egyesületei: Vasas SC (1986-2012), ASD Frascati Scherma (2010-2013), Törökbálinti Gerevich Aladár Vívó Egyesület (2016-). Nemcsiknek kezdetben nem lebegtek nagy célok a szeme előtt, elégedetté tette, hogy imádta a közeget, magát a vívást és a versenyzést. Az első eredmény 1994-ben jött el, amikor a mexikóvárosi kadet világbajnokságon ötödik lett. Két évvel később a belgiumi Tournaiban egyéniben junior világbajnok lett. 1998-ban szerezte meg első egyéni magyar bajnoki címét, melyet öt követett (2001, 2002, 2004, 2005, 2007), illetve még további hét a csapatbajnokságokon.

Ritkaság, ha valaki első vb szereplése (Le Chaux-de-Fonds-ban) alkalmával azonnal aranyérmes, 21 évesen és ráadásul úgy, hogy csak egy vívó fegyelmi vétsége miatt döntött mellette a kapitány. Nemcsik az elődöntőben legyőzte az olasz Casertát (7:5), de a csapatviadal az utolsó páros előtt még 40:35 volt az olaszok javára. Nekik öt tus kellett a továbblépéshez, a magyaroknak tíz. Nemcsik Vasasbeli klubtársa, Ferjancsik „Doma” hozta a lehetetlent és 45:44 lett a vége. A döntőben az első öt asszó után a franciáknak állt a zászló (25:12). A csapat innen kapaszkodott fel, Nemcsik is megtette a magáét és egy találatra tornázta fel a csapatot (39:40). Ferjancsik megint kibrusztolta a győzelmet és a vége 45:42. A győztesek: Boros György, Ferjancsik Domonkos, Navarrete József, Nemcsik Zsolt. Őt az asszertív, támadó stílus jellemezte, a védekezésre kevesebb hangsúlyt fektetett. Hiába tudta az ellenfél, mi fog következni, Nemcsik érvényesítette akaratát, az ellenfelét a pást végére kényszerítette, ahol hibázott.

1999: a Budapesti Műszaki Főiskolán csomagolástechnikai mérnökként végzett és az Universiaden a csapattal első. 2000-ben Sydneyben az olimpián a negyeddöntőben Nemcsik két győzelme után állt oda az oroszok elleni utolsó asszóra. 35:40-ről kellett volna fordítania. Nem sikerült, Pozdnyakov 5:4-re győzött. Az 5-8. helyért folytatták. A lengyelek ellen Nemcsik elemében volt, mindhárom meccsét győztesen zárta, sőt Jaskotot 11:1-re verte. Az 5. helyért Ukrajna ellen Nemcsik hozta az első két asszóját, csak a találkozó legutolsó „partiját” vesztette el Kaljuzsnij ellen (5:10), de még így is maradt a hét találatos előnyből (45:43). Az egyéniben a 16 közé jutásért esett ki, a brit Williams búcsúztatta (15:10).

2001-ben a koblenzi Európa-bajnokságon egyéniben élete első érmét nyerte, bronzot és a csapattal is harmadik. Az egyéniben elvette a kedvét az olasz világbajnok Tarantinonak (15:10), majd a 16 között a német Bauernek, a negyeddöntőben az ukrán Lukasenkonak is. Döntőnek illett be a Nemcsik-Pozdnyakov elődöntő. A négyszeres olimpiai bajnok orosz 7:3-ra elhúzott, de Nemcsik egyenlített, sőt, vezetett is. A végletekig feszült asszóban 10:10 után Pozdnyakov irányított, majd nyert. A csapatban az elődöntőt a franciák nyerték (31:45), csak Nemcsik zárt plusszal (+3). A bronzmeccsen az utolsó asszót Nemcsik 40:36-tal kezdte, de Herm meglepte őt, egyenlített, 41:41, majd 44:44. Az utolsó tust Nemcsik adta.

Az athéni olimpia idején a 27. születésnapját ünnepelt Nemcsik egy kínai után klubtársát, Ferjancsikot verte (15:11), a következő két „áldozata” az olimpiai bajnoki címvédő román Covaliu (15:14) és az ukrán Tretyak (15:11). A döntőben a drámák drámája 14:14 Aldo Montano ellen. Az olasz sárga lapig jutott a reklamálással, perlekedéssel, de így is nyomás alatt tartotta a bírót. A higgadt Nemcsik tiszta tusokkal végig vezetett. A döntő pillanatban azonban az olaszé lett az aranytus. The winner takes it all (A győztes mindent visz). A csapat akár csak négy évvel korábban ismét ötödik lett. Nem kellett sokat várni a Montano elleni visszavágóra. 2005-ben a zalaegerszegi Európa-bajnokságon a döntőben Montano-Nemcsik 15:11. Egyéni ezüst, csapatban negyedik hely. A lipcsei világbajnokságon egyéniben hatodik.

2006 ezüstév. Az izmiri Európa-bajnokságon a szerény egyéni szereplés után a csapat a csehek ellen kezdett, Nemcsik egy tust se kapott Sirosatól. A döntőt viszont a románok nyerték 45:40-re. A torinói világbajnokságon ezüstérmes egyéniben, miután az olimpiai és világbajnok orosz Pozdnyakov diadalmaskodott felette (15:11), negyedik csapatban. A méltánytalanul lebecsült, ám szakmailag annál nagyobb elismerést jelentő összetett egyéni Világkupát viszont megnyerte. 2007-ben Szentpétervárott világbajnok a csapattal. A nyolcaddöntő ijesztően kezdődött Dél-Korea ellen, a megbetegedett Lengyel helyére az utolsó pillanatban beugrott 17 éves Szilágyi 0:5-tel nyitott. Később javított, és tartotta a magyar vezetést. A negyeddöntőben az oroszok ellen következett az ötszörös világbajnok Pozdnyakov, a legenda és Szilágyi, a középiskolai tanuló, aki gyönyörű találatokkal 8:3-ra győzött ellene és megfordította az állást! A hajráember Nemcsik 43:44 után két egylámpás tust vágott, ezzel Magyarország elődöntős lett. Onnan az ukránokon át vezetett az út a címvédő Franciaország elleni döntőbe. 44:43-nál Nemcsik hajszálnyival előbb indított vágását Pillet-nek védenie kellett volna a riposzthoz, ehelyett csak odapiszkált, de a zsűri neki adta a találatot, ami a 44:44-et jelentette volna! Nemcsik kérésére videozás, a bíró visszavonta ítéletét. 45:43, kilenc év után világbajnok Magyarország (Decsi Tamás, Lontay Balázs, Nemcsik Zsolt, Szilágyi Áron)!

2007 őszén begyulladt a patella-ín a jobb térdében, de a kvalifikáció miatt nem volt idő beavatkozásra, fájdalomcsillapítókkal teletömve vívta végig 2008-at, majd Peking után műtötték. 2008-ban az olimpiára mestere nélkül utazott, az út során értesült róla, hogy Gerevich György elhunyt. Az olimpián csapatban hetedik. Ez a három olimpiai újonccal a valaha volt legsikertelenebb magyar kard szereplés. Az amerikaiak ellen Nemcsik a rutinos befejező 40:36-os vezetésnél lépett pástra Smart ellen, aki az egyéniben Szilágyit búcsúztatta. Nemcsik 9:4-re kikapott, és ezzel 45:44-re az amerikaiak jutottak a négy közé. Kínától is vereség (45:38), a 7. helyért Egyiptomot kiütötték (45:25).

A válása után a Róma melletti Frascati városában élt, versenyzett és edzősködött (2010-2013), majd Svájcban lett fitnesztréner. 2015-ben történt hazatérése óta a Törökbálinti Gerevich Aladár Vívó Egyesületben dolgozik utánpótlásedzőként, a Gerevich-i örökséget életben tartva. 2017-2020-ig a kerekesszékes vívó válogatott szövetségi kapitánya is volt. Veres Amarilla, tokiói párbajtőr paralimpiai bajnok kardedzéseit irányítja. 2016-ban megszerezte a nemzetközi szinten elérhető legmagasabb szintű edzői végzettséget a Nemzetközi Vívószövetség által jegyzett képzésen, majd 2022-ben a mesterfokozat a MTSE szakedző kurzusán, amivel az országban egyedülálló módon kiterjedt sporttudományi háttérrel rendelkező diploma birtokosa. 2020-tól a Magyar Vívószövetség felkérésére csatlakozott a Testnevelési Egyetem vívóedző-képzési programjához, egyetemi adjunktusként irányítja a munkát. Testnevelési Egyetemen középfokú vívóedzői diplomát is szerzett (2003). Felesége Karasszon Ágnes utánpótlás válogatott kardvívó. Az ő nagylányával együtt összesen öt gyermeket nevelnek a családban.

Az év magyar vívója (2001, 2004, 2005, 2006), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2004).

Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Jocha Károly: Siker vagy kudarc? (2007), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995).